Nemrégiben jelent meg a Petenders nevű blues/rock formáció első EP-je, a Bullhorn. A zenekart Megyeri Dániel (ének, perka), Petendi Tamás (gitár), Gyöngyösi Gábor (billentyűs hangszerek, vokál), Kató Bálint (dobok, vokál), és Baranyi Gergő (basszusgitár) alkotják. Petendi Tamást a kezdetekről, a jövő lehetőségeiről és a hétköznapokról kérdeztük. Petendi Tamásról sokan tudják, hogy a blues az élete, van egy Jimi Hendrix Tribute zenekara (Message To Hendrix), és a 60-as-70-es évek bluesikonjainak nyomdokait követi. Ez a vintage hangzás a Petendersnél is jelen van.

Rockbook: Mikor és hogyan alakult a banda, illetve miért pont ezt a stílust céloztátok meg?

Petendi Tamás: A banda ötlete már régóta körvonalazódott a fejemben, mígnem 2011 nyarán, egy közösségi portálon megosztottam egy Lenny Kravitz-videót, amiben az álmaim zenekarát láttam. Erre reagált Gyöngyösi Gabi billentyűs barátom, aki félig poénosan megjegyezte: „Mit szólnál, ha én Hammondoznék a bandádban?” Beindult a fantáziám és pár nap múlva már a Duna-parton söröztünk és terveztük a banda jövőjét. Mindketten olyan zenekarra vágytunk, amiben felkészült és elhivatott zenésztársakkal korlátoktól mentes, igazán dögös muzsikát alkothatunk. A zenei stílus egyértelmű volt: aki ismer, az tudja, hogy a számomra már kissé elcsépelt elnevezésű blues-rock a műfaj, amit szeretek és tudok is játszani. Ha körül akarnánk írni a Petenders stílusát, akkor feszes tempókon, harapós gitár-riffeken alapuló modern blues lenne, amit magas fokon izzó energia itat át az első perctől az utolsóig. Hamarosan megtaláltuk a többi zenésztársat is, kezdve Kató Bálint dobossal és Baranyi Gergő basszerossal, akik személyében a legütősebb ritmusszekciót ismertem meg, végül pedig, cirka egy éve Megyeri Dani csatlakozott a csapathoz, aki rendkívül egyéni hangjával minden várakozásomat felülmúlta.

Rockbook: Ha éppen nem zenéltek, milyen más zenei irányzatot hallgattok szívesen?

Petendi Tamás: Leginkább az élő hangszerekkel játszott muzsika fog meg minket, de bármilyen okosan felhasznált modern eszközzel fűszerezett zene jöhet.

Rockbook: Március 18-án jelent meg a zenekartól egy négyszámos EP, mely a Bullhorn címet viseli. Milyen visszajelzéseket kaptok, hogyan fogadta a közönség a kislemezt?

Petendi Tamás: Nem lehet okunk panaszra, nagyon pozitívak a reakciók, amit persze titkon reméltünk is, mivel minden energiánkat beleadtuk ebbe a négy nótába. Az EP-nk hallgatottsága nagyon szépen növekszik, a Leave Me Alone c. dalunkhoz készített videoklipet pedig eddig több mint 1500-an látták. Egyöntetű vélemény szerint a műfaji szcénából magasan kiemelkedő, színvonalas anyagnak tartják a Bullhornt, a hangzásról nem is beszélve, amit többek között vintage hangszerekkel és analóg felvételi/mastering eljárással kotyvasztottunk ki.

Rockbook: Meg lennék lepődve, ha nem folytatnátok a következő lépéssel, egy album elkészítésével. Tervezitek egy nagyobb volumenű anyag elkészítését a közeljövőben, vagy most, hogy közeledik a nyár, inkább a fellépésekre koncentráltok?

Petendi Tamás: Most a lehető legtöbb arra érdemes médiumnak próbáljuk meg eljuttatni az anyagot, és ez alatt a külföldi lehetőségeket is értem. (Ironikus módon egy belga és egy brit bluesmagazintól is hamarabb kaptunk választ, mint bármelyik magyar zenei portáltól…) Szeretnénk minél több koncertet is szervezni és minél több helyre eljutni, a műhelymunka mellett ez emészti most fel legtöbb energiát, de természetesen a nagylemez is benne van a tarsolyban. Elárulhatom, hogy a felvételre szánt 10-12 dal már elkészült.

Rockbook: Milyen koncepció szerint állítotok össze egy dalt? Dalszöveg születik meg előbb, vagy a riffek?

Petendi Tamás: A zenét írom meg elsőként, amit Daninak elküldök, s ő megírja a szöveget rá. Ha kell, akkor alakítunk rajta, még mielőtt a többieknek „megmutatnánk”, mert a szöveg olykor vagy prozódia, vagy struktúra szempontjából formálhatja az eredetileg megírt dalt, de a végső hangzás persze a próbákon, a teljes zenekarral jön létre. Amúgy Gabi is szerzett már nótákat, amik hasonló módszerrel jönnek létre.

Rockbook: Magyarországon sok zenekar hosszútávú célja, hogy külföldön is nevet szerezzen magának. Ti játszottatok már Magyarország határain kívül, vagy tervezitek esetleg?

Petendi Tamás: Eddig még nem, de mindenképpen ez a célunk! Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk külföldi, főleg a Nyugat-európai színtéren megjelenni.

Rockbook: Nem mondhatnánk hogy a blues meglehetősen közkedvelt a mai fiatalság körében. Mit gondoltok manapság, kik a bluesirányzat vezető erői? Most próbálnék agy kicsit a fiatalabb generációra kitérni: kik vihetik tovább azt a vonalat amit egy Hendrix, Stevie Ray Vaughan, vagy mondjuk Rory Gallagher képviselt?

Petendi Tamás: Én szinte hetente fedezek fel olyan bandákat, akik megnyugtatnak afelől, hogy van jövő ezen a téren, és akik a nagy öregek munkásságát tovább örökítik. Ha ki kellene emelnem egy fiatal mai zenészt, akkor John Mayer nevét említeném, aki szerintem az egyik legtehetségesebb gitáros-zeneszerző a mostani palettán. Persze mivel saját anyaggal lépünk színpadra és ráadásul angol nyelven születnek a dalok, nehéz áttörni a hazánkban kialakult közöny falát. Semmiképpen sem közép-kelet-európai bluest játszunk, és emiatt is van nehezebb dolgunk. Amíg a műfaj hazai szinonimája a Pocsolyába léptem, a magunkfajta bandáknak mindig nehézkesebb lesz az előrelépés, pláne, hogy nem vagyunk hajlandóak hagyományos blueskört játszani. Ez a fajta „újító” szemlélet tartja össze a banda tagjait, és ebben a szellemiségben állítjuk össze a saját anyagot.

Rockbook: Ki minden idők három legnagyobb blueszenésze?    

Petendi Tamás: Nem egyszerű kérdés, de ha muszáj választanom, akkor számomra BB. King, Jimi Hendrix és Eric Clapton.

Rockbook: Mikor és hol hallhatja a közönség élőben a Bullhorn EP dalait?

Petendi Tamás: Jelenleg is szervezés alatt van egy kislemezbemutatóval egybekötött születésnapi koncert. Minden ezzel és a zenekarral kapcsolatos információt a Petenders Facebook-oldalán lehet megtalálni.

A Bullhorn Ep az alábbi linkre kattintva megtekinthető:

https://soundcloud.com/petenders/sets/bullhorn-ep

Sebők Tamás