A Szólómánia magasan a legnagyobb gitárverseny lett a magyarországi rockzene történetében - Interjú Jónás Tamással
Jónás Tamás gitárossal, a Szólómánia YouTube csatorna alapítójával és működtetőjével már interjúztunk tavaly áprilisban, ám akkor inkább a saját zenei pályájára fektettük a hangsúlyt. Alábbi beszélgetésünkben azonban a 2024-es Szólómánia Gitárverseny lesz a fókuszban.
Rockbook: Szia Tamás! Akik eddig nem találkoztak még a Szólómániával, első körben magával a Youtube csatornával, mutasd be kérlek nekik, miről is szól ez az egész! Hogyan és mikor indult, milyen indíttatásból született meg a dolog?
Jónás Tamás: Sziasztok, köszöntöm a Rockbook olvasóit! A Szólómánia mozgalmat és a hozzá kapcsolódó YouTube csatornát másfél éve indítottam. A cél az, hogy a hazai gitárosok számára végre elérhető legyen egy érthető, gyakorlatias tudásanyag. Sajnos a régi tananyagok sok esetben teljesen félrevezetően, vagy pedig elavultan, szárazon, értelmezhetetlen módon tanítják zeneelméletet, és több gitáros generációnak nehezítették meg azt, hogy szabadon, izgalmasan, egyéni módon gitározhassanak.
Az évek során sokan kerestek meg kérdésekkel, és ezekből az derült ki, hogy nagy szükség van egy olyan forrásra, ami egy azonnal használható és kézzelfogható megközelítéssel tanítja a rockgitározást és ezen belül kiemelten a szólózást. Örömmel mondhatom, hogy a Szólómánia azóta igazi közösséggé vált: a tanulásra és fejlődésre nyitott hazai gitárosok itt találkoznak, és már közel 3800 gitáros csatlakozott.
Rockbook: Emlékszel még az első adásodra? Mi volt a téma?
J.T.: Igen, az adás címe az volt, hogy „Felejtsd el a skálákat!” A régi tananyagok sajnos teljesen összemosták a skála fogalmát a skáladoboz fogalmával. (Előbbi a hangnem hangjainak felsorolása hangszertől és helyszíntől függetlenül, utóbbi pedig egy konkrét vizuális alakzat és a hozzá tartozó ujjrend.)
A skáladobozok csapdába ejtenek, nekem is évekig tartott kimászni belőlük. Helyette a hangok leolvasása jelenti a belépést a szabad zenélés birodalmába.
Ezt az adást azóta már 17 ezren nézték meg.
Rockbook: Volt konkrét műsorterv a jövőt illetően?
J.T.: Előre megvolt, hogy melyek a legfontosabb dolgok, amelyek segítenek megérteni az elméletet és összekapcsolni azt a gyakorlati gitározással. De azt is fontosnak tartom, hogy folyamatosan megkérdezzem a nézőket, hogy milyen témákat szeretnének, ezért rendszeresen vannak online kérdőívek és körkérdések, és a válaszok alapján alakítom a Szólómánia anyagok témáit.
Rockbook: A kezdetekhez képest mennyiben változott a csatorna tematikája/struktúrája? Mik voltak az említésre méltó mérföldkövek?
J.T.: A legfontosabb dolgok szerencsére beváltak rögtön a kezdetektől, ezért a heti adások stílusa és szerkezete nagyjából hasonló azóta is. Viszont fontos változás volt az, hogy fokozatosan a Szólómánia közösség is egyre nagyobb szerepet vállal az adásokban. Minden héten bemutatkozik egy hazai gitáros a műsorban, és elmesél egy történetet, vagy beszél a kedvenc gitárjáról. A Szólómánia közösségben olyanok is vannak, akik nemrég kezdtek gitározni, és olyanok is, akik már 30 éve zenélnek. Tehát széles a spektrum, és mindenkinek van olyan története, amit fontosnak érez. Ha tehát a Rockbook bármelyik olvasója szintén gitározik és van érdekes története a zenéléssel kapcsolatban, akkor a https://szolomania.com/tortenetem oldalon tud jelentkezni.
