"A 30/50 koncertet egy egyszeri, megismételhetetlen élménynek tervezem" - interjú Garda Zsuzsával
A március 1-jén az OFF Kult-ban sorra kerülő, 30/50 életműkoncertje előtt beszélgettünk Garda Zsuzsa énekesnővel, előadóművésszel. A 30 az első színpadra lépése óta eltelt éveket jelenti, az 50-nel pedig nem foglalkozunk, mert az, aki Zsuzsa koncertjeit hallja és látja, tudja, hogy ez a bizonyos második szám esetében értelmezhetetlen.
Rockbook: Nem titok, hogy régóta ismerjük egymást. Ennek ellenére az első, a 30-as szám azt is sugallja nekem, hogy rengeteg mindent nem ismerek a pályádból. Hogy kezdődött?
Garda Zsuzsa: Nekem sem egyszerű már ennyi időt végiggondolni, de jelen esetben nem afféle marketing fogás, valóban 1995 volt, amikor először színpadra álltam.
Rockbook: Kikkel? És egyáltalán, hogy kerültél a színpad közelébe?
G.Zs.: Úgy kezdődött, hogy anyukámnak volt egy zenész barátja, és az ő fiának volt egy zenekara. Amikor dumáltak, akkor megkérdezte anyukámat, hogy: „Figyelj, tudom, hogy a lányod jól énekel. Nem jönne el a fiam zenekarába? Éppen énekest keresnek.”
Ez volt Dabason, 1995 nyarán valamikor. Így ismerkedtem össze Prohászka Ferivel, illetve akkori zenekarával, aminek az volt a neve, hogy Péntek 13. Feri lett aztán a karrierem első meghatározó embere, sokáig az összes bandámban ő basszusgitározott. Kapcsolatunk ma is élő, hiszen ő a technikusa a Keep Floyding-nak, akikkel rendszeresen fellépek.
Egyébként létezik az „indulásomról” egy „urban legend”, anyukám és Török Gyuri bácsi, a dabasi zeneiskola egykori igazgatója is így mesélte: Egy ízben kiskoromban, sétáltunk anyukámmal a suli melletti nagy füves területen, és én énekeltem a fűben. Egyszer csak kijött az iskolaigazgató, hogy milyen szépen énekel valaki, de nem lát senkit! És akkor így mondta anyukám, hogy a lányom énekel, de még csak három éves és nem látszik ki a fűből! Szóval azt elmondhatom, hogy elég hamar felfigyeltek rám.
Rockbook: A későbbiekben azért tanultál énekelni, gondolom…
G.Zs.: Igen, 19 évesen találtam meg Király Évát, ő lett a mesterem. Megtanított nekem mindent, amit az éneklésről tudni akartam. Ő egy kiváló jazz-énekesnő, bevitt a jazzbe, gospelbe, soulba, elképesztő volt. Egyébként Muck Ferencnek a kiemelkedő billentyűs-szaxofonosnak felesége, Muck Éva nagyszerű basszusgitásos édesanyja. Ebbe a családba csöppentem tehát én bele, amikor elkezdtem igazán zenét tanulni. Képzelheted…
Rockbook: Közben mi történt a Péntek 13-al? Nem egy szerencsés név egy rockzenekarnak.
G.Zs.: Egy darabig élveztük azt a kicsit furcsa alter-rockot, amit akkor játszottunk, volt is néhány fellépésünk,.
Mégis eljöttünk Prohászka Ferivel, mert fejlődni szerettünk volna. Elkezdtünk nézelődni, hogy mi legyen tovább, mert ekkor már mindenképp énekelni akartam.
Így aztán éveken át a Görögtűz nevű csapattal játszottam. Itt Taszosz Nikosz görög származású, de már Magyarországon született gitáros volt a zenekarvezető, aki nagyon szerette Hendrix és Joplin zenéjét, ebbe a világba ő vitt bele. Itt derült ki, hogy ez nekem jól áll.
