Bejelentkezés

x
Search & Filters

Atomic Playboyz – ’Searchin' For Gods, Livin' Like Dogs’ lemezkritika

Nálam nem igazán tud mellélőni az, aki a ’80-as évek sleaze/glam/hard rockjának újjáélesztésével próbálkozik, hazai előadóknál ez különösen felértékelődik, hiszen a magyar glam metal ritka, mint a fehér holló. A budapesti Atomic Playboyz zenekar Rock-Shock-Pop bandaként jellemzi magát, és valóban, minden megvan bennük az említett évtized amerikai vonalából, egy kis punkkal fűszerezve.
 
Az Atomic Playboyz 2013-ban alakult, és jelenlegi formáját - Norbi Ramone: ének, Yeah Tee: gitár, Dan Dalton: basszusgitár, Titusz Glamchild: dobok – 2015-ben nyerte el. Nevüket Steve Stevens első szólóalbumáról kölcsönözték. Korábban főleg feldolgozásokat játszottak, saját bevallásuk szerint legfőbb hatásaik közé olyan glamsterek tartoznak, mint a Poison, a Faster Pussycat, vagy Billy Idol. Ez egyébként az imidzsükön is látszik, tényleg mintha a harminc évvel ezelőtti Los Angelesből csöppentek volna ide. 2016-ban az X-Faktorban is próbára tették magukat ’For A Night’ című saját szerzeményükkel. Az, és a szintén akkoriban bemutatott ’Pyramid’ zeneileg korrektek voltak, viszont az ének terén hagytak maguk után kívánnivalót. Idén novemberben a GrundRecords gondozásában megjelent első nagylemezük, a ’Searchin' For Gods, Livin' Like Dogs’. Erről lesz szó a továbbiakban.
 
Mint azt már említettem, az általam korábban megismert dalaikban Norbi Ramone hangja nem feltétlenül passzolt a zenéhez, de ez csak az én véleményem. Nos, a ’Searchin' For Gods, Livin' Like Dogs’ esetén a fejlődés megkérdőjelezhetetlen, ráadásul érződik is a dalokon, hogy kimondottan az énekesre lettek írva a dalok és az összhang is a helyén van, a háttérvokálokkal is. En bloc az albumtól ezáltal még többet is, zeneileg és szövegileg pedig pontosan azt kaptam, amit vártam: mocskos, kendőzetlen rock and rollt. A nyitó ’My Own Rules’ helyből letépi az arcod, és nekem itt első sorban az L.A. Guns ugrott be. A pörgés a későbbiekben sem áll le, sorban jönnek a sex-drugs-rockandroll témáját mindenfelől körbejáró bulinóták, ahogy illik. A gitár karcol, a szólók korrektek, még az oly’ ismerős fazékpüfölésre emlékeztető dob (mennyire magyar lenne már, ha tényleg azzal oldanák meg) is előkerül helyenként. Természetesen nincs új a Nap alatt, de nyilván ezzel az Atomic Playboyz tagjai is tisztában vannak, nem is lehetett más céljuk, mint egy szimplán szórakoztató anyagot összerakni. Az album egy-két elmélkedősebb tételtől eltekintve egyébként hozza a stílustól megszokott életvidám hozzáállást. Személyes kedvenceim a teli torokból való ordítással sem fukarkodó ’Bitch! I Love You’, valamint a rendkívül fülbemászó ’Girlz In Love’. A tempó csak a tízes ’The Curse In Me’-vel lassul le, de ez kell is egy ilyen anyag végére. A ’Girlz In Love’ akusztikus verziója sem felesleges (és a szöveghez jobban is illik ez a körítés), de nekem jobban tetszik az „eredeti”. A zárásnál amúgy az ének megint csak nem nagyon fogott meg, de ez legyen az én problémám.
 
 
Összességében tehát aki fogékony az ilyen zenékre, az akár még rongyosra is fogja hallgatni a ’Searchin' For Gods, Livin' Like Dogs’-ot, de mindenkinek megér egy próbát, csalódni nem fogtok. Máskor, egy másik helyen az Atomic Playboyz talán nagyobb nyilvánosságot és elismerést kapott volna (a Facebook oldaluk szerint azért így is vállveregetések tömkelege jut nekik), itt és most pedig egyszerűen sok sikert és sok kurvajó bulit tudok kívánni a srácoknak.
 
Az album dallistája:  
 
01. My Own Rules
02. My Lifestyle
03. Bitch! I Love You
04. Girlz In Love
05. Dopehead
06. Totally Fucked
07. Frontline
08. Dan-Dal-Tone 
09. Everywhere's Good But Nowhere
10. The Curse In Me
11. Girlz In Plugged
 
 
Somogyvári „Rossi” Ákos