A jövő most kezdődik – a múlt viszont nem most ér véget! Sari Schorr koncertbeszámoló - 2024.03.22., Analog Music Hall
Sari Schorr - 2024.03.22., Analog Music Hall
Nehéz lett volna jobb felütést választani ennek a beszámolónak, mint amit Sari Schorr adott „The Future Starts Here” címen futó turnéjának, úgyhogy kis kiegészítéssel a koncertjéről szóló beszámoló elejére is ezt tűztük.
Nem fordul elő túl sokszor, hogy olyan előadó látogasson el Magyarországra, aki éppen a „Billboard” című legendás zenei szaklap listájának első helyén szerepel a saját kategóriájában!
De ez történt múlt pénteken, amikor Sari Schorr rock-blues énekesnő lépett fel ismét együttesével Budapesten, az Analog Music Hallban, a LOTS Music szervezésében. Tavalyi koncertje óta ugyanis a művésznő közös lemezt készített a 70-es évek egyik utolsó élő rock-gitár legendájával, Robin Trowerrel, ”Joyful Sky” címmel, és hát ez az album elég nagyot szólt odakint az USA-ban.
Olyan előadót köszönthettünk, láthattunk tehát Magyarországon, aki történetesen nem itthon világhírű, hanem az Egyesült Államokban, ennek a muzsikának az egyik szülőhazájában tart éppen a világhír felé.
A listavezető album néhány számával indított a koncert, amelyek Robin Trower távollétében is bombasztikus gitár-dominanciát hoztak a kiváló Ash Wilson jóvoltából. Mondhatnánk, hogy Robin Trower Hendrix köpönyegéből bújt ki, Wilson pedig Troweréből, de ez nem lenne igaz. Ash Wilson egészen kiválóan gazdagította Sari Schorr erős színpadi jelenlétét és hasító, szárnyaló énekhangját már itt, a fellépés kezdetén is. (A színpadi jelenlét vonatkozásában gondolunk nem utolsó sorban „Rongylábkirály”-szerű színpadi mozgására gitározás közben!!!)
Ash Wilson
Az olyan kompozíciók között, mint az album címadó „Joyful Sky” és a „The Circle is Complete”, számomra azért a „Peace of Mind” Black Sabbath-i mélységű riffje, és azt követő sötét tónus ugrott ki a leginkább, de hát ez legyen az én bajom!
A listavezető felvétel bemutatása után Sari, 2016-ban megjelent debütáló albumához nyúlt vissza, az "Ain’t Got No Money” című dallal, amely reméljük ma már nem aktuális. Mármint a cím.
A következő blokk aztán elkezdte szállítani számomra a megrázkódtatásokat. Mindig megérintő a női jelenlét ebben a műfajban, mert egy alapvetően macho világba hoz be más látásmódot, szempontokat, érzelmeket.
Sari Schorr pedig nem kíméli a közönséget. Neki a zenélés nem puszta szórakoztatás. Mer felvállalni nagy témákat, mer kiállni azzal, hogy mit jelent a bántalmazó kapcsolat (!), mer szépségesen fájó dalt énekelni arról, hogy minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen („Beautiful”) És hát ennek a blokknak a K.O.-ja volt, a „Black Betty”, egy a szám alapmotívumát trükkösen kibontó gitár-intrót követően, Schorr feldolgozásában. Javaslom mindenkinek, hogy kattintson rá, a „mulatós rock” egyik alapszámát egészen más oldalról fogja megismerni. Még az is lehet, hogy Bettynek, az egész nem is volt annyira jópofa? Libabőr kategória, előre szólok.
Előadónk azonban nyilván nem szemforgató, pikírt kékharisnya, úgyhogy, nem mellesleg bemutatott egy új, felvételre váró darabot is „Highway 69” címmel. Hm. Felkonferálása szerint a közönség, mint zsűri szavazhatott arról, érdemes-e a nótát rögzíteni. A Rolling Stones legjobb pillanatait idéző dögös rock hallatán úgy éreztük, igen!
A záró etáp sem nélkülözte a meglepetéseket. A művésznő az imént említett brit zenekar által is műsorra tűzött „I Just Wanna Make Love To You” című darabot konferálta fel, amit azért a közönség soraiból páran eléggé ismerünk. Ehhez képest egy „angol új hullámos zenekar”-szerű kezdést hallottunk, ebből bontakozott ki az ígért dal, Willie Dixon blues alapműve, mintegy 17 (!) percben. Aki nem hiszi, utána járhat, már fent van a Youtube-on. No, itt aztán lett minden. Ash Wilson pszichadelikus, csontig hatoló gitárszólója után az eddig „árnyékembernek” tűnő Chris Cliff bontakozott ki végre, és mutatta meg, hogy mit tud basszusgitáron. Részemről utoljára Szappanos Györgytől hallottam ilyen csuda menetű szólót, amely a hangszer simogató becézésétől, a funkys húrtépésekig mindent bemutat, anélkül, hogy tolakodó, vagy túl sok lenne. Nyilvánvaló, hogy ezen a ponton a kiváló kísérő Lee Morris dobos is ki kellett lépjen a „stabil alap” keretei közül, a hosszú szólókat ötletes díszítésekkel kombinálta, segítette tovább.
Chris Cliff
Lee Morris
És amíg a zenésztársak óriásit muzsikáltak, hol volt Sari Schorr, kérdezheti a beszámoló olvasója. Hát, kérem szépen, leült a dob emelvény szélére a sötétbe, ahová a színpadi lámpák fénye alig hatolt el, és mosolyogva, a ritmusokra bólogatva, a közönség reakcióin nevetve hallgatta a zenét. A ZENÉT.
Nem kell persze minden előadót megfejteni, és nem is lehet. Nekem ez a kivonulni, háttérben maradni képesség valahogy mégis Grace Slicket juttatta eszembe, a „Jefferson Airplane” egykori, legendás énekesnőjét. Egyébként Sari Schorr hangja, színpadi jelenléte is felidézte már őt bennem, de itt, ennél a jelenetnél köszönt be nagyon erősen.
Kiemelkedően szuggesztív énekesnőt és csapatát (benne nem mellékesen egy kiváló gitárost) láthattunk múlt pénteken, olyan szólistát, és együttest, akiknek a jövője nem biztos, hogy itt és most kezdődött el, de akik át tudták adni az élményt, hogy a rockot és bluest ötvöző muzsikának van jövője, és ez már el is kezdődött. Megint!
A koncerten elhangzott dalok:
01. The Circle Is Complete
02. The Distance
03. Joyful Sky
04. Ain't Got No Money
05. Demolition Man
06. Ordinary Life
07. Piece Of Mind
08. Damn The Reason
09. Aunt Hazel
10. Beautiful
11. Highway 69
12. Maybe I'm Foolin'
13. Thank You
14. Black Betty
15. Just Want To Make Love To U
16. Valentina
Köszönjük a szervezést és a lehetőséget a LOTS Music-nak!
El Bandi
Fotók: Császár Márta
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
