Május 26-án nagyszabású bulit tart Hangya a Barba Negra Trackben az 50. szülinapja kapcsán rengeteg barát és zenésztárs közreműködésével. Ennek apropóján készítettünk vele egy kétrészes interjút, amelynek első felében a kezdetekről és a koncert részleteiről olvashattok.
 
Rockbook: Ha jól tudom, gitárosként kezdted a pályádat.

Hangya: Így van, méghozzá klasszikus gitáron. Volt egy szomszédunk, akihez gyakran átjártunk és mindig játszott nekünk valamit, hogy szórakoztasson minket és persze saját magát is. Olyan volt, mint Barbaró Attila - mindenféle zenét játszott. Az ő hatására kaptam meg 9-10 évesen az első hangszeremet és onnantól kezdve jártam zeneiskolába.
 
Rockbook: Ott klasszikusokat tanultál?

Hangya: Igen, de aztán néhány év után kiderült, hogy én elég nagydarab leszek, és nem fog olyan marha jól állni a kezemben a klasszikus gitár. (nevet) Ezért váltottam előbb nagybőgőre, majd egy ideig párhuzamosan játszottam azon és basszusgitáron, végül pedig utóbbi mellett kötöttem ki, amiben lehet, hogy az is közrejátszott, hogy az első zenekaromba basszusgitárosként vettek fel. (nevet)

Rockbook: Ez már a Magazin volt?

Hangya: Nem tudom, honnan számoljam az első zenekart? Ha onnan, hogy melyik volt az, amivel már koncerteztünk is, akkor a Pöttyös Tornádó nevezetű szupergrupot mondanám. 15-16 évesek voltunk. A zeneiskolában azt tanítják, hogy kétféle hang van: a zaj, zörej, illetve a zenei hang. A miénk inkább zaj, zörej volt. (nevet) De egyébként én mindig a zenére koncentráltam, sosem a bulizás, a piálás, a csajozás érdekelt, hanem az, hogy jól megtanuljak zenélni, ezért próbáltam olyanok közelében lenni, akiktől tanulhatok. Egyébként a mai napig is tanulok a zenésztársaimtól: Barbaró Attilától, Weisz Kicsitől, Csarnoki Antitól, Váry Marcitól… ők mind kiváló zenészek és remélem, hogy még sokáig játszhatok velük együtt.

Rockbook: Az első nagyobb zenekaraid a Magazin és a Sing Sing voltak. Könnyen egymásra találtatok a többiekkel?

Hangya: Én egy kisvárosból, Százhalombattáról származom. Gyakorlatilag az életem első húsz évét ott töltöttem, és ott a hozzám hasonló zenészekkel kitettünk körülbelül 4-5 zenekart, és minden évben volt több megmérettetés, amin lehetett játszani. Akkor még nem nagyon néztünk Százhalombattán kívülre, nem tudtuk, hogy mi van a városon túl. Ott helyben marha nagy királyok voltunk, és nem is nagyon foglalkoztunk azzal, hogy máshol is próbálkozzunk. A Magazinnal viszont elmentünk a Csillag születikre és meg is nyertük, ezután pedig már voltak lehetőségeink, amiket igyekeztünk is kihasználni. Aztán ebből lett a Sing Sing, és ott fordult a helyzet: már az ország is kicsi volt nekünk. (nevet)

Rockbook: A 80-as évek végéről, a 90-es évekről beszélünk, és ez az az időszak, amiből mindenkinek legendás bulizós sztorijai vannak. Nektek is volt ilyenetek?

Hangya: Volt egy legendás Sex Action-Sing Sing turné, és akkor épp mindenkinek egy csajozós korszaka volt, úgyhogy kitaláltunk egy kis versenyt. Fogtunk egy spirálfüzetet és abban vezettük, hogy ki hány menyecskét tud összeszedni. Felírtuk, hogy ki milyen csajt szerzett, szóval ez ilyen fiúdolog volt. (nevet) Emlékszem, egyszer a kaposvári művház előtt ültünk, nagyon kellemes idő volt, már gyülekeztek a rajongók, de mi nem is figyeltünk semmire, csak azt magyaráztuk, hogy „nekem tegnap volt egy ilyen meg egy ilyen csaj.” „Jó, akkor az egy pont.” (nevet) Egyébként ez a füzet aztán sajnos eltűnt valakinél, azóta is keressük.

