Alternatív országjárás és zenei építkezés: indul a Malternatív Rockcirkusz!
Malternatív Rockcirkusz néven új zenei eseménysorozat indul, melynek célja, hogy új platformot biztosítson a magyar alternatív, pszichedelikus és grunge rock zenekarok számára. A kezdeményezés első koncertje 2025. április 18-án kerül megrendezésre Budapesten a Percember, Trapsix és Flowwolf zenekarok fellépésével az S8 Underground Clubban. Az esemény kapcsán megkértük a főszereplőket, Csángó Kornélt és Lájer Andrást, hogy meséljenek néhány mondatot a projektről.
Rockbook: Kérlek meséljetek, honnan ismeritek egymást és mi ez az egész cirkusz?
Kornél: Andrissal évfolyamtársak voltunk a balatonfüredi Lóczy gimiben. Eleinte nem nagyon cimbiztünk, mert én a hardcore anarcho-punk korszakomat éltem, ami hát (rajtam kívül) keveseknek tetszett. Aztán emlékszem egyszercsak megjelent előttem Andris egy gitárral és akkor egyből tudtam, hogy nocsak, ez a tag jó arc! Aztán már a suli vége felé szerveztem egy unplugged koncertet Nirvana és Alice in Chains alapművekkel - azért, hogy bevágódhassak egy csajnál, lol - a csaj nem jött össze, de Andrissal a barátságunk elég masszívan megalapozódott. A suli után Budapestre költöztünk mindketten és folytattuk a közös zenélést az egyetemi évek végéig - utána Andris Pesten szervezett magának új zenekart (ebből lett végül a Trapsix) én pedig hazaköltöztem Veszprém megyébe és az ottani zenekarozás eredménye lett végül a Percember.
András: Alapvetően a Malternatív Rockcirkusz magjait a 2024. januári Trapsix Scenery lemezbemutatón vetettük el, ahol a Sabbathical - a Percember Black Sabbath cover vadhajtása - volt az egyik vendégünk az este folyamán. Utána kapcsolatban maradtunk Kornéllal és kitaláltuk, hogy próbáljunk meg valamilyen formában együtt alkotni valamit, ami egyben többet ad, mint amit külön-külön a zenekarainkkal tudnánk elérni.
Csángó Kornél és Lájer András (gimis zenélés)
Rockbook: Először csináltok ilyet. Milyen kihívásokkal kell szembenéznetek?
Kornél: Magyarországon manapság elég necces underground zenekart üzemeltetni. Ha már eleve megugrod azt az egyébként sem alacsony lécet, hogy teljesen non-profit alapon olyan zenésztársakat találj, akikkel mind emberileg, mind zeneileg és jövőképet/célokat tekintve is közös nevezőn vagytok és netalán még szeretnétek is a próbaterem falain kívül rendszeresen megmozdulni, nagyjából az a lehetőségetek van, hogy randomszerűen csapódtok ide-oda különféle zenekarok mellé ahol épp van hely, ami hát lássuk be, nem egy egészséges koncepció. Ezt ellensúlyozandóan hívtuk életre a kis mozgalmunkat, hogy a csomagunk valami vezérelv szerint épüljön, ne csak a szél fújja össze.
András: Sok közös hatás van a zenéink között, de mégis merőben mások vagyunk, így tudunk friss élményt nyújtani. Aki eljön a koncertekre, nem azt fogja érezni, hogy három tökéletesen hasonló, szinte teljesen egyforma dalokat fog hallani, hanem mindegyik zenekarban szemezhet a különböző stílusok és egyéni látásmódok között.
Rockbook: Miben más ez mint egy “közönséges” koncert est?
Kornél: nekem életem legmeghatározóbb koncertjei szinte mind kis underground csapatok előadásai voltak. Valahogy olyan energiákat tudnak megmozgatni, amit a rutinból játszó profik (a szó legszorosabb értelmében véve - tehát akik ebből élnek) nem. A státuszbeli sajátosságok okán ezek a zenekarok kitesznek magukért, hogy valamivel kitűnjenek, valami különlegeset nyújtsanak a hallgatóknak. Mi is igyekszünk ilyenek lenni.
