Bejelentkezés

x
Search & Filters

Yellow Spots - AgylebenyFlört I. (lemezkritika)

A magát csak "csonkolós swing" zenekarként számon tartó, budapesti illetékességű Yellow Spots egy abszurd rock&roll csapat morbid humorú szövegvilággal, nagybőgővel és fúvósokkal. Johnny Rotten fél liter paprikapálinka elfogyasztása után szodomizálja Fenyő Miklóst egy ledurrant, szocreál táncdalfesztiválon, az összefonódásból született gyermeket pedig Sade márki művein, Lucio Fulci B-kategóriás horrorfilmjein és Dreher Bakon nevelik. Így születik meg a "belezős rakkendroll", mint elviselhetetlen, dobhártyagyalázó műfaj. Lugosi Béla bekanalaz egy tál gulyást, belövi magának a morfiumot és Yellow Spots koncertre indul. Komár László már nem ilyen bátor. Csak zárt ajtó mögött, fülhallgatóval meri hallgatni a zenekar szerzeményeit, közben nyakkendőt köt és bakancsban táncol a tükör előtt.

A Yellow Spots november végén jelentette meg debüt-albumát, amely "AgylebenyFlört" címmel látott napvilágot. Olasz Sándor tollat ragadott és kielemzete a művet...

Prof. Schlek (nappal dobosként a punk-szcéna talán legfőbb mozgatórugója, álmaiban munkamániás boncmester) újjászervezte a konzíliumot (félreértés ne essék: valójában a zenekarát), mielőtt elméleti agysebésszé képezte volna át magát. Mindez nem jelenti azt, hogy a Yellow Spots ne menne továbbra is néhány, másként beteg embertársunk agyára, de hát a punkból elrugaszkodott agysebészeknek a sárga-házi agytekervény-birizga nem szimpla ujjgyakorlat, hanem szigorú szakmai protokoll.

Kéne megnyugodni az említett népeknek, hiszen a „belezős rakkandroll” halódik, ami szemfényvesztés, látszat. Kivált, ha csavarunk negyed fordulatot a nyakakon (csakis a figyelem kellő irányú fókuszálása érdekében), rögvest kiderül: nagyon él a swing ezen a tulajdonképpeni (minimum 2004 óta készülő) debüt albumon. A régi, vérbeli punkoknak sincs okuk aggodalomra - annak ellenére, hogy a jazztrombitás Fekete-Kovács Kornél (egyetlen nóta erejéig) csatlakozott a fúvós kórushoz, az elsősorban bluesmanként jegyzett Nemes Zoltán pedig jó néhány számban veri a billentyűket - hiszen ez a haláli (értsd: pajkosan punkos) életérzés ott bujkál még brutál bónusznak álcázva, a lemez vége felé.

Mégis, honnan indul ez az egész? Randevú az intézet bejáratánál, nem kérdés, melyiknél! A szesz pedig kell, az is csak lopva jó! Nincs más teendő, mint dalba önteni az életérzést, és kész a Kleptomán boogie! Majd, sátáni humorú egyed-fejlődéstörténet következik: Feri, a szadista. Lányokra is szükség van természetesen, de ki másnak jutna eszébe a Mongoloid didi (személyes kedvencem a dal a lemezről, kis létszámú női kórussal és fúvósokkal alaposan megtámogatva), mint a Yellow Spotsnak! Hogy mi történik egy Sátánkórházban? Nahát, ezt azért sem árulom el így, percekkel az ebéd előtt: hallgassátok meg! Mi ez, ha nem Magatartás-horror?

Utazás? Csakis kis-szériás Emberevő Cadillac-kel, és ez nem hétköznapi Fóbia! Vigyázz jól, hiszen Az érzés örök! Ha nem hiszed, rögvest helyretesz a Műkezes fűszeres! Vérfertőzés Texas szélén? Nem kell messzire menni érte: közelebb zajlódik hozzád, mint gondolnád! Mi következhet ezek után? Naná, hogy Átszállítás az intézet elborultabb szárnyába, csakis azért, hogy nyugodtan meghallgathasd a három bónusz-feldolgozást, minimál-brutál változatban!

Ráadásul, az exkluzív CD nem egy, vérfoltokkal gazdagon átitatott, mívesen kidolgozott képregényt rejt (Oravecz Gergely művészi munkája), amely műfajban a bónusz Feri, a szadista című klip is utazik.

Schleki, légy szíves, ne csigázzatok sokáig! Kíváncsiságom csúcsra járatva! Alig várom az AgylebenyFlört második részét!

Olasz Sándor

 


 
Címkék: 
Yellow Spots