Mocsári blues Ganxsta Zoleetól és Takács Vilkótól - Dos Diavolos: ’Sírásó’ lemezkritika
A mai napon, 2023.12.15.-én pénteken megjelent Ganxsta Zolee és Takács Vilkó mocsári blues duójának a Dos Diavolos–nak második lemeze, a „Sírásó”. Őszinte leszek, ezzel a zenével a fiúk engem megleptek, pozitív értelemben véve.
Mindenkinek vannak fétisei, Zolee-nak a cowboy feeling, de ezzel sincsen semmi probléma, láttunk már sokkal vadabb, és érthetetlenebb megfejtéseket a világban (kapásból a The Cult előtt vonagló néni jutott eszembe, az indokolatlan semmijével). Cserébe ezeknek a fiúknak tök jól áll, amit itt a zenében összehoztak, és a pandémia alatt políroztak szórakoztató kis dalgyűjteménnyé először.
Itt a folytatás, a második szösszenet, mert ötlet mindig van Zolee-nál, és inspiráció is sajnos gazdagon, Vilkó pedig egy tehetséges zenész, jó érzékkel fésülte össze a gitár és ének elképzeléseiket a teljes lemezen.
Takács Vilkó állítása szerint, (aki a pandémia alatt felhalmozódott idejében stúdiózással foglalkozott, Zolee pedig akkor szentelt több időt a gitárra), „Zolee olyan mennyiségben írta a szövegeket, néha már ő sem bírta követni”. Egy jó kis képletnek bizonyult, mert így folyamatosan tudtak ötletelni, és mindent fel is tudtak venni otthoni körülmények között. Igen jól volt istápolva a Főnök, mert jó érzékkel lubickolnak ebben a nagyon amerikás hangulatban, és a végeredmény egy sokszor hallgatható anyag lett.
Nem kell nagy megfejtéseket várni, cserébe, ha a kricsmi sarkában ezek a nóták szólnának élőben a két teljesen elvetemült arctól, biztosan mennék én is gurítani a söröket és a kávékat, mert az összkép, az érzés igen jól el van kapva. Szórakoztató, könnypotyogtatós, topogós- bólogatós, bluesos, néhol country és western érzésekkel megtoldott zenéket kapunk. Életszagú. Ezen az albumon már jobban kialakult a zenészek elképzelése is az összképről, mint az első lemeznél, kiforrottabb a muzsika. Kiválóak a torzítottabb gitártémák, kimondottan tetszetős a Vilkó kreálta hangzás és megszólalás az egész albumon, a Zolee-val kigondolt elképzelések működnek rendesen.
De van még egy nagyon erős eleme ennek a zenei formációnak, nem kell tonnányi motyót cipelniük a zenészeknek, könnyen mobilizálható a két akusztikus gitár bármikor, bárhol, klubtól a nagyszínpadig, s ha futottam is már bele izzadságszagú, kényszer akusztikus megoldásba, pénzkeresésbe, itt nem éreztem ilyet, mert ez a zene is jól áll Ganxsta Zolee-nak és a "tettestársának", a mindent is körülötte megoldó Takács Vilkónak.
A Góré és a Fijú párbeszédei fűzik össze, és kovácsolják egy nagy egésszé ezt az anyagot is, akár az első albumnál. Megy az ökörködés, közben a húzós, koszos, szórakoztató, egészen jól elkapott delta blues feeling simogatja a hallójáratokat.
Az agyhalott szóváltások között megszólaló dalokból nem a happy boldogság érződik: a mélabús „Zsivány vagyok” után a „Temetések és viszki” szól. Ha a lemez alaphangulatát keresném, ebben a dalban benne minden, ami Zolee-val az elmúlt időszakban történt, és kibuggyantotta belőle a lemez szövegeit. A „Gördülök, mint a kő”, mit is lehet tenni az életben, csakis előre, mindenki a maga módján, olyan ungarische betyár country-san. A kiábrándult szerelmetes dal a „Gyújtsuk fel” érkezik, majd utána a címadó, a „Sírásó”, no comment.
Ha a blues muzsika eredetét keressük, ott a melankólia, a szomorúság volt az alaphangulat, s innen nézve a Dos Diavolos indulását, teljesen egyértelmű a műfaji megközelítés a srácoktól. A világ történései, az élet ökölcsapásai íratták Ganxsta Zolee kezével a sorokat.
A „Pokolsztráda” után két angol nyelvű feldolgozós dal, a „Low Down Blues”, és a „Swamp Witch” kesergő koszol a füleinkbe, az egyébként alapból sem vidámra lehangolt gitárokkal. És megérkezünk az örök ismétlődő dilemmához, ami főhősünket foglalkoztatja, a „Nem tanulok semmiből”, önsanyargatás a javából. A „Kezemben alszik a kígyó” kicsit sodor a tempójával és remek szólóival, utána az „1000 gond” duruzsol, nagyon ebbe a dalba sem kell semmit belemagyarázni, a „Verje meg az Isten” pedig ismét csak egy nagykesergő az elhagyott férfitől. „Van egy golyó”, az előző dalok gondolatainak folytatása, mi is lehet az út a vége, az elkövetkező lehetőségünk. Érkezik az „Exit” monológ, és a lemez lezárására egy metálosnak aposztrofált villantással a két főhőstől, „...66”, a dob húz, a gitár tekereg körülötte, Vilkó pengethetett egy jó nagyot a villanygitárral. Kerek az egész, és ha nem is autentik blues muzsikát kapunk, gondolom nagyon nem is ez volt a cél, cserébe egy eltalált zenei világba csöppen a hallgató.
A Dos Diavolos ’Sírásójának’ szerveztek egy bulit a megjelenés napjának estéjére, a Fröccsteraszra, amit ők „lemezvételező” eseményként aposztrofálnak.
Másnap, december 16-án Szentesen lépnek fel a Művelődési és Ifjúsági Házban.
Menjen mindenki az élő bulikra, és a jó szórakozás elkerülhetetlen!
Ajánlott!
Dos Diavolos:
Dög, a góré - ének, gitár, ütőshangszerek
Vilkó, a fijú - vokál, gitár, ukulele, zongora, doromb
Közreműködött:
Daw DiSanti (Dingle Berry) - gitár (…66),
Pulius Tibor (Clingy Clem) - gitár (…66),
Siska Finuccsi (Obie OneToofobi) - próza (Intro)
A 'Sírásó' album dallistája:
01. Intro
02. Zsivány vagyok
03. Temetések és viszki
04. Gördülök, mint a kő
05. Gyújtsuk fel
06. Sírásó
07. Pokolsztráda
08. Low Down Blues
09. Swamp Witch
10. Nem tanulunk semmiből
11. Kezemben alszik a kígyó
12. 1000 gond
13. Verje meg az Isten
14. Van egy töltényem
15. Exit
16. …66
Az album megvásárolható a GrundRecords webshopjában.
Elérhetőség: Facebook
Rici
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