Rockbook: Előtte már vállaltál gitároktatást privátban, vagy a Szólómánia adta lehetőséget lovagoltad meg?
J.T.: A privát oktatásra nem jutna időm, mert minden szabadidőmet kitöltötte a lemezek írása, az utóbbi másfél évben pedig a Szólómánia adások és tananyagok készítése. Időnként persze előfordult, hogy megkerestek haladó gitárosok tanácsért, és velük elindult egy közös folyamat, amit nagyon szeretek, mert jó látni, ahogy egy gitáros számára kinyílik a szabad gitározás kapuja.
Rockbook: Mikor keltetted életre az első gitárversenyt? Mik voltak az akkori feltételei a részvételnek, egyáltalán hogy nézett ki a debüt?
J.T.: 2012-ben indult az első gitárverseny. Előző évben kaptam szerződést Steve Vai kiadójától, a Timeless Hour lemezemmel, és akkoriban kezdtek cikkek és lemezkritikák megjelenni. Ezért arra gondoltam, hogy érdemes lenne egy jó hangulatú rendezvényt csinálni, ebből lett 2012-ben az első Jónás Tamás Gitárverseny. Mivel addigra voltak már nemzetközi kapcsolatok, ezért fek tudtam kérni zsűritagnak olyan kitűnő gitárosokat, mint Brett Garsed, Mattias IA Eklundh és Troy Stetina.
Már a legelső versenyen is fontos volt, hogy igazából nem egymás „ellen” kell versengeni (a zene nem is lehet verseny, mert önmagunk kifejezéséről szól), hanem helyette egymást figyelve, támogatva és egymástól tanulva lesz mindenki számára pozitív élmény egy gitárverseny.
Jónás Tamás
Rockbook: Már az első verseny után eldőlt, hogy lesz folytatása a dolognak?
J.T.: Igen, a 2012-es verseny nagy siker volt, a díjkiosztót a Hangfoglalás hangszerkiállítás nagyszínpadán tartottuk, és 191 nevezéssel az addigi legnagyobb létszámú hazai mezőnyt hoztuk össze közösen. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy csinálok még ilyen versenyt.
Rockbook: Megvannak még fejben, hogy kik értek el kiemelkedő eredményt? Tartod velük a kapcsolatot? Van infód, hogy azóta hova jutottak a zenei pályán? Esetleg maradtak lelkes amatőrök?
J.T.: Persze, sok gitárossal a legelső verseny óta tartjuk a kapcsolatot, számomra is felejthetetlen élmény volt. Az élboly tagjait fejből tudom, sőt közülük néhánynak így bő egy évtized távlatából még a szólóit is fel tudnám idézni.
Rockbook: Hány verseny volt még és milyen pozitívumokat említenél róluk?
J.T.: A második „Jónás Tamás Gitárverseny” 2013 őszén volt, és nagy örömömre Steve Lukather is elvállalta a zsűritagságot. Rajta kívül Rick Graham, valamint Brad Tolinski, az amerikai Guitar World magazin főszerkesztője is zsűritag volt. Ennek a versenynek az volt a különlegessége, hogy minden résztvevő bemutatkozott a gitárversenyre létrehozott Facebook-csoportban, és a nevezéseket is ide kellett feltölteni. Ezért ez a verseny igazi közösségi élmény volt, mert minden új nevezés alatt rögtön megjelentek a biztató és dicsérő kommentek. Ezen a versenyen megdöntöttük az országos rekordot, igaz csak egyetlen nevezéssel: a 2012-es verseny 191 nevezése után 2013-ban 192 szólót neveztek be a magyar gitárosok.
Ezt követően 2015-ben volt egy harmadik gitárverseny, aminek az volt a különlegessége, hogy meghívásos verseny volt. Az első két verseny legjobbjai számára szerveztem, és arra voltam kíváncsi, hogy mi történik, ha nem hirdetem meg a rendezvényt nyilvánosan. A résztvevők emailben kaptak névre szóló meghívást. Mivel a nevezések nyilvános videóként felkerültek a YouTube-ra, ezért a verseny híre organikusan terjedt, és a nevezési időszak végére 100-nál is több nevezés érkezett. A meghívott gitárosokon kívül tehát mások is kedvet kaptak, és volt egy rejtett honlap, ahol meg lehetett találni a zenei alapot és a nevezés tudnivalóit. Ezen az oldalon az szerepelt, hogy „aki megtalálta ezt az oldalt, az benevezhet”. És hogy még izgalmasabb legyen a dolog, zsűrielnöknek a legendás Jason Becker-t kértem fel, aki zeneileg és emberileg is óriási példakép.
