Rod Stewart elmesélte, hogy miért hagyta ki a Jeff Beck Group azt a lehetőséget, hogy fellépjenek a Woodstocki fesztiválon. Az ok nem más, mint egy pletyka, mely a gitárosuk feleségéről terjengett.

A zenekar már éppen készülődött fellépni a történelmi eseményen, turnéjuk utolsó amerikai állomásaként – ám ekkor Beck nyílegyenesen hazarepült, ugyanis meghallotta, hogy oldalbordája titokban megcsalja őt.

Rod Stewart önéletrajzának egy részletében arra emlékezik vissza, hogy a zenekar 1969 nyarán már fellépett a Fillmore East és a Newport Jazz fesztiválokon, utolsó koncertjüket pedig lazán csak úgy tervezték el, hogy „valami kültéri buli New York államon belül”.

A Jeff Beck Group a JKF repülőtér egyik hoteljében szállt meg, azzal a szándékkal, hogy másnap fellépnek, ám még az érkezésük estéjén sarkon fordultak és visszatértek az Egyesült Királyságba.

„Kaptunk egy telefonhívást” meséli Stewart. „A koncert sztornó volt. Jeff már órákkal azelőtt lelépett. Azt csiripelték neki a madarak, hogy otthon a neje viszonyt folytat a házuknál alkalmazott kertésszel, úgyhogy hanyatt-homlok hazarohant. A pletykáról később kiderült, hogy hamis volt.”

Mikor a kihagyott Woodstocki fesztiválról kérdezték az énekest, ő csak ennyit mondott róla: „Na bumm. Ha már láttál egy nagy kültéri fesztivált, nagyjából láttad az összeset.”

Még ugyanebben a könyvrészletben Stewart elmeséli a zenekar első amerikai látogatását is, mely 1968-ban történt. Ő maga és Ronnie Wood elhatározták, hogy elzarándokolnak a harlemi Apollo Theaterbe, ám az ezzel járó kockázatokkal egyáltalán nem számoltak.

„Sosem gondoltuk volna, hogy két fehér fiúnak veszélyt jelentene elmenni oda” írta. Az egyik taxisofőr, akihez beültek, nem volt hajlandó elvinni őket a kért helyre. Szerencsére azonban eszükbe jutott rájátszani londoni „kifinomultságukra”, és a harlemi tömeg – bár amerikai fehérekként nem – de európai zenészekként már békében megtűrte őket maguk között, úgyhogy a látogatás sikerrel zárult.

Stewart arra is visszaemlékszik, amikor első amerikai fellépésén félig-meddig egy erősítő mögött bujkált, annyira félt attól, hogy a közönségük fekete tagjai nem értékelik majd a saját interpretációját a blues-éneklésről. „Aznap kellett életemben először olyan ország emberei előtt fellépnem, akiknek szabad volt otthon is pisztolyt tartaniuk” írta humorosan.