A Görögtűz feloszlása után megtaláltuk egymást egy Hetedik Nap nevű formációval, melynek zeneszerző-gitárosa a rendkívül tehetséges Filep Karesz volt.
Aztán amikor a Hetedik Nap is feloszlott, Vörös „Vöri” Gábornak támadt egy ötlete, hogy Janis Joplin 60. születésnapjára szeretne csinálni egy koncertet. Ő úgy érezte, adja magát, hogy én legyek a fő énekes. Az a koncert kiválóan sikerült, többek mellett Pribill Gyuri is játszott velünk, óriási élmény volt!
Rockbook: Abból az alkalmi csapatból lett a Janis Joplin emlékzenekar?
G.Zs.: Nem egészen, mert azt a koncertre szervezett bandát egyeztetési okok miatt nem lehetett fenntartani. Viszont Vöri, és Prohászka Feri látták, hogy ebben van fantázia, és van rá igény, úgyhogy végül a Hetedik Nap zenészeivel vittük ezt a projektet tovább, vagy 15-16 évig toltuk azt a szekeret.
Rockbook: Itt akkor már legalább a 2000-es évek elején-közepén járunk…
G.Zs.: Hát igen, és itt borul is az időrend. Ebben az időszakban volt, hogy 12 zenekarral léptem fel, volt ott minden, Equus, S-Modell, Kim Nowak, Joplin emlékzenekar…De akkoriban évek óta szerettem volna már valakivel duóban is játszani, és ez is megadatott.
Rockbook: Garda-Benkő duó?
G.Zs.: Igen. Sajátos módon ez is a Joplin emlékzenekarból nőtt ki. 2006-7 körül egy fesztiválon léptünk fel Benkő Zsolti akkori csapatával és mivel nálunk a fiúk ismerték, felhívták együtt zenélni. Minden próba, vagy előzetes megbeszélés nélkül, de hát a bluesban ez nem probléma. Meghallottam játszani, és abban a pillanatban egyből egymásra találtunk. Rögtön ott, a koncert után meg is beszéltük, hogy elkezdünk együtt dolgozni.
Már az első próbán is úgy játszottunk, mintha 10 éve együtt koncerteznénk. Elég volt összenézni, tudtam mikor fejezi be a szólót, tudtam mikor énekeljek. Olyan harmónia volt köztünk, hogy például setlistet sosem állítottuk össze. Mindig az adott körülményekhez képest, amilyen hangulat volt a klubban vagy a helyen, ahol játszottunk, csak bemondtuk egymásnak a szám címeket. Úgy képzeld el, körülbelül négy éven keresztül minden egyes koncerten ez úgy működött, hogy ő mondott egy nótát, mi jöjjön, és én is pont ugyanazt akartam mondani. Vagy fordítva…Erre mondom, hogy ˇműködött a kémia”.
Rockbook: Ez, amiről beszéltél a duótok kapcsán, maximálisan átjött a koncertjeiteken.
Ebben az időszakban valóban sokszor lehetett téged látni, hallani. Mégis meglepő fordulat volt a pályádon - számomra legalábbis - hogy a blues-rock mellett elkezdtél feltűnni progresszív-rock, vagy art-rock csapatokban is. Ez, hogy alakult ki?
G.Zs.: Utólag belegondolva is biztos vagyok benne, hogy az én énekesi pályámon nincsenek véletlenek – amúgy sem hiszek a véletlenekben. Velem mindig minden akkor történt a zenében, amikor meg kellett történnie. Mindig akkor jöttek az új műfajok az életembe, amikor itt volt az ideje! Sőt még egy picit előbb, amikor még nem voltam arra az adott dologra teljesen kész, amikor még kihívást jelentett. Fel kellett, hogy nőjek arra a szintre, amit az új műfaj megkövetelt.