Rockbook: Mielőtt rátérnénk a következő kérdésre, áruld el kérlek, hogy tulajdonképpen mi az általad szervezett gitárversenyek célja? Miben más, mint egy általános megmérettetés?
J.T.: Nagyjából 15 évvel ezelőtt kezdtem el figyelni a hazai és külföldi gitárversenyeket, és az tűnt fel, hogy két szempontból is hiányzik belőlük az igazi emberi tényező. Egyrészt a legvirtuózabb, legtechnikásabb gitárosok szoktak győzni ezeken a versenyeken, sokszor steril és érdektelen játékkal. Másrészt a verseny szervezője (általában hangszercég vagy hangszerbolt, esetleg zenei portál) sok esetben egy rideg és részletes szabályrendszeren kívül nem sokat foglalkozik a résztvevőkkel. Csak egy marketing eseményként tekintenek a rendezvényre, figyelmen kívül azt, hogy egyéniségek, érző emberek vesznek részt ezeken a rendezvényeken.
Elhatároztam, hogy megmutatom: lehet ezt teljesen máshogy csinálni. Lehet egy közös élményt, kreatív játékot csinálni, ahol nem a versengés és a többoldalas szabályzatok uralkodnak, hanem egymásra figyelünk. Ezért már a 2012-2015 közötti három Jónás Tamás Gitárversenyen is a közvetlen, emberi légkör, és a valódi párbeszéd volt a célom. Minden résztvevőnek személyesen írtam, és menet közben is sok visszajelzést írtam a versenyről.
Ez az emberi megközelítés lehetett az egyik titok, ami a 3 gitárversenyünk sikerét hozta, és ugyanezt céloztam meg most, 2024-ben is, amikor Szólómánia Gitárverseny néven ismét elindítok egy versenyt. (https://szolomania.com/gitarverseny)
Rockbook: 2024 januárjában tetted közzé, hogy újabb gitárverseny indul, szintén nemzetközi és hazai zsűritagok közreműködésével, amelynek hatalmas megtiszteltetésre én is (Balogh Péter – Rockbook főszerkesztő) a tagja lehettem, amit ezúton is még egyszer nagyon köszönök! Mi alapján szoktad kiválasztani a zsűri tagjait?
J.T.: Mindig olyan szakértőket kérek fel a versenyek zsűrijébe, akikkel már korábbról van egy pozitív (online vagy offline) személyes kapcsolatom, tehát akiket tisztelek és elismerek emberi és zenei tevékenysége alapján egyaránt. A hazai zsűriben általában zenei szakértők (zenei újságírók, szerkesztők, hangszerészek) szerepelnek, a nemzetközi zsűriben pedig zenei kedvenceim és példaképeim, például idén Andy Timmons, Kip Winger és Pete Lesperance. Fontosnak tartom, hogy a világ legjobb zenészei közül is mindig felkérjek valakit, mert ezzel a hazai gitárosok megérzik azt, hogy a határ számukra is a csillagos ég. Mélyen hiszek abban, hogy aki aktívan gitározik, az már eleve nagyfokú zenei tehetséggel rendelkezik – máskülönben nem is érdeklődne a zene iránt, hanem egyéb szenvedélye lenne a csillagászattól a maratoni futásig. Tehát aki zenél: az tehetséges. Ez ilyen egyszerű. Persze a tehetség önmagában 10-20 százalékot jelent a siker felé vezető úton. A többi a szorgalom, kitartás és önbizalom. Ezért volt fontos mindig, hogy nemzetközi sztárok is legyenek a zsűriben, mert ők megtestesítik ezt a pozitív energiát, és ezt a résztvevők megérzik és átveszik.
Rockbook: Hogyan történik egy neves, nemzetközileg ismert és elismert zenész felkérésének a folyamata? Általában rögtön eldől, hogy tudja-e vállalni a szereplést?
