Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A zenekar egy nagyon nagy változáson megy keresztül mind zeneileg, mind formailag" - Echonald interjú

Egy percre sem áll meg az élet az Echonald zenekar háza táján. A tavalyi év lendületével, aktívan vágtak neki a 2017-es évnek. A srácoknak sok tervük van erre az évre vonatkozóan, egyik koncertjük előtt ezekről faggattuk a csapatot.  

Rockbook: Elég pörgős volt a tavalyi évetek, rengeteg koncert és új helyszín van a hátatok mögött. Ezt hogyan éltétek meg?

Ádám: Az elmúlt időszakban nagyon sok helyszínen volt szerencsénk fellépni, és nagyon sok embernek volt szerencsénk játszani, és bemutatni a saját zenénket.

Feri: Ténylegesen az ország összes pontján sikerült fellépnünk, nagyon kevés fontos helyszín maradt ki a tavalyi évből. Szerencsére több fesztiválon is meg tudtunk fordulni, több olyan fesztiválon, ami nagyszabású és nagynevű, és úgy gondoljuk, hogy rengeteg tapasztalatot szereztünk a tavalyi évben ahhoz, hogy az idén teljesen új erővel, egy teljesen új produkciót tudjunk nyújtani a közönségnek, és hálásan köszönjük mindazon szervezőknek, mind a közönségnek, akik lehetővé tették, hogy ezekkel az élményekkel gazdagabbak legyünk!
 
Rockbook: Vannak olyan emlékezetes pillanatok, amelyekre szívesen emlékeztek vissza?

Márió: Ebbe ne menjünk bele szerintem… /nevet/

Ádám: Mit értesz emlékezetes pillanat alatt? Mert ha azt vesszük, sokszor az is csoda, hogy túléltük az utakat, az adott helyszínekre - és most kifejezetten kitérek arra, hogy baromi ritkán játszunk 200km-en belül, tehát egy kettő órás út mindig a hátunk mögött van oda, és kettő vissza. Szóval, ha a hülyeség és fáradtság miatt nem nyírtuk ki egymást, vagy legalábbis nem szenvedtünk frontális balesetet – á la Jani és Márió, vagy én - azért akkor az, maga a csoda. Úgyhogy viszonylag nekem ez nagy élmény, hogy túléltük az utakat.

Feri: Ez tényleg őszinte válasz. Igazából nálunk a koncertnek a sikerélményét meghatározza az oda és vissza megtett út. Ha mindenképpen ki kellene emelnem valamit, akkor talán kettő olyan igazi nagy őrület volt, amire nagyon sokáig emlékezni fogunk, és a mai napig folyamatosan hozzuk fel a poénokat. Az egyik Borgáta volt, amikor figyelj, fogalmam sincsen, hogy jutottunk vissza a szállásra és hogy utána mi történt. Most abba gondolj bele, hogy rózsaszín zokniban ébredtem. Szerintem ezzel minden el van magyarázva, amikor senkinek nem volt rózsaszín zoknija, de én abban ébredtem fel. Eszméletlen buli volt, iszonyat sok pálinka fogyott el. Felhívott telefonon egy 1500 éves ismerősöm, és fingom nem volt, hogy ki az, de hozott pálinkát, úgyhogy tényleg jó barát volt. Azt is elfogyasztottuk, a másik pedig, amikor egy dunaújvárosi koncert után voltunk Apostagon egy szálláson, amihez szerintem az év legnagyobb poénja köthető, Ádám és a tejszínek kombinációjával. Ezt nem nagyon fejteném ki, de iszonyat jókat röhögtünk. De ezeken kívül is rengeteg emlékezetes pillanat volt a tavalyi évben, ezeket kiemelni nagyon nehéz, mert mindegyik koncertnek volt valami varázsa valami témával kapcsolatban.
 
Rockbook: Mindez mekkora lendületet adott az idei évhez?

Márió: Az, hogy mekkora lendületet adott a tavalyi év összes pozitív élménye, az majd igazából akkor derül ki, és lesz kézzel fogható mindenki számára, ha meghallják az új anyagot. Abban tényleg benne van minden.

Ádám: Igazából, ami lendületet adott, az nem az, ami a közönségnek szembeötlő, mert a munkálatok, amik történnek az emberek háta mögött folynak, és azon a világon kívül, amit az emberek látnak, sokkal nagyobb munka zajlik a háttérben, mint amit mi kifelé sugárzunk. Nagyon reméljük, hogy ennek meglesz az eredménye nagyon rövid időn belül. És ezt a folyamatot mi csak följebb és egyre följebb szeretnénk tolni. A nézők és hallgatók ugye már láthatták, hogy meghirdettük a Változunk című dalt, és ez a változásnak csak a kezdete lesz. Ez még csak a felszínét fogja súrolni annak, amit mi szeretnék a közönség elé tárni az elkövetkezendő egy évben.  

