"Eric Clapton olyan koncertélményt adott, amire csak a legnagyobbak képesek" (koncertbeszámoló) - 2026.05.02., MVM Dome
Eric Clapton, Andy Fairweather-Low and the Low Riders - 2026.05.02., MVM Dome
Ha léteznek olyan egyetemesen bakancslistás előadók, akiket mindenképpen érdemes megnézni legalább egyszer élőben, Eric Clapton biztosan közéjük tartozik. A Lassúkezűnek becézett legendás gitáros második magyarországi koncertjére kereken húsz évet kellett várni, ami alatt túlzás nélkül felnőtt (legalább) egy generáció, de a zsúfolásig megtelt MVM Dome bizonyította, hogy az iránta való rajongás és szeretet semmit sem kopott a két évtized alatt.
Az estét nyitó Andy Fairweather Low and the Low Riders április 26-án kapcsolódott be a turnéba Antwerpenben, majd a krakkói fellépést követően a budapesti koncert volt a harmadik számukra a sorban. Igazi veteránokról van szó, hiszen a névadó énekes-gitáros, Andy Fairweather-Low tavaly már a 77. születésnapját ünnepelte, a karrierje pedig még a 60-as évek derekán kezdődött az Amen Corner nevű walesi zenekar alapító tagjaként.
A jelenlegi koncertprogram gerincét Andy szólólemezei alkotják, amelyek közül az 1974-es Spider Jiving éppúgy megidézésre kerül, mint legutóbbi albuma, a tavaly megjelent The Invisible Bluesman. Emellett hallhattuk Bob Dylan egyik korai klasszikusát, a Don't Think Twice, It's All Right-ot, valamint egy instrumentális egyveleg keretében a Tequila-t, amelynek egyetlen szavát természetesen egye emberként ordította a közönség. Röviden tehát igazi örömzenélést láthattunk és hallhattunk, a blues-rockra jellemző lazasággal, ugyanakkor végtelen profizmussal prezentálva.
Ahhoz képest, hogy elég kis országnak számítunk, nem lehet okunk panaszra, hiszen évről évre számos nemzetközi turné jut el hozzánk, köztük igazán nagy nevek is, így a legtöbb személyes kedvencemet élőben is láthattam már. A kevés kivétel közé tartozik Eric Clapton, akinek ugyan bizonyára vannak nálam sokkal nagyobb rajongói is, a munkássága mégis gyerekkorom óta végigkísérte az életemet és több meghatározó pillanathoz is az ő dalai szolgáltak aláfestésként. Már csak ezért sem lehetett kérdés, hogy ott a helyem a koncertjén és halkan azért azt is jegyezzük meg, hogy nem kizárt, hogy utoljára láthattuk őt, legalábbis, ha ismét húsz évet kellene várnunk rá, az már valószínűleg nem fog beleférni. Az elcsípett beszélgetésfoszlányok alapján sokaknak szintén ez volt az első Clapton koncertje, de azért persze akadtak olyan társaságok is, amelyek a kezdés előtt a 2006-os Papp László Sportarénás fellépés legjobb pillanatait idézték fel.
Fél 9-kor azonban már mindenki a színpadra figyelt, ugyanis megérkezett az este főszereplője és zenekar, amelyet Nathan East, Doyle Bramhall, Chris Stainton, Tim Carmon és Sonny Emory alkot, vokalistaként pedig Sharon White és Katie Kisson erősíti a produkciót. Kezdésként rögtön a Cream egyik dalát, a Badge-et hallhattuk, ami hivatalosan is jelezte, amit persze enélkül is tudtunk, hogy a rocktörténelem egyik legnagyobb hatású szereplőjét láthatjuk és hallhatjuk.
A koncert első harmada egy hagyományos, "elektromos" blues-rock blokk volt, amelyet a Key To The Highway és az I'm Your Hoochie Coochie Man után a Bob Marley féle I Shot The Sheriff feldolgozása zárt, amely bő 50 évvel ezelőtt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a reggae a szélesebb közönséghez is eljusson. Ami a látványt illeti, a LED-falakon főleg festményszerű grafikák mozogtak, amelyek ízléses háttérként kísérték végig a koncertet, anélkül, hogy elvonták volna a figyelmet a lényegről és ugyanez igaz a mennyezetről lelógó régimódi lámpákra is. Persze a körítés ezúttal abszolút másodlagos volt, mivel Eric Clapton az első perctől az utolsóig vonzotta a tekinteteket. Érdekes, hogy bár nem az a tipikus rocksztár alkat, mégis lenyűgöző karizmatikusság és energia árad belőle, még 81 évesen is.
A középső szakasz egy akusztikus blokk volt, amelyre leültek a zenészek és igazi tábortűzi, családias hangulatot teremtettek. Ebben a részben hangzott el a két talán legnagyobb sláger is. A Layla-t a legszebb közös éneklés kísérte, amit koncerten valaha hallottam: a közönség remekül igazodott a dal hangulatához és Clapton elegáns visszafogottságához, így ordibálás helyett – aminek persze szintén megvan a maga helye és varázsa – gyakorlatilag egy igazi nagy alkalmi kórus állt össze. Az este érzelmi csúcspontja kétségkívül a Tears In Heaven volt, melynek során úgy érezhettük, mintha a hangok valóban a szívünk húrjain pendülnének meg, ami persze nem is véletlen, hiszen mint az köztudott, a zenész mindössze négyévesen elhunyt kisfia, Connor ihlette.
Hamarosan aztán újra felpörögtek az események és visszatért a vérbeli blues-rockos lendület a Tearing Us Apart-nak köszönhetően, ami egyúttal a harmadik és egyben utolsó etap nyitányát is jelentette. Ezt követte az Old Love, benne egy igazán emlékezetes szólóval, amely közben azt is megfigyelhettük, hogy Clapton milyen átéléssel pengeti a gitárját. Ha hihetünk a statisztikai adatoknak, több mint 400-szor játszotta már élőben, mégis teljesen eggyé vált a hangszerével és olyan varázslatos pillanatokat okozott ezzel, amire tényleg csak a legnagyobbak képesek.
A "rendes" koncertprogram a Cocaine-nel zárult, ami arra is tökéletes lehetőséget teremtett, hogy a zenekar minden tagja megvillantsa egy kicsit a virtuozitását, mintha csak egy rögtönzött jammelést láttunk volna a színpadon, amelyből mindenki egyforma lelkesedéssel vette ki a részét. A ráadást mindössze egy dal, a Before You Accused Me jelentette, de így sem lehetett okunk panaszra, hiszen egy közel kétórás koncertélményben lehetett részünk.
Sokat kellett várni Eric Clapton második magyarországi koncertjére, de alighanem minden jelenlévő úgy érezte, hogy megérte. Akár lesz harmadik alkalom, akár nem, akik ezen az estén ott voltak az MVM Dome-ban, biztos életre szóló élménnyel gazdagodtak.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Badge
02. Key to the Highway
03. I'm Your Hoochie Coochie Man
04. I Shot the Sheriff
05. Driftin' Blues
06. Nobody Knows You When You're Down and Out
07. Golden Ring
08. Layla
09. Tears in Heaven
10. Tearing Us Apart
11. Old Love
12. Cross Road Blues
13. Little Queen of Spades
14. Cocaine
Ráadás:
15. Before You Accuse Me
Tóth Mátyás
A budapesti koncerten nem készülhettek hivatalos fotók, így a képek egy korábbi koncertről származnak. Forrás: Eric Clapton hivatalos Facebook-oldala
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