J.T.: A legfontosabb az, hogy már megvannak azok a kapcsolati hálók, amelyek ehhez szükségesek. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a 2011-es lemezem a nemzetközi színtéren is eredményt ért el a korábban említett Steve Vai-kiadó szerződésnek köszönhetően. A lemezen is már játszottak neves külföldi zenészek, például Andy James, Brett Garsed, Marcel Coenen, Troy Stetina, Mattias Eklundh, Mats Haugen, Sergey Boykov, Mischa Mang vagy Thorsten Koehne. Vendégszerepeltem számos albumon, ahol többek között a Korn, a Whitesnake vagy az Aristocrats zenészei is játszottak. Ezért könnyebb volt elindulni, amikor egy-egy világhírű zenészt felkértem a zsűribe. A többi pedig részben nyelvtudás, részben kommunikáció kérdése, hogy megbeszéljük a részleteket, és az illető is azt érezhesse, hogy egy jó hangulatú és színvonalas rendezvényben vesz majd részt.
Rockbook: Mutasd be kérlek az olvasóknak, hogyan zajlott a gitárverseny!
J.T.: A 2024-es Szólómánia Gitárverseny hatalmas élmény volt, és még nagyon friss ez az öröm, mert múlt héten adtuk át a fődíjat a Mezzoforte Hangszeráruházban a nyertesnek. Idén januárban kezdtem el szervezni a versenyt, és minden lépést a Szólómánia YouTube csatornán mutattam meg, a heti adásokban. Először a zenei alapot tettem közzé, utána egy héttel később a hangszínekről volt szó, végül január közepén bemutattam a zsűrit és a díjakat is. Feleségem festőművész (szemeredi.art), így ő is felajánlott egy festményt a győztesnek.
A zsűriben hazai zenei újságírók, valamint három nemzetközi sztár, Andy Timmons, Kip Winger (Winger) és Pete Lesperance (Harem Scarem) szerepelt.
Egy hónap volt a nevezési idő, és a verseny mottója az volt, hogy egy A-moll alapra „találd meg a legszebb dallamodat”.
Nagy volt a lelkesedés, és a résztvevők is komolyan vették, hogy nem a versengés a fontos, hanem egymás tisztelete és az egymástól való tanulás. Ezért a nevezések alatti kommentekben a gitárosok elismerő szavakat írtak egymás szólóira, és ezt nagyon jó volt látni.
A nevezési idő végéig 349 nevezés érkezett, amivel magasan a legnagyobb gitárverseny lettünk a magyarországi rockzene történetében.
Rockbook: Hidegrázós volt visszanézni a 2024-es eredményhirdetést, hogy mennyire odatette magát a világsztárokból álló nemzetközi zsűri, akik időt és energiát nem sajnálva kielemezték és instrukciókat is adtak a gitárversenyen a legjobb eredményeket elért nevezetteknek. Neked milyen érzés volt ezeket végignézni?
J.T.: Csodálatos dolgok ezek. A világ legjobb zenészei emberileg is ugyanannyira különlegesek, mint szakmailag. Szerények, segítőkészek és végtelenül profik. Nagyon komolyan vették a feladatot, és lelkesen vettek részt a zsűrizésben. Miután végeztek, azt kértem tőlük, hogy mondjanak egy-egy mondatot a három kedvenc nevezésükről. Mindhárman alaposan túlteljesítették ezt a kérést. Pete Lesperance meglepetésként egy szólót is írt a versenyalapra. Kip Winger részletes szakmai elemzést vett fel videóra a három kedvencéről. Andy Timmons pedig 10 gitárosról is véleményt mondott és egy közel 10 perces motiváló üzenetet küldött a magyar gitárosoknak. Mindhárman megmutatták, hogy az igazi komoly sikerek mögött mindig ott van az emberi nagyság és a segítőkészség.
A profizmusra pedig mi sem jellemzőbb, hogy Kip Winger lelkemre kötötte, hogy minél több hazai gitárost hívjunk el a Winger június 11-i koncertjére az A38-ra (Facebook esemény itt).
Rockbook: Kik és milyen szempontok alapján érték el a legjobb helyezéseket?