Jani: Amikor a lendületet tanultuk a fizika órán, én hiányoztam, úgyhogy nem tudok hozzászólni. (nevet)

Márió: Mi az a lendület?    

Feri: Ami nagyon fontos még Ádámot kiegészítve, hogy ez a tavalyi év – és ez visszacsatolva még az előző kérdéshez is akár – volt az, ami igazán összerántotta ezt a csapatot, és ez volt az, ami egységessé tett minket, és talán ez a négyünk közötti kémia az, ami megadta azt az igazán nagy lendületet, amivel mi most tudunk dolgozni. A közönség reakciója felénk pedig alá támasztja, hogy megéri a rengeteg munkát!
 
Rockbook: A feszített tempó mellett hogyan jut idő próbákra és stúdiózásra?

Ádám: Igazából ráéreztél, mert konkrétan stúdiózásra van szinte csak időnk. Próbálni, mióta is nem próbáltunk? Annyira összeért a szett, amit játszunk koncerten – mind a rövid, mind a hosszú - , hogy egyszerűen nincs szükség rá, mert ahogy Feri mondta, a kémia működik, egymást érezzük a színpadon, tudjuk, hogy mikor minek kell szólnia. Tehát válaszolva a kérdésedre, próba az idejét nem tudom, mikor volt utoljára, de valami működik köztünk, ami miatt nincs is szükség annyira sűrűn rá.
 
Rockbook: A facebook oldalatokon olvasható, hogy hamarosan új dallal jelentkeztek, a Változunkkal. Már a cím is sokat elárul. Mi ihlette a dalt?

Ádám: Az én becsatlakozásom a zenekarba (nevet). A Változunkban nyilvánul meg az, hogy ténylegesen milyen a négyünk közötti munka, ami valóban szívvel és lélekkel történik, hiszen én speciel több, mint egy éve vagyok a zenekarban, és a Színvilág lemezen még csak egy-két szólót tudtam megmutatni. A Tíz év Echonald lemezen igazából a dalokat csak feljátszottam, néhány helyen ötleteltem hozzá, de a Változunk az első dal, amit úgymond ténylegesen négyen írtunk meg, és tükrözi azt, hogy mi négyen mire vagyunk képesek, ha igazán nekiülünk zenélni.

Feri: Amit még érdemes hozzáfűzni, hogy, ugye én, mint tiszteletbeli alapítótag, eddig úgy írtuk a dalokat Márióval, hogy az adott zenekarban lévő tagokra úgy legyen megírva, hogy azt meg is tudják valósítani és meg tudják oldani. Most ebben a felállásban, amire azt mondom, hogy tényleg ez az igazi Echonald, nincsenek ilyen korlátok. Amikor egy dalon például én ötletelek, nincsenek meg azok a gátak, hogy ezt meg tudjuk-e valósítani, vagy nem tudjuk megvalósítani, mert most van az, hogy mindenki tudja a saját dolgát és olyan harmónia van közöttünk, hogy kattannak az agyból az ötletek, és iszonyat sok elképzelésünk, témánk és gondolatunk van, amit ha szépen összegyúrunk, akkor működni fog. Ezt majd megmutatja a Változunk is.
 
Rockbook: Szövegi és zenei világában mennyire eltérő az eddigiekhez képest? Miben más?

Feri: Én, mint a zenekar dalszövegírója, azt mondom, hogy lényegében a dalszöveg nem változik. Ugyanúgy megmarad az az erős mondanivalója a történetnek, azzal a különbséggel, hogy most egyenesebben mondom ki a lényeget. Nincsen köré pakolva misztikum, nincsen olyan átvitt értelme a mondanivalónak, hogy azt bárki is másképp tudja értelmezni, sokkal egyenesebb, sokkal nyitottabb szövegeket fogok megírni az új lemezre.

Jani: Merőben más. Maradtak benne olyan nyomok, amik az eddigi Echonald munkásságára emlékeztetnek, de amikor majd elindítják a tracket a hallgatók, akkor rájönnek arra, hogy „Atyaúristen, ez teljesen más!”.

 

 

Rockbook: Érzékelhető volt az elmúlt évek munkáiban, hogy folyamatosan változtok zeneileg. Mit gondoltok, ez már a véglegesen kiforrott stílus, vagy csak egy kis műfaji játékról van szó?