Konkrétan a Keep Floydingba úgy kerültem be, hogy az akkori dobosuk, technikus is volt, hallott énekelni egy musical-produkcióban, amit hangosított. Szólt, hogy vokálosokat keresnek, és hogy a legendás The Dark Side Of The Moon – albumról a The Great Gig In The Sky című ikonikus dalt kellene elénekelni. Szóval a Great Gig volt a felvételim, a vizsgamunkám, ha úgy tetszik. Na most én, amikor híres dalok jönnek szembe, akkor felhajtom az összes létező feldolgozást, és az eredeti mellett azokat is szanaszét hallgatom. Úgyhogy ebben az esetben is úgy mentem el a meghallgatásra, hogy nem az eredetit énekeltem el, hanem improvizáltam. Hát, láttam az arcokon abban a pillanatban, amikor befejeztem, hogy fel vagyok véve.
Rockbook: Innen már automatikusan vitt az utad a progresszív rock berkeibe?
G.Zs.: Azt mondhatom, hogy igen. Akkorra már nevem volt a szakmában, ezért keresett meg később a You And I nevű formáció újra alakult csapatának a M.A.Y.A. – nak az akkori dobosa, Galántai Zsolt.
Rockbook: Velük sem akármilyen projektben vettél részt.
G.Zs.: Hát nem. A Tibeti Halottaskönyvből, egy buddhista alapműből készített még a You And I egy kiemelkedő szépségű, sajnos méltatlanul elfelejtett albumot. Ezt vettük át és vittük tovább, hiszen mint mondtam, a M.A.Y.A. lényegében az előző csapat tovább élése volt.
Rockbook: Volt alkalmam látni a M.A.Y.A. formációt egy barátommal, leesett állal hallgattuk azt a komplex, emberi sorskérdéseket, alapérzéseket hordozó muzsikát, amit játszottatok. Sajnos körülbelül húsz ember előtt. Barátom meg is kérdezte, mi ennek az értelme, ennyi munkát, tehetséget beletenni egy produkcióba, ami két vagy három koncertet él meg, és azt is két tucat néző előtt?
G.Zs.: A szerelem. A zene végtelen szeretete. Erre ennyi a válasz. Persze néha bele lehet fáradni. A M.A.Y.A. külföldön nagyobb hírnévre tett szert, mint itthon. Olasz, német progresszív rock klubokban, fesztiválokon léptünk fel, itthon viszont szinte teljesen visszhangtalan maradt a munkásságunk. Benkő Zsoltival ugyanezért hagytuk abba. Elegünk lett.
Közhely, de ma már mindenki a social-médiából tájékozódik. Ott pedig organikus elérés nincsen, fizetni kell azért, hogy elérj egy bizonyos célközönséget.
Ennek ellenére nem vagyok letört, mert hál’ Istennek jó dolgokat is érzek. Sok év után új blues-klub nyílt Budapesten, és tartják magukat azok a helyek, ahol autentikus bluest, blues-rockot, vagy kemény rockot lehet hallgatni. Gondolok itt a Muzikumra, a Backstage Pub-ra, vagy éppen az Off Kult-ra, ahová a jubileumi koncertemet szervezem.
Rockbook: A beharangozóban szerepel ugyan a részletes műsor, mégis mondj légy szíves pár szót arról, hogy fog felépülni az este?
G.Zs.: Dramaturgiai szempontból építettem fel a koncertemet, úgy, hogy a lehető leglágyabb és legfinomabb stílustól menjünk az őrjöngésig. Először Szabó Gergővel egyfajta jazz-es chill-es egy szál zongorás duóban lépek fel, sláger átiratokat fogunk játszani.
Aztán utána Benkő Zsolti jön, vele is duózunk egy jót!
Ezt követi a Keep Floyding rock koncertje, alaposan kifordítjuk a kedvenc Pink Floyd számaimat, de hogy melyek lesznek ezek, azt nem szeretném elárulni. Aki kíváncsi rá, jöjjön el, agyeldobás lesz, azt megígérhetem!
Vendégként Bátky Zoltán „BZ” barátom is közreműködik. Nagy megtiszteltetés, hogy kimondottan erre az alkalomra írt egy duett dalt, ez fog debütálni. BZ-t többek között az After Crying tagjaként ismerheti a közönség.
