"Valóban lételemük az élő zenélés és a közös élmények a rajongókkal" - Septicflesh, Krisiun, Diabolical, Science Of Disorder koncertbeszámoló
Septicflesh, Krisiun, Diabolical, Science Of Disorder – 2019. 04. 02., Dürer Kert
Nem panaszkodhatnak a Septicflesh hazai rajongói, ugyanis bő egy évvel a tavaly januári koncert után (beszámoló itt) ismét Budapestre érkezett a görög csapat, méghozzá egy újabb impozáns turnés „csomag” keretében, amely igazán nemzetközire sikeredett a svájci Science Of Disorder, a svéd Diabolical és a brazil Krisiun részvételével.
Ezúttal a Dürer Kertben került sor a bulira, ahol a keddi időpont ellenére szépszámú közönség gyűlt össze már az előzenekarokra is, amelyek közül a Science Of Disorder indította az estét nem sokkal a kapunyitás után. A svájci banda 2011-ben indult el és azóta két albumot adtak ki, a 2012-es Heart, Blood and Tears-t és a tavalyi Private Hell-t, ezen a turnén pedig főleg utóbbi dalaiból válogattak. A csapat zenéjében sok minden megtalálható a doomtól a death metalig, vagyis nem éppen unalmas a produkció, ráadásul a kemény és komor dalok ellenére egy kifejezetten lelkes és barátságos társaságról van szó, akik még a Facebook-eseménynél is megköszönték a budapesti közönség kedves fogadtatását néhány fotó kíséretében, ami talán nem nagy dolog, de kifejezetten szimpatikus hozzáállás.
A Diabolical pályafutása már több mint húsz évre nyúlik vissza, idén pedig egy Eclipse című különleges konceptalbummal jelentkeztek, amellyel bevallottan arra szeretnék késztetni a hallgatót, hogy nézzen szembe a saját démoni énjével. A teljes lemez eljátszására ugyan értelemszerűen nem volt lehetősége a bandának – pedig érdekes lenne élőben is meghallgatni egyben az egész albumot – de azért, ha jól számoltam, öt nótát így is betettek a programba a februárban megjelent korongról, a 3-4 régebbi dal mellett, a teljesítményükre pedig nem lehetett panasz.
A Krisiun érkezésére már nagyjából megtelt a terem, ami persze nem is csoda, hiszen Brazília egyik legismertebb metal bandájáról szó, ráadásul Alex Camargo, Moyses Kolesne és Max Kolesne az 1990-es alapítás óta együtt zenél, ami szintén elég különlegessé teszi a csapatot, akik egyébként tavaly ősszel adták ki Scourge of the Enthroned című legutóbbi albumukat, amelyen természetesen nem került sor gyökeres stílusváltásra, maradt az elmúlt közel harminc évben megszokott minőségi, technikás death metal, amiből a koncerten is kaptunk egy alapos ízelítőt. A közönség reakciói alapján az is egyértelműen kiderült, hogy sokan legalább annyira kíváncsiak voltak a brazilokra, mint az őket követő Septicflesh-re, így a hangulat adott volt, és fel sem merülhetett, hogy valaki ne pörögjön fel kellőképpen egy ilyen intenzív koncerttől.
A Speticflesh a hírek szerint már dolgozik a következő lemezén, egyelőre azonban még tavalyhoz hasonlóan a 2017-es Codex Omega album köré felépített turnéval járják Európát, aminek természetes velejárója, hogy a setlist alapvetően csak a dalok sorrendjében változott, egyébként mindössze két helyen tért el a 2018-as Barba Negrás koncertétől, de ez nem jelentett gondot a rajongóknak, a lényeg pedig úgyis az, hogy nem kellett túl sokat várni, hogy ismét eljöjjön hozzánk a zenekar. A kezdést ezúttal a Codex Omega egyik legjobban sikerült dala, a Portrait of a Headless Man jelentette, ami remekül meg is adta az alaphangot az este további részéhez. A zenekarnak volt egy pihenőnapja a budapesti koncert előtt, így némileg feltöltődhettek a folyamatos koncertezés fáradalmai után és egyébként is örömmel tértek vissza Magyarországra.
Talán az is ennek tudható be, hogy az amúgy sem szűkszavú Spiros Antoniou most mintha még hosszabb átvezető szövegeket ékelt volna be két dal közé, ami engem személy szerint egyáltalán nem zavart, sőt, kifejezetten jó dolognak tartom, ha egy frontember odafigyel a rajongókkal való kommunikációra is, főleg akkor, ha ezt nem a zenei produkció rovására teszi, márpedig ez esetben erről szó sem volt, ugyanis a Seth Siro Anton néven is futó énekes maximálisan odatette magát és ugyanez elmondható a csapat többi tagjáról is.
A tavalyi magyar koncerthez hasonlóan ismét 11 dalt hallhattunk, amelyek közül a 2008-as Communion album két tétele, a Lovecraft’s Death és az Persepolis jelentettek újdonságot, így viszont a Dante’s Inferno-t és a Prometheus-t kellett nélkülöznünk. Nyilván mindenki a saját preferenciái alapján ítélte meg, hogy ez a „csere” jó volt-e vagy sem, én elégedett voltam a most választott két dallal.
Aki tavaly január után ismét jegyet váltott a Septicflesh koncertjére, bizonyára nem bánta meg a döntését és utólag sem érezte lehúzásnak a dolgot, mert a zenekar szerencsére maximálisan komolyan veszi az idei turnét is és nem azzal a céllal vágtak bele, hogy még egy bőrt lehúzzanak a legutóbbi albumról, hanem valóban lételemük az élő zenélés és a közös élmények a rajongókkal, ennél többre pedig talán nincs is szükség.
A Septicflesh koncerten elhangzott dalok:
01. Portrait of a Headless Man
02. Pyramid God
03. Martyr
04. Prototype
05. Emeny of Truth
06. Communion
07. The Vampire from Nazareth
08. Lovecraft’s Death
09. Persepolis
Ráadás:
10. Anubis
11. Dark Art
A további képekhez klikk ide!
Tóth Mátyás
Fotók: Zenefesto
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