Ádám: A zenekar egy nagyon nagy változáson megy keresztül mind zeneileg, mind formailag, és úgy vélem, hogy ez még csak a kezdet. Igazából most kezdjük felfedezni egymás testét (nevet), tehát valóban most érezzük egymást, hogy ki miben erős, mi az, amiben fejlődni kell. Úgy érzem, hogy ez, amit jelen pillanatban képviselünk, és amit a közönség elé fogunk tenni a Változunkkal, ez tényleg csak valaminek a kezdete. Ezen kívül készülnek dalok, amik minket is meglepnek. Nem csak zeneileg, hanem merőben másabb, mint az eddigi Echonald. (Feri: Hangulatban, stílusban…).

Márió: Félünk attól, hogy fogunk elveszíteni rajongókat, viszont attól meg nem tartunk, hogy nem szerzünk újakat, hiszen a kezdetektől fogva tudtuk, amióta mi együtt dolgozunk, hogy valami változásra szükség van. Na, ez most elérkezett, és ezt mindenki hallani fogja.  

Feri: Hogy ez végleges forma-e vagy nem…? Ádám azt mondja, hogy nem. Én azt mondom, hogy fogalmam nincsen. Minden egyes nap teljesen más gondolataink vannak, és néha vannak közöttünk is súrlódások, hogy ki mit gondol, és ki mit szeretne ebbe az egészbe. Ezt így abszolút nem lehet, ahogy Ádám is mondta és teljesen mellé tudok állni, és nem is tudjuk kijelenteni, hogy ez most végleges, nem végleges, lesz-e változás, vagy nem. Az biztos, hogy jelen pillanatban saját magunkat is meglepjük, úgyhogy ez még nekünk is kérdőjel.
 
Rockbook: Hogy érzitek, ezzel megtaláltátok önmagatokat, az új Echonald vagytok, vagy csak egy kis műfaji játékról van szó?

Feri: Jelen pillanatban nagyon jól érezzük magunkat a saját bőrünkben, úgyhogy bármi, amit mi kipakolunk a színpadra vagy a közönség elé, az mindig Echonald lesz. Az biztos, hogy nem leszünk az a zenekar továbbra sem – ahogy én azt elmondtam már egyszer-kétszer a közönségnek és a publikumnak - , aki beáll a sorba. Tehát, ha mi négyen nem fogjuk élvezni azt, amit csinálunk, akkor azt nem fogjuk csinálni, és a Változunk is, és a következő lemez is Echonald lesz, ahogy az összes eddigi is Echonald volt, mert mi négyen teljesen, 100%-os szívvel benne vagyunk.  
 
Rockbook: Milyen visszajelzéseket vártok a szakmai és a hallgatói oldalról az új dallal kapcsolatban?

Ádám: Mindannyian rá kellett döbbenjünk arra, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt a szakmai közönség és azon közönség között, aki ott áll és átéli, érzi a dalokat koncertről koncertre. Itt azért érződik köztünk a különbség, hogy ki mit szeretne, viszont az egyetértés mindig megvan. Úgymond ki vannak osztva a feladatok, hogy ki mire felel például egy zeneírás közepén, de a célunk az, hogy most mind a két hallgatóságnak megfeleljünk, hiszen a közönség nélkül nem lehetünk azok, akik, és szakmai közönség nélkül nem kerülhetünk feljebb azon a ranglétrán, ahol egyébként már nagyon sokan feljebb kerültek.  
 
Rockbook: Mikorra várható a Változunk?

Márió: Még ülünk rajta. Türelem.    
 
Rockbook: Az új dal bizonyára egy új album előszele. Ez mikorra várható?

Ádám: Hú! 2020? (nevet)

Feri: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Igazából nagyon rosszul nem mondom, hogy állunk, mert vannak gondolatok, és egy dalt ugye már meg is jelentetünk, és ezen kívül van másik négy-öt olyan téma, amin már elkezdtünk gondolkodni. Az biztos, hogy erre a lemezre nem fogunk annyi dalt felpakolni, mint az előzőekre, tehát 9-10-12 dalnál több biztosan nem lesz rajta, de azok nagyon meg lesznek dolgozva. Reméljük, és nagyon bízunk abban, hogy idén ősszel ez meg fog tudni jelenni.

Ádám: Hát ha más nem, legalábbis decemberre! (nevet)    
 
Rockbook: Mennyiben lesz más  az eddigi lemezekhez képest?

Jani: Nem lehet majd egymás mellé helyezni az eddigi albumokat és az új albumot, mert merőben más lesz, egy teljesen más zenekart fog kapni a közönség, és egy teljesen más albumot.  