András: Alapvetően sokkal másabb egy ilyen kis klubos közeg mint a nagy koncertek. Itt tényleg valódi találkozás, érintkezés van a zenekarok és a közönség között. Konkrétan együtt izzadjuk ki magunkból az estét, és együtt rázzuk le a mindennapok szürke valóságát. Nincs az előadó isten/hallgató hangya státuszkülönbség, nincs futószalagos élmény, megpróbálunk minden koncerten valami mást nyújtani. A Trapsix-szel például a megalakulásunk óta törekszünk arra, hogy minden koncertünkön más legyen a setlist. Ez azt is jelenti egyben, hogy merünk kockázatot vállalni, mert effektíve kisebb tétje van a dolognak, ami egy igazán felszabadító érzés. Nem kötünk kompromisszumokat, hanem megéljük a saját művészetünket.
Rockbook: Milyen szempontok alapján választjátok ki a fellépőket?
Kornél: Olyanokat zenekarokat hívunk, akiket mi is szívesen hallgatunk. Nem feltétlenül a legnagyobb neveket, hanem azokat, akikről tudjuk, hogy hasonló mentalitással alkotnak és performálnak mint mi.
Csángó Kornél
Rockbook: Hosszú távú tervek?
Kornél: A végső cél az volna, hogy egy nagyobb helyet mint A38 vagy Akvárium meg tudjunk tölteni - ezzel a nap végén már nagyon ki tudnánk békülni. De első körben szeretnénk kibővíteni utazó cirkusszá a Malternatívot és a nagyobb vidéki klubokba is eljutni.
András: Elmélkedtünk, hogy milyen jó lenne egy Malternatív fesztivál, ami egészen más megközelítésű lenne mint a legtöbb fesztivál. Nem időre darálnák le a zenekarok a setlistjüket, hanem sok-sok jamelés, átjárás lenne a zenekarok között egy ilyen program keretein belül. A háttérben pedig tűzön rotyogó gulyással/lecsóval, és valami komolyabb BBQ élménnyel lazítanánk, amikor éppen nem a zenével lennénk elfoglalva. Gyakorlatilag valami olyasmi, mint egy nagy grillparty, ahol egy szabadabb köntösben zenélgetnénk, mint a rockzene hőskorában, amikor még az emberek élete a közös élményeken és programokon alapult.
Rockbook: Mit üzennétek azoknak, akik először jönnek el a fesztiválotokra?
Kornél: Ne csak koncertre gyere – gyere beszélgetni, új embereket megismerni, elengedni magad. Szósöl élmény, reallife2.
András: Csináljatok sok-sok reels videót, mi megengedjük. És persze osszátok is meg és tageljétek be rajta a zenekarokat! Igazából ezek nem nagy dolgok, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy több emberhez is eljussunk rajtatok keresztül.
Lájer András
Rockbook: Van valami vicces vagy különleges sztori a szervezésből, amit megosztanátok?
Kornél: nem feltétlenül a szervezésből, de az egyik fellépésünk előtt kitaláltam, hogy tonikos kávéval fogom felpörgetni magam. Kikértem a jéghideg tonikot és a forró eszpresszót, majd leittam a tonik felét és beleborítottam a kávét. Ami utána hevesen kifutott, egyenesen a fehér polómra. Természetesen nem volt nálam cserepoló, szóval a koncert előtt egy órával a hely retyójában sikátam a polómat… Szerencsére a gitárom a folt nagy részét kitakarta, szóval nem kellett kimagyaráznom, hogyan fostam le magam frontálisan, de azért tanuljatok a hibámból: csak óvatosan a kávéval, ha tonik van a közelben. 
Rockbook: Köszönjük az interjút és sok sikert a továbbiakban!
Gede Norbert
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
