Anders Fridént, az In Flames énekesét arról kérdezték, hogy vajon gondolkoznak-e már a ’Sounds of a Playground Fadin’’ folytatásán, vagy pedig tovább folytatják a turnézást. „A 2013-as évet valószínűleg teljes egészében turnézással fogjuk tölteni, és csak az után ülnénk le egy következő stúdióalbumon gondolkodni. Már most is alakulnak az ötletek a fejünkben, de a dalírást mi csak akkor szoktuk elkezdeni, ha lezártuk az aktuális turnét, hogy jól menjen a koncentráció. Igazság szerint szabadidőnk volna bőven turnézás közben is, de egyszerűen nem tudunk odafigyelni – rejtély, hogy miért. Talán az az oka, hogy senki sem szeretné az éjszakákat egy gép mellett pötyögve tölteni, ha ki is mozdulhat jókat enni és inni. Pedig nálam van a cuccom is –a mini stúdióm, a kis szintetizátorom, amin játszhatok…és játszok is! Néha csak azért írok zenét, hogy ne veszítsem el a józan eszemet. De ha valódi, komoly In Flames zeneszerzésről beszélünk, akkor tényleg muszáj megteremteni a nyugodt környezetet és odafigyelni a munkára.”

Az In Flames-t arról is kifaggatták, hogy egy olyan kaliberű zenekarnak, mint ők, fontos-e még mindig, hogy kiadjanak stúdióalbumokat is, és ne csak kis-és középlemezeket gyártsanak. „Számomra egyértelműen fontos” mondta Anders. „Sokat foglalkoztat a gondolat, hogy hová halad a zene-kiadás formája… Szerintem manapság még fontosabbak a stúdióalbumok, mint bármikor ezelőtt. Olyan könnyű már a semmiből előugrani egy-egy kis darab zenével, vagy single lemezzel; de a hirtelen siker nem mérhető ahhoz az érzéshez, mikor a többhónapos munka gyümölcsét élvezheted. Talán azok a fiatalok, akik ebben a korszakban nőnek fel, már nem is fogják megismerni ezt az érzést. Én viszont sokkal régimódibb vagyok: én a bakelithez szoktam hozzá legelőször. Mikor bejött a CD formátum, nem voltam elragadtatva, mert túl könnyű volt átugrani bizonyos számokat. Ezt annak ellenére mondom, hogy van otthon vagy egymillió CD-m. Mindenesetre igen: én hűséges vagyok a stúdióalbumokhoz.”