J.T.: A fő szempont a dallamosság volt, és a szóló felépítése, kereksége, valamint egyedisége is sokat számított. Nagyon nehéz, komplex és szubjektív feladat volt a zsűrizés, mert egy alkotásban annyi szempont megjelenik. Végül a győztes személye egyértelmű volt, Szabolcsi Bence lett a verseny legjobbja. Tóth Martin lett a második, és Kőrös Tamás lett a harmadik. Ezenkívül két különdíj is ki lett hirdetve: a legkülönlegesebb megközelítés címét Fekete Sándor kapta, a leginkább egyéni dallamvilágot pedig Tóth Martin hozta létre.
Rockbook: Milyen nyereményekkel gazdagodtak?
J.T.: A fődíjat a Mezzoforte Hangszeráruház ajánlotta fel: egy gyönyörű Jet JS-400 stratocaster gitárt. A további díjak között korábban említett olajfestmény, valamint egy Szólómánia ajándékcsomag szerepelt. Ez utóbbiban ajándék konzultáció, tananyag-csomagok, egy dal keverése vagy vendégszóló, valamint egy Szólómánia bögre is volt.
Rockbook: Megneveznél pár versenyzőt, aki produkciója a legjobban tetszett?
J.T.: Nehéz kiemelni 349 szólóból néhányat, mert legalább 25 kedvencem volt, és egyiket sem szeretném kihagyni a felsorolásból. De ami a leginkább tetszett, az az volt, hogy mennyi egyéni megközelítés lehetséges egy 30 másodperces sima A-moll rock alapra. Lenyűgöző volt a hazai gitárosok kreativitása. Ha egy dolgot kellene kiemelni az egész versenyről, akkor ez lenne az: rengeteg tehetséges magyar gitáros van!
Rockbook: Ha összességében nézzük, mik a legnagyobb erényei és a hiányosságai a részvevőknek? Ki tudnál emelni párat?
J.T.: A legnagyobb erény az a kreativitás, amit mindenki kihozott magából. A hiányosságok attól is függenek, hogy ki milyen régóta gitározik, de a két legfontosabb dolog szerintem a ritmusok tudatos kezelése, és a szóló történetének, ívének a kidolgozása, beleértve a szóló legvégét, azaz az utolsó benyomást.
Rockbook: Mit üzennél azoknak, akik most terveznek gitározni tanulni? Milyen alap instrukciókkal látnád el őket?
J.T.: A szabad zenélésnek szerintem két tartópillére van: a zeneelmélet újszerű megközelítése (mert a régi elméleti anyagok többsége nem segít a saját tehetségünk kibontásában), és a hangok azonnali leolvasásának gyakorlása a fogólapon.
Ha ez a kettő megvan, akkor nincs többé korlát.
Azok számára, akik már elkezdték a gitártanulást, van egy ajándékom is. A https://szolomania.com oldalon rögtön a főoldal tetején le tudsz tölteni egy ingyenes összefoglaló anyagot, a hatékony gyakorlás 7 szempontjáról. Ebben részletesen leírtam, mire kell figyelned, ha szeretnél egyre jobb gitárossá válni. Kattints tehát a fenti linkre, és töltsd le ezt az anyagot. Ha pedig nézed a Szólómánia heti adásait, akkor minden csütörtökön egy újabb tényezőt érthetsz meg a zenei összefüggések közül.
Rockbook: Mi mást kérdezhetnék a végére, minthogy tervezed-e folytatni, talán már jövőre?
J.T.: Egyértelmű! Lesz még Szólómánia gitárverseny, és már vannak is ötleteim, hogy miben lesz még inkább más, mint a megszokott versenyek. A hangsúly még az eddigiekhez képest is kevésbé lesz a versenyzésen, és még az eddigieknél is jobban a közösségre, közös alkotásra kerül majd. Az interjú végén pedig szeretném kihasználni az alkalmat és megköszönni Neked a zsűrizést a versenyen. Példaértékű hozzáállással és lelkesedéssel végezted a feladatot, és ezt a több mint háromszáz résztvevő nevében is köszönöm szépen!
Rockbook: Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!
Balogh Péter
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