Rockbook: Térjünk rá a szülinapi bulidra! Hogy jött az ötlet?

Hangya: Az alapötletet az adta, hogy szép, kerek számhoz érkeztem. Én mindig csak az ilyeneket ünneplem meg, és szeretném, hogy ez az ötvenedik is emlékezetes legyen. Most már nem hegymenetben megyek, hanem lejtmenetben, a happy és birthday pedig egyre távolabb van egymástól! (nevet) Ezért úgy gondoltam, összetrombitálom a haverokat, és csinálunk egy jó bulit. Szórakozunk és szórakoztatunk, ez a mottónk. Ha én jól érzem magam, akkor a közönség is.

Rockbook: Mindenki ráért, akit gondoltál?

Hangya: Aki ráért, ráért, aki nem, az nem. Sajnos nem tudom szerdára rakni a bulit, mert bár a zenészek akkor ott lesznek, de a közönség nem. (nevet) Egyedül Závodi Gabi barátom merte megtenni, hogy vasárnapra vagy szerdára tetet a születésnapi buliját. Csurig teltház volt, de ő egy géniusz.

Rockbook: Hogyan épül majd fel a buli programja?
 
Hangya: Próbáltunk egy kronológiai sorrendet felállítani. Fél nyolckor kezdődik a koncert a Sing Sing zenekarral, és ebben lesz egy Magazin blokk, majd a Zorall előtt még néhány másik csapatommal is eljátszom pár dalt, a Ramones Maniával, a Zero-G-vel és a Junkieszal is. Ez lesz a nagyszínpados produkció, aztán lesz majd egy after parti, ahol félig akusztikus verzióban nyomunk valami fantasztikusat ugyanezzel a gárdával.

Rockbook: Egy ideig menedzserkedtél a Hangya Produkció keretein belül.
 
Hangya: Igen, és ezt még most is csinálom, de már csak a saját zenekaraimat menedzselem. Egyébként pont ma hívott egy jó nevű zenekar, hogy mi lenne, ha foglalkoznék velük, de az a helyzet, hogy én ezt most együtt szeretem csinálni. Majd amikor nem lesz már ennyire intenzív a zenei életem, akkor biztos bevállalok majd megint más csapatokat. Egyébként ez így sem egyszemélyes munka: a család is kiveszi belőle a részét. A feleségem intézi a Sörolimpiás dolgokat, Bence fiam pedig a PR-ral foglalkozik - méghozzá nagyon lelkesen és professzionális szinten.

Rockbook: És itt van a próbatermetek is, Csepelen. Igaz? 

Hangya: Igen, van egy próbaterem komplexumunk, ami most már leszűkült 33 teremre, de egy időben majdnem 80 volt. Na, az már nagyon sok volt, nem lehetett átlátni. Most egy ötszintes épületünk van, azzal úgy elvagyunk. (nevet) Egyébként épp most kezdjük egyesével felújítani a termeket, lépésről lépésre. 2017 van, a csengő-bongó termek kora már lejárt. Hozzáteszem, Pesten nagyon sok próbahely van, szerintem legalább ezer-ezerötszáz zenekarról beszélünk. Ebből csak nálunk van 200-250. Nyáron szeretnénk is tartani egy fesztivált csepeli zenekarról és tervben van egy tehetségkutató is. Az a cél, hogy bemutathassuk a fiatal zenekarokat.

Rockbook: A POP84-gyel csak feldolgozásokat játszotok és a Zorall is ezen az ötleten alapul. Neked mennyire fontos, hogy olyan dalokat játszatok, amik hozzád közel állnak vagy szereted őket?

Hangya: A dalaim 80%-át szeretem, de ebből a 80-ból is van egy 30-40, amit kimondottan kedvelek játszani. Persze előfordul, hogy nem mindig sikerül a legjobb programot összeállítani, de az biztos, hogy a közönség sosem fog unatkozni.

