Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Az idő változik és vele együtt mi is változunk” - Apey: 'Book Of Changes' lemezkritika

Bármennyire vagyunk naprakészek a hazai kemény illetve könnyűzenei underground szerteágazó műfajait illetően, mindig lesznek olyan területek, amik ismeretlenek vagy netalántán kissé idegenek a hallgatóságnak. Van ugye heavy, black, death, thrash, sludge, stoner, punk és klasszikus rock bandánk egy kazallal, plusz további réteg stílusok, megvannak a jeles képviselőik is, de van, ami abszolút hiánycikknek számít máig, sőt ritka, mint a fehér holló. A dark-folk/blues The Devil’s Trade mellett Áron András akusztikus „szólóprojektjét” (ami azért sokkal egyénibb, mint, hogy csak projektként tekintsünk rá) tudnám felhozni példaként, mely egyediségével és a sajátos stílusbeli megközelítése miatt emelkedik ki a hangok vad tengeréből. 
 
 
Áron Andris évek óta alkot, lép fel és jelentet meg albumokat Apey név alatt, a Book Of Changes már a negyedik nagylemez a sorban, az egyetlen kapcsolódási pont a metallal pedig maga Apey személye és semmi más. A korong, tucatnyi szomorkás-keserédes hangulatú, de valahol reménységet is magában hordozó, akusztikus gitárra + dallamos énekre írt tételt rejt, melyeket finoman átitat az amerikai soul and blues szellemisége és az őszinteség. Óhatatlanul beugrik még Scott Kelly (Neurosis) és Johnny Cash neve, de dőreség lenne ennyivel elintézni az egészet. 
 
 
A videoklipesített Weirdo-val nyitunk, párszor kipillantok a dallistára (Dance with the Devils…, Truth about Supermarkets…) és mire észbe kapok, már a The Hunt megy és vége a lemeznek. De HOGY is van ez? Közel 53 perc, mindenféle görcsölés, izzadtságszag, erőltetettség, ötlettelenség, unalom vagy témaismétlés NÉLKÜL telik el, minden egyes dalnak külön „megírt” karaktere van. S nem csak külön karaktere, hanem külön színe, s íze. Olyan mintha zenei árnyalatok lennének megjelenítve, sokszor az „acoustic dark blues” skatulyát is szűknek érzem, mert vannak olyan számok, amik önálló életre kelnek, önnön korlátjaikat bátran átszakítva. A Blue Veins és a The Hunt is ilyen. Ajánlott a nótákat szövegkönyvvel együtt olvasva hallgatni, az élmény garantált. Ha lehet, a szövegek még személyesebb hangnemben születtek, mint másik két zenekarában (Lazarvs, Trillion), itt Andris sokkal részletesebben fogalmaz, de gondolom ez ugyanúgy az „Apey-jellem” kruciális része. Hihetetlennek hangzik, de sokszor egy szál gitár plusz Apey jellegzetes énekhangja többet mond minden „szónál” miközben a történet végig kerek marad. A Book Of Changes esetében pedig rengeteg sztori elevenedik meg szemeink előtt, elég csak jobban odafigyelni az olyan nótákra, mint például a Confessions, a Trouble will find You vagy a már említett Blue Veins. Leginkább Andris gondolatai, emlékei adják a szöveg alapjait, betekintést engedve az intim szférákba is. Nekem személyes kedvencem a szenzációs Glowing Pink Rosé mellett a katartikus III: The Circle és a záró The Hunt. Mindhárom zseniális tétel, énektémák és gitár-kompozíciók terén viszik a prímet. Vendégek is közreműködtek a lemezen: Schoblocher Barbara személyében (a Blahalouisana bámulatos énekesnője), csodálatos énekhanggal bővült Apey alkotói palettája, aki új dimenziót nyit minden egyes alkalommal, amikor közreműködik a dalokban. A country-s hangulatú, táncra perdítő Dance with the Devils-ben énekel duettet Andrissal és az elgondolkodtató Glowing Pink Rosé-ban hallhatjuk még őt, sőt az előbbire (is) forgattak egy szép videót.
 
 
Ha lehet azt mondani, ahogy haladunk előre az albumon, egyre életszerűbbé válik minden. Az érzések egyre erőteljesebbek, színesebb, élénkebb lesz a kép. Az elvetett magok kikelnek, megnőnek s virágként kinyílnak, majd egyszer csak elhervadnak. A ciklikusság nem áll megy, mi csak apró pontként, részesei vagyunk az evilági csodának, melyet úgy hívunk, hogy élet. Általában úgy szokott a folyamat történni, hogy ha az ember szomorú, bánatos zenét hallgat, akkor az teljesen magába szippantja, majd valamilyen formában totálisan megsemmisíti. Egy ősrégi Katatonia vagy My Dying Bride album máig képes erre a trükkre. A lényeg, hogy kb. lehoz az életről. Apey esetében viszont pontosan az ellenkezője történik. Mindig ott van a lehetőség, hogy jobb emberré válhassunk, hogy tanuljunk hibáinkból és javítsunk rajtuk. Az árnyékból kilépve, megfürödhetünk a remény sugaraiban… Mindettől függetlenül, gyarlóságunkból kiindulva, persze akadnak megváltozhatatlan (nem éppen kellemes) dolgok. Ami történt, megtörtént, lapozzunk hát, jöjjön egy újabb fejezet. 
 
Minden csak rajtunk múlik.
 
Az év egyik legkellemesebb meglepetése a Book Of Changes. A Bodnár Dávid hangulatos fotóival illusztrált album, csinos digipak formában látott napvilágot, a minimalista design engem kicsit a Neurot Recordings-os kiadványok küllemére emlékeztet, illik a zenéhez. Zárásként még annyit, hogy ez egy törődést és odafigyelést igénylő lemez, tessék eszerint közelíteni felé. A hála nem marad el. 
 
A Book Of Changes dallistája:
 
01. Weirdo
02. Your Lifetime Achievement
03. Dance with the Devils
04. Confessions
05. Glowing Pink Rosé
06. Border Blues
07. Nothing At All
08. Truth About Supermarkets
09. Trouble will find You
10. Blue Veins
11. III: The Circle
12. The Hunt
 
 
Elérhetőségek: Honlap, Facebook
 
Lupus Canis