Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Quimby és a Danubia Zenekar újra bebizonyította, hogy nyerő párost alkotnak (koncertbeszámoló) - 2024.03.09., MVM Dome



Quimby - Class & Roll koncert - MVM Dome, 2024.03.09.
 
Március 9. különleges napnak ígérkezett a Quimbyt kedvelők körében, hiszen a banda 2018 után ismét a Danubia Zenekarral kiegészülve adott Class & Roll koncertet, és a helyszínválasztást sem aprózták el, ugyanis az MVM Dome mellett tették le a voksukat, amit sikerült is szépen megtölteniük.
 
Mivel egy viszonylag új rendezvényhelyszínről van szó, még nem túl sok fellépő bizonyíthatott itt, különösen hazai oldalról nem, így a Quimby, a Punnany Massif, a Hooligans, a Beatrice és persze a Def Leppard és a Mötley Crüe vendégeként játszó Abaházi Rt. után állhatott fel az MVM Dome színpadára. Utóbbi valószínűleg sokakban mély nyomot hagyott és sajnos nem csak jó okokból, ugyanis a hangosítás – különösen Vince Neil-ék koncertje alatt – bizony hagyott némi kívánni valót maga után, és ezen az estén is bebizonyosodott, hogy nagyon sok múlik azon, hogy ki hol áll vagy éppen ül, mert míg egyes helyekről kifejezetten élvezhető volt, máshonnan meglehetősen torznak érződött a hangzás.
 
A jó hír, hogy ezzel túl is vagyunk a negatívumokon, és persze erről sem a zenekar tehetett. A koncert végül a meghirdetett 8 óra helyett 15-20 perccel később kezdődött, hogy minden rajongónak legyen ideje elfoglalnia a helyét a nézőtéren. A különböző zenei műfajok találkozása mindig izgalmas, azt pedig jónéhány külföldi és hazai példa igazolta már, hogy a rock és a szimfonikus muzsika ötvözetéből rendszerint valami izgalmas és különleges születik, és ez azúttal sem volt másképp, ráadásul a Quimby csavart is egy kicsit a koncepción, ugyanis nem mindent dalt a Danubiával közösen adtak elő, hanem akadtak olyan nóták is, amelyeknél megmaradt a „hagyományos” hangszerelés.
 
Danubia Zenekar
 
A banda koncertjei az elmúlt pár évben egyébként is eseményszámba mennek, mivel jóval kevesebbszer lehet őket élőben látni, mint korábban – és mint szeretnénk –, de ennek ugyanakkor megvan az az előnye is, hogy így valóban különleges minden alkalom. A közönség mellett minden bizonnyal a zenekar is így van ezzel, hiszen ahogy Kiss Tibi fogalmazott: nem dolgozni, sőt, még csak nem is zenélni jöttek az MVM Dome-ba, hanem játszani, ez a hozzáállás pedig valóban érződött is az első perctől az utolsóig.
 
 
Ami a setlistet illeti, természetesen nem hiányozhattak az olyan kötelező slágerek, mint az Ajjajjaj, a Halleluja, az Autó egy szerpentinen és a Most múlik pontosan, amit mintha egyenesen arra terveztek volna, hogy nagyzenekarral közösen adják elő. Emellett a megszokottnál több angol nyelvű dal hangzott el és összességében akár életműkoncertnek is beillett volna a fellépés, mivel a Quimby szinte teljes munkásságából válogatott. Kerek jubileum ugyan nincs, de a csapat idén krisztusi korba lépett és ez a 33 esztendő is okot adhat az ünneplésre.
 
 
A zene mellett ki kell emelni a színpadi körítést is, ugyanis talán nem túlzás azt állítani, hogy a zenekar egész eddigi pályafutásának legkomolyabb látványvilágát hozta össze erre a koncertre. Minden dalhoz kitaláltak valamilyen egyedi grafikát, effektet, vagy éppen fényjátékot, így komoly vizuális élménnyel is gazdagodhattunk. Persze lehet, hogy egyesek ízlésének ez már túl sok volt, de egy arénakoncerthez ez is hozzátartozik, hiszen ilyen szintű látvány csak az ekkora helyszíneken megvalósítható, és érthető, hogy az előadók ilyen szempontból is a maximumot akarják kihozni ezekből az estékből, még akkor is, ha a Quimby pont azon együttesek közé tartozik, amelyeknél egyébként nincs szükség semmilyen extra húzásra a teljes koncertélményhez.
 
 
Összesen 28 dalt hallhattunk mintegy két órában, és bár nyilván legalább még egyszer ennyit csokorba lehetett volna szedni Varga Liviusék munkásságából, azért abban megegyezhetünk, hogy ez semmiképp sem tekinthető kevésnek. Ráadásul már  azt is tudjuk, hogy nem kell – annyira – sokat várni a Quimby következő fővárosi koncertjére, hiszen szeptember 27-én már hagyományosnak tekinthető módon ismét a Budapest Parkban búcsúztatja a nyarat és köszönti az őszt a banda. Ezenkívül az sem lepne meg, ha a Class & Roll projektnek is lenne folytatása, hiszen a Quimby és a Danubia Zenekar újra bebizonyította, hogy nyerő párost alkotnak, és a közönség részéről is van igény a közös produkciójukra, így pedig miért is ne lehetne legalább trilógiává bővíteni ezeket a megmozdulásokat?
 
 
A koncertet követően a zenekar a Facebook oldalán is kifejezte a háláját a közönség felé:
 
"Van egy angol kifejezés annak a belső ürességnek a leírására, amit egy akkora volumenű koncert után érzünk, mint amilyen a tegnapi Class&Roll volt az MVM Dome-ban. ‘Post show blues’ a neve. Az elmúlt hetekben-hónapokban minden gondolatunk a koncert körül forgott. Sokan és sokat dolgoztunk azon, hogy ti, a közönségünk a leges-legjobbat kapjátok ezen a veletek közös ünnepen. Itt nem támaszkodhattunk a jó értelemben vett rutinra, a Danubia Zenekarral  össze kellett csiszolódnunk, amiben a nagyszerű Balassa Krisztián  volt a segítségünkre. A koncert egy csodálatos közös munkafolyamat eredménye volt.
 
Az űrt pedig ellensúlyozza az a leírhatatlan energia és szeretet, amit tőletek kaptunk tegnap este. Mielőtt felmentünk a színpadra, azt mondtuk, hogy nem dolgozni és nem zenélni jöttünk, hanem játszani. Minden pillanatát imádtuk!
 
Köszönjük nektek, hogy velünk voltatok és vagytok!"
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Androidő
02. Hoppá
03. Senki se menekül
04. Ventilátor blues
05. Egónia
06. Ajjajjaj
07. Forradalom
08. Állatok a legelőn
09. Halleluja
10. Libidó
11. Nyina
12. A próféta
13. Autó egy szerpentinen
14. Fekete lamoure
15. Az otthontalanság otthona
16. Káosz amigos
17. Don Quijote ébredése
18. Heaven Goes to Hell
19. Viharon túl, szélcsenden innen
20. Jekyll és Hyde
21. Ultravaló
22. Nice Day
23. Lámpát ha gyújtok
24. Leszek ma én a tiéd
 
Ráadás:
 
25. Most múlik pontosan
26. Sehol se talállak
27. Magam adom
28. Kicsi ország
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Bátori Gábor „Jim”