 

 

 

Rockbook: Gondoljátok, hogy ebben lesz az Echonald jövője?

Feri: Ha ezt tudnánk, akkor ez olyan lenne, mint az ötöslottó. Ha tudnánk, hogy mit fogunk ezzel az egésszel kiváltani, és tudnánk azt, hogy egy adott cselekedet az embernek mit hoz, akkor 100%-osan azt csinálnánk, mert akkor tudjuk, hogy az a siker útja. Elképzelésünk sincsen.  

Rockbook: Ezen kívül milyen terveitek vannak még erre az évre?

Ádám: Aktfotózás!    

Feri: Gyereket csinálok Janinak!    

Márió: Nevemre iratom Ádámot!    

Ami egészen biztos, hogy idén is meg fogjuk rendezni az akusztik-unplugged műsorunkat, ami sokkal nagyobb karaktert fog kapni, mint a tavalyi. A múlt évben csak tapogatóztunk a sötétben, hogy milyen fogadtatása lesz ennek az egésznek. Amikor ezt megtapasztaltuk december 17-én, eldöntöttük, hogy ennek sokkal nagyobb keretet fogunk adni, tehát az egészen biztos, hogy az akusztikus műsorral fogunk még dolgozni és nagyon rá vagyunk gyúrva arra, hogy a koncerteknek a minősége, a hangulata egyre magasabb színvonalú legyen.

Ádám: Az nyilvánvalóvá vált a decemberi akusztikus koncert után, hogy egy ezzel utolértük azt, amit az Echonald a tíz év alatt magával hozott. Ez nem kis teljesítmény, nem sok zenekar képes erre, mi is látunk benne lehetőséget, nyilván nem ez a fő vonal, amit képviselünk, hiszen az Echonald mindig is a metal zene képviselője marad, de olyan magas szintű és pozitív visszajelzéseket kaptunk az akusztikus koncertet követően, hogy vétek lenne ezt félbehagyni. Ha nem árulok el túl nagy titkot ezzel, konkrétan gondolkozunk, hogy az akusztikus formációt megtámasztjuk egy szimfónikus zenekarral is. Valljuk be őszintén, nem nagyon lehet olyan zenekart találni, aki ezt reprodukálta ezen a szinten, mint amit mi szeretnénk. Nyilván erre nagyon rá kell készülni, ez hosszú idő, nagyon sok energiát fog magával vinni, de úgy gondolom, hogy amit a közönség érzett december 17-én, az egy kifizetődő dolog, és ha sikerül ezt az újabb lépcsőfokot megvalósítani, akkor egy újabb szintet léphetünk az Echonald történetében.  

Feri: Még Ádámot kiegészítve, egy olyan kulturális értéknek a hiányát szeretnénk pótolni, ami ebben az egész metal zenei életben eddig még nem volt tapasztalható. Minden zenekarnak vannak akusztikus koncertjei, ami lemegy odáig, hogy kettő gitár egy szál énekkel, mi pedig, ahogy azt a közönség is tapasztalhatta, belenyúltunk más műfajokba, és ezek a műfajok még kibontásra várnak, ezek még magasabb szintet fognak elérni.  

Rockbook: A Rockbook olvasóinak kérdésére válaszolva, ha kapnátok egy piros színű bükkfabográcsot, mit főznétek benne először?

Feri: Tejbegrízt!    

Márió: Palacsintát!    

Ádám: Halál komolyan válaszolva, csülökpörköltet tésztával. Bükkfában azt lehet a legjobban főzni. Halál komolyan.

Jani: Rántott húst!    

Feri: De hát basszátok meg, bográcsba a tejbegrízt el tudjátok képzelni?    

Márió: Bükkfabográcsba? Az elég!

Ádám: Piros bográcsban, az nem ég el!    

Feri: Piros színű az nem ég! Mi a faszról beszéltek, nem ég a piros bogrács! Mert ha kék bogrács lenne, akkor elégne, de a piros bogrács nem ég el, abba rántott húst lehet csinálni. Most nem értem, hogy mi bajotok van. Most attól, hogy bükk, lassabban ég, mint az akác. Amit megígérünk, hogy ha megkapjuk azt a bográcsot, akkor videóval fogjuk prezentálni a főzést.

Ádám: Itt esküszünk meg mind a négyen, hogy ezt reprezentálni fogjuk videó keretein belül.    

Márió: Tejbegrízben fogjuk sütni a rántott húst!    

Rockbook: Köszönjük ezt a nem hétköznapi interjút! Várjuk az új dalt és klipet, ami itt, a Rockbookon fog debütálni hamarosan.

 

 

Cetti