Rockbook: Beszéljünk egy kicsit a fontos hatásaidról. Gondolom, a Ramones mindenképpen ilyen volt.
 
Hangya: A Ramones meghatározó zene volt az életemben. A mai napig üzen nekem valamit. Nagyon szeretem hallgatni a dalaikat, mert mindig jobb lesz tőlük a napom. Mindig van nálam Ramones. Általában egy végtelenített SD kártyán. (nevet)

Rockbook: Mit gondolsz magáról a zenélésről?

Hangya: Én úgy érzem, hogy a zenei életem abszolút teljes volt. Mindig jó arcokkal, mindig kedvemre való zenét játszottam, és örülök, hogy az életem így alakult. Annyi sikertelen zenész van, aki nem tud elindulni, mert nincs meg az első olyan kapcsolat, hogy egy zenekart összehozzon. És persze még utána is alakulnia kell a dolgoknak: jó-e az énekes, veszi-e a közönség a lapot, milyen dalokat írjunk… ez nagyon összetett dolog és bizony nem mindenkinek sikerül. Ugyanakkor annál fantasztikusabb dolog nincs egy zenész számára, amikor érzi a közönség reakcióját és a pozitív visszacsatolást. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy nekem ebben részem lehet.

Rockbook: A mostani zenekarok helyzete talán nehezebb is, még ha a netes jelenlét sokat is segíthet, hiszen adott esetben elég egy Facebook oldal vagy egy feltöltött videó.

Hangya: Én úgy fogalmaznék, hogy most mindenki kirakatban van. Nincs több zenekar, de mindenki kirakatban zenél. Az első lépés ugye az, hogy összeáll egy zenekar. Persze vannak borzalmas produkciók, de a régi időkkel ellentétben most lehetőség van az azonnali visszajelzésre, így rögtön kiderül, hogy kell-e a csapat, vagy sem. Igaz, ez is csalók egy kicsit, mert vannak olyan pop produkciók, amik azonnal hoznak 40 millió megtekintést, míg egy rockzenekar sokszor már 50 ezer nézőnél úgy érzi, hogy csúcsot döntött. Szerintem úgyis az idő dönt mindenről. Az a jó produkció, ami még tíz év múlva is sikeres. A pop és a rock zenében is vannak olyan időszakok és zenék, amik ma már cikinek számítanak. Lehet, hogy előbb-utóbb mi is ebbe a kategóriába tartozunk majd. (nevet)
 
Rockbook: Egyébként hallgatsz új zenéket, új zenekarokat?

Hangya: Abszolút. Bencével, a nagyobb fiammal sok koncertre is járunk. Voltunk például Volbeaten, Airbourne-on és Black Stone Cherry-n. Persze nem biztos, hogy mindig azt mondom, hogy ezt vagy azt a stílust nem hallottam már valahol. (nevet)

Rockbook: Nehéz újat mutatni?

Hangya: Lehet, hogy van, akinek sikerül, de az meg a kutyát nem érdekli. Figyeljük azért a csapatokat, vannak kimondottan kedvemre való bandák. Reggel szoktam edzésre járni és én vagyok a DJ. (nevet) Akkora antizenészek vannak ott… a koncerten nagyon megtetszett az Airbourne, úgyhogy utána azt vittem edzésre és már vagy 30 alkalommal csak azt hallgatjuk. Még nem szóltak, hogy hozzak mást. De úgysem tennék be mást, engem nem lehet lekenyerezni! (nevet)

Rockbook: Mindennap lejársz edzeni?

