Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az élet semmit sem ér szenvedély nélkül.” - Amorite: Archaic Faces Of Ecstasy lemezkritika

Az Amorite death metal fogata viszonylag friss névnek számít a hazai színtéren, egy nagylemezzel (Invisible Fire) és EP-vel (Final Entropy) rendelkeznek idáig, illetve van egy split kazetta kiadványuk a Gravitomagnetic Instabilitiy-vel. Jómagam csak a négyszámos kislemezt hallottam, thraselős OSDM-t rejt, de nem a mostanában divatos, kriptaajtó nyitogató, elfeledett temetőben pózerkedő fajtát, inkább emlékeztet a 2000-es évek közép-európai underground death-grind zenéire. Az Archaic Faces Of Ecstasy a legújabb albumuk a srácoknak, melyet egyelőre szerzői kiadásban (és jelenleg kiadót keresve) jelentettek meg a digitális platformokon.
 
 
Rögtön az első szembeötlő dolog, az a gyönyörűen részletgazdag borító. A színek, a kompozíció, a választott topik mind látványos (Andkill kezének hála) s egyből kíváncsivá teszi az arra fogékony fanatikust. A járt útvonalról nem tértek le a fiúk, maradunk továbbra is az old-school death metal ösvényén, melynek most központi témája a pszichedelikus sámán-praktikákban való rituális alámerülés. Lássuk hát, mi bújkál a dzsungelben!
 
A kimérten vadulós Collapsed Consciousness-nel kezdődik a történet, lassabb-bólogatós részek váltakoznak a rövid, lélegzetvételnyi grindokkal, a dobhangzás nyers, nem az agyon-triggerezett, steril sound, van húzása, dinamikai képe. Szabó Péter dobjátéka nem túlbonyolított, de kellőképpen változatos. A gitár és basszusgitár hallhatóan jó helyre lett keverve a mixben, viszont a basszushangzást néhol még szoknom kell. A Frozen Time hozza tovább a málházós flash-t, szinte kúszva, boa constrictorok módjára haladunk előre a trópusi erdők sűrűjébe, itt-ott középtempóba kapcsolunk s Keszi Csaba gitárosnak köszönhetően, némi disszociatív elem is belevegyül az Amorite véráramba. A hangulatos blastbeatekkel operáló Timeless Chase kellemes pontja a lemeznek, a sok elszállós gitártéma és törzsi dobolás igazán feldobja a dalt, ismételten merengésre késztet. A zene rituális éle itt kezd el érezhetően kidomborodni, ami a soron következő Ayahuasca című tételben aztán kiteljesedik. Ez amúgy az egyik legerősebb (és ha lehet azt mondani, vízionálisan legélénkebb) dal az Archaic Faces Of Ecstasy-n, minden death metal őselem megtalálható benne, a vészjósló sötét aurán át, a sziklabarlangba beállok riffelni feeling-ig. Szinte látjuk, ahogy táncolnak-lebegnek az árnyak a tűz körül… A gitármunka amúgy figyelemre méltó. Feszültség és feloldás végig, érdekes kompozíció, nem bántam volna, ha dupla vagy tripla ilyen hosszú játékidővel rendelkezik. Elérkezünk az instrumentális Archaic Ecstasy-hoz, ami il rito di passaggio-ként funkcionál; különböző effektekre, torzított gitárra és kongára épül, mintha az előző track kiterjesztése lenne. Utána igazán üdítőleg hat az Initiation, szinte berobban az arcunkba, olyan bandák jutottak eszembe róla, mint az amcsi Diabolic vagy egy kevésbé brutális Ravager, mondjuk azért a komótosabb részek itt is dominánsak. Körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a gyors és lassú témák, érezni, hogy a srácok odafigyeléssel írták meg a lemezt. Ennek köszönhetően nincs töltelék vagy felesleges nóta, az impulzív kisugárzású Metamorphosis (másik favorit az Ayahuasca mellett) és a záró Footsteps To The Blaze sem lóg ki a sorból. Pikk-pakk eltelik ez a félóra, s már vége is utazásunknak, röpke bepillantást nyerve Amazonas esőerdőinek mélyére. 
 
 
A hangkép a stílushoz mérten megfelelő (senki ne számítson valami többrétegű szuper-vastag produkcióra, az Amorite nem az a zenekar és ezt nem bántólag mondom) minden hangszerest kihallani, az egész inkább középtartományban mozog, tisztán és masszívan szól. Nem hibátlan az anyag, talán az ének van előtérben kicsit, de nem zavaró módon. Hökkön Attila (Vesztegzár) vokalizálása-kiejtése érthető, az európai thrash-death határmezsgyén mozog, nem über-mély, de kellőképp változatos, hogy ne fulladjon unalomba. Úgy vélem, hogy az album vége felé jön bele csak igazán „szerepébe”. Szerencsére a Bandcamp oldalukon fenn vannak a szövegek, érdemes belepillantani a sorokba, mondjuk én a választott koncepció alapján egészen másra számítottam. Lehet, hogy itthon még sokáig tabu lesz az entheogének konzumálásáról-használatáról értekezni (ugyebár fogyasztásuk is teljes mértékben tiltott Magyarországon) ezért inkább érzem-értelmezem pusztán „misztikusnak” mint sámán-utazásnak vagy pszichedelikus „bad tripnek” a lemezt. Ha valaki mégis szeretné ezeket a témákat jobban megismerkedni, annak Carlos Castaneda műveit illetve Fliegauf Benedek és Feldmár András „Van élet a halál előtt?” című dokumentumfilmjét ajánlom, roppant érdekfeszítő elbeszélések.
 
Ígéretes zenekar az Amorite, a hozzáállásuk is szimpatikus a death metal műfaja iránt, remélem, hogy lelkesedésük nem hagy alább és még sok izgalmas lemezzel örvendeztetnek meg bennünket. 
 
Az Archaic Faces Of Ecstasy dallistája:
 
1. Collapsed Consciousness
2. Frozen Time
3. Timeless Chase
4. Ayahuasca
5. Archaic Ecstasy
6. Initiation
7. Metamorphosis
8. Footsteps To The Blaze
 
 
Elérhetőségek: Facebook, Bandcamp
 
Lupus Canis