A záró esemény a Janis Joplin Emlékzenekar rendes, másfél órás koncertje lesz.
Vendégeink lesznek a színpadon Benkő Zsolt és Nagy Zsolt „Liszt” barátom – akivel szintén kb 18 éve zenélek együtt különböző formációkban.
Rockbook: Zenei csemegének ígérkezik az este, mondhatni, minden lesz, ami szemnek, szájnak és fülnek ingere. Ahogy érzem a korábbi és most elmondott szavaidból, Janis Joplin azért kiemelkedő helyet foglal el az életedben.
G.Zs.: Abszolút. Janis Joplin a szellemi-lelki testvérem, elődöm. Én is hippi vagyok, mint ő volt. Úgy is éltem sokáig a szó szoros értelmében, mint egy hippi. A lelkem abszolút hippi lélek.
Rockbook: Ez mit jelent a számodra? Milyen a hippi lélek?
G.Zs.: Úgy érzem egyrészt nagyon nyitott gondolkodású vagyok, másrészt pedig szeretem a szabadságot jó értelemben véve. Szeretek élni, szeretek beszélgetni, szeretem a művészeteket. Mi művészek nem zárjuk be magunkat mindenféle keretek közé, hanem sokkal szabadabban és sokkal elfogadóban állunk a többi emberhez. De szerintem mindenki egy kicsit lehet művész nyugodtan, ez a lélek szabadsága.
Rockbook: Érdekes azért az a kapcsolódás a pályádon, ami előjött a beszélgetés során. Lelki szabadság, Tibeti Halottaskönyv…
G.Zs.: Igen, azt hiszem, azt elmondhatom, hogy a spiritualitás végig kísért, akármilyen zenét is játszottam. Teljesen más műfajokban ugyanaz a szeretet alapúság. Hallod most mi szól? (A Pótkulcs nevű helyen beszélgettünk, ahol éppen halk, monoton ütőhangszeres zene szólalt meg, élőben.) A spiritualitásról beszélünk, és sámán-zene szól közben. Látod, ezek engem mindig megtalálnak…Nekem a spiritualitás az életem része a zenével együtt.
Rockbook: Ez azért nem lehet egyszerű a jelenlegi, nem éppen spiritualitásra épülő világban.
G.Zs.: Nem annyira bonyolult. Intuíciók alapján, az alapján a hit alapján élek, hogy semmi nem véletlen. Hogy vezetve van az utam, hogy fogják a kezem, vigyáznak rám. És egyre kevésbé félek bármitől is, mert megtapasztaltam és igaz: akármi történik velem, nekem mindig segítenek. Jön a transzcendens segítség, de úgy segít az univerzum vagy a mindenség, hogy küld olyan embereket, akikre éppen szükségem van. Tehát ilyen értelemben materializálja, kézzel foghatóvá, érezhetővé teszi azt a segítséget. A zene pedig szintén erősít. A véremben van a zsigereimben, gyakorlatilag minden sejtem a zenével van tele és hiányolom, hogyha nem zenélhetek. Az nagyon megvisel.
Rockbook: Hát a szombati koncerten, ahogy a tervezett műsort elmondtad, fogsz kapni egy jó adag erősítő löketet!
G.Zs.: Igen, biztos vagyok benne! Bár hangfelvétel készülni fog, én az egészet egyszeri, megismételhetetlen élménynek tervezem, olyan koncertnek, amire mindenki emlékezni fog, aki ott lesz! És gyertek, mert egy 400 fős termet kell megtöltenünk! Facebook esemény itt.
Rockbook: Ott a helyünk, nem kétséges!!!
Zenekarok, lemezletöltési lehetőségek, videoklipek: Garda, MAYA Prog Band, Garda-Benkő Duo & Band, Keep Floyding
El Bandi
Fotók: Bank Ildikó, At Night I Fly zenekar Facebook oldala
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
