„A Quimby visszakacsintott a múltba, de a jelenben maradt és a jövőbe tekintett” (koncertbeszámoló) – 2026.03.28., MVM Dome
Quimby - 2026.03.28., MVM Dome
2026. március 28-án, vagyis szinte napra pontosan két év elteltével a Quimby visszatért az MVM Dome-ba, „A Terepasztal lovagjai – 35 év szélmalomharc” cím pedig előrevetítette, hogy nem egy átlagos koncertre számíthatunk, nem mintha a zenekarnak egyébként is kenyere lenne az ilyesmi.
A Quimby azon csapatok közé tartozik, akikbe a legkülönfélébb helyszíneken lehet belebotlani az A38 Hajótól kezdve a Budapest Parkon át a VéNégy Fesztiválig, vagy ugyebár éppen az MVM Dome-ig, ahol legutóbb 2024 márciusában jártak Kiss Tibiék, akkor a Danubia Zenekarral kiegészülve (koncertbeszámoló itt), a csapat varázsa pedig egyebek mellett abban rejlik, hogy mindenféle keretek között képesek maradandót és emlékezeteset alkotni.
Az együttesre alapjáraton sem jellemző a tétlenkedés, de az utóbbi időben a szokásosnál is nagyobb volt a pezsgés körülöttük, hiszen nemrég – hosszú idő után – három új Quimby dal érkezett (Láthatatlanul, Hurrikán, Vakrepülés), több, akár már klasszikusnak is nevezhető album vinyl-kiadást kapott és persze nem mellesleg 2026-ban 35 éves lett a zenekar, ami már önmagában is elég komoly fejlemény.
A buli előtt néhány nappal aztán egy kis aggódásra is volt ok, miután kiderült, hogy a banda fúvósa, Kárpáti Dódi kórházba került és emiatt úgy tűnt, nem is fog tudni részt venni a koncerten, szerencsére azonban az állapota a vártnál is gyorsabban javult, így még ha csak egy dal erejéig is, de végül mégiscsak színpadra léphetett társaival és ezzel igazán kerekké tette ezt az egyébként is nagyszerű estét.
Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy valóságos koncertdömping van fővárosunkban, annak elég lenne csupán a március 28-i kínálatot megmutatni, hiszen a Tankcsapda is ugyanezen a napon vette be az Arénát (koncertbeszámoló itt), a Kiscsillag pedig a Dürer Kertben ünnepelte első lemezének 20. évfordulóját, úgyhogy a hazai dallamos rock és alternatív vonal szerelmeseinek bőven volt miből válogatniuk ezen az estén és mindenképpen örömteli hír, hogy mindhárom említett koncert (közel) telt ház előtt zajlott.
Az MVM Dome kapcsán megkerülhetetlen téma a hangosítás és sajnos rendszerint nem pozitív példaként kerül említésre a helyszín ilyen szempontból. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a küzdőtéren általában valamivel jobb a helyzet, mint a lelátón és könnyen lehet, hogy ez most is így volt. Utóbbiról ugyan nem tudok nyilatkozni, de a színpad előtti területen, nagyjából középtájon én nem tapasztaltam különösebb problémákat: végig lehetett hallani mindent és abszolút élvezhető volt az egész megszólalás.
Általában nem különösebben foglalkoztat egy-egy koncert látványa és azzal is bőven beérem, ha csak magukat a zenészeket láthatom a színpadon, de egy nagy helyszín és egy kiemelt, sőt, jubileumi koncert kétségkívül megkívánja, hogy vizuálisan is a topon legyen a produkció. Így volt ez a már többször emlegetett két évvel ezelőtti koncertnél is, de most mintha még arra is nem egy, hanem legalább tíz lapáttal rátett volna a zenekar, a végeredményre pedig csakis a lélegzetelállító jelzőt lehet használni. A koncertre megálmodott képi világtól úgy maradt tátva a szánk, hogy ez egy pillanatig sem ment a jó ízlés rovására, ezt a kényes egyensúlyt pedig nem lehetett egyszerű belőni.
Nem mintha kételkedtem volna abban, hogy a Quimby komolyan veszi ezt az estét, de a banda felkészültségét és elkötelezettségét jól mutatja az a tény, hogy a próbafolyamat után Veszprémben tartottak egy bemelegítő koncertet, az MVM Dome-ban pedig egy közel százfős stáb segítette a munkájukat és járult hozzá valamilyen formában ahhoz, hogy a produkció minden szempontból méltó legyen a zenekar eddigi 35 évéhez.
A setlistet alighanem felesleges lenne hosszabban elemezgetni, hiszen egy átfogó, best of műsort kaptunk, amibe jól belesimult a februárban közzétett három új dal, amelyek szövegét bizonyára szorgosan gyakorolták a rajongók, mert már ezek is elég jól mentek a közös éneklések során. Ha mégis ki kellene egy csúcspontot emelni, érzelmileg biztosan a Kivándorló Blues lenne az, ami ezúttal talán némi extra súlyt is kapott a jelenlegi közhangulat és a közelgő választások miatt, de mindenféle politikai felhangtól mentesen is nagyot ütött.
A Quimby úgy ünnepelte meg ezt a három és fél évtizedet, hogy bár értelemszerűen visszakacsintott a múltba, közben nagyon is a jelenben maradt, sőt, a friss szerzemények révén egy kicsit talán már a jövőbe is tekintett, ezzel pedig tökéletesen átadta három és fél évtized esszenciáját, már amennyire ez két órában egyáltalán lehetséges, de a zenekart ismerve biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan ismét letesznek majd valami izgalmasat arra a bizonyos Terepasztalra.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Kamikaze bárány
02. Homo defektus
03. Hoppá
04. Ventilátor blues
05. Láthatatlanul
06. Hol volt, hol nem volt
07. Senki se menekül
08. Tébolyda
09. Kivándorló blues
10. Ajjajjaj
11. Nyina
12. Halleluja
13. Fekete Lamoure
14. Lámpát ha gyújtok
15. Forradalom
16. Állatok a legelőn
17. Don Quijote ébredése
18. Hurrikán
19. Az otthontalanság otthona
20. Vakrepülés
21. Ultravaló
22. Autó egy szerpentinen
23. Leszek ma én a tiéd
Ráadás:
24. Most múlik pontosan
25. Sehol se talállak
26. Magam adom
27. Kicsi ország
Tóth Mátyás
Fotók: Bátori Gábor 'Jim'
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