Hangya: Szerintem az ember ötvenfelé már vigyázzon egy kicsit a testére. Hétfőként stretchingre járok, kedd-csütörtökön kickboxolok, szerda-péntek pedig konditeremben vagyok. Biztos lehetne hatásosabban is csinálnom, és akkor jobban néznék ki, de nekem így marha kényelmes. Nem hajtom túl magam. Annyit adok a testemnek, amennyi pont kell, és én így jól érzem magam. Azt kívánom, hogy ez az állapot tartson örökké. Ahogy a Hooligan is megénekelte. De egyébként vigyázni kell, mert pont ez az a kor, amikor jönnek a hirtelen dolgok. Az ember ilyenkor már egyre többet jár temetésekre, és addig jó, amíg én megyek, és nem az enyémre jönnek! (nevet)

Rockbook: Említetted, hogy több koncerten is voltatok. Ilyenkor tudod csak hallgatóként figyelni a koncertet, vagy azért szakmailag is felméred a dolgokat?

Hangya: Persze, abszolút. Jó, mondjuk egy Arénás koncertet nem tudok összehasonlítani a saját bulijainkkal, de azért apróbb dolgokat el lehet lesni. A Volbeat például nagyon bejött. Halál egyszerű zene, mégis 12 ezren voltak a bécsi koncerten. De ott volt például a Winery Dogs. Egy klubbuli teljesen más. Olyankor lemegyünk a haverokkal és beszélgetünk is egy jót. Az előzenekart viszont általában kihagyom, mert kevés köztük a jó, és egyébként is próbálok arra törekedni, hogy tiszta füllel hallgathassam a főzenekar produkcióját. Nemrég volt a The 69 Eyes koncert, és mindig azt hittük, hogy az énekes valami különleges effektet használ, de nem, neki tényleg ilyen a hangja. Egyébként nagyon sok olyan koncerten voltam már, amit végig nagyon élveztem, de ebben az is benne van, hogy mindig jól megszerkesztem az ilyesmit. Fontos, hogy ne legyen nagy lötyögés, tehát mindig nagyjából akkor érkezzem, amikor kezdődik a koncert, hogy arra tudjak figyelni, és ne az érdekeljen, hogy töri a sarkamat a cipő. (nevet)

Rockbook: Vannak olyan koncertek, amikre még szeretnél eljutni?

Hangya: Egy jó Red Hot Chili Peppersre vagy Iron Maidenre. De nem olyanra, hogy távcsővel kelljen néznem őket. (nevet) Még egy Level 42-ra is. Őket akár Londonban is meg lehetne nézni. Három óra alatt ott vagyok. Hamarabb kiérek Londonba, mintha lemennék Debrecenbe. Biciklivel. (nevet)

Rockbook: Ha már biciklizés: szoktatok különféle programokat szervezni, amelyeken van biciklizés és evezés. Ennek hogyan jött az ötlete?
 
Hangya: Ez kezdettől fogva így van. Több mint 10 éve csináljuk a Zorall kalóztúrát. Az elején úgy indult, hogy kibéreltük a Hepajt a Kis-Dunán. Aki felfért a hajóra, az jött azzal, aki pedig nem, az kajakozott. Közben persze volt zene és főztünk marhalábszár pörköltet. Tavaly óta pedig már együttműködésben dolgozunk Ráckeve önkormányzatával, akik azt kérték, csinálunk egy nagy bulit. Tényleg nagy volt: 1500-an jöttek el. Lehet jönni hajóval, biciklivel, motorral, HÉV-vel. (nevet) Illetve ott a Zorall Bringás Baráti Kör, rá lehet keresni, és lehet csatlakozni hozzánk. És persze ez a mozgás mellett a barátkozásról is szól.

Aztán ott a Zorall Sörolimpia, amit szintén tíz éve kezdtünk el. Először 15-en voltak, aztán már 150-en, utána 300-an, az azutánin pedig 700-an. Folyamatosan fejlődött. Akár az is lehetne a mottója, hogy sör, sport, szerelem. Ez egy többgenerációs fesztivál.

Rockbook: Azért ez nyaralás is nektek?

Hangya: Hát nekem nem! (nevet) De egyébként nagyon élvezem, bár rendesen elfáradok. Mindig csak azt kívánom, hogy ne legyen baleset, mindenki figyeljen oda a másikra, és azt az utolsó piát már ne igya meg. Az már nem kell.

Rockbook: Akkor te vagy az, aki egy buli után hazavisz mindenkit oda, ahol lakik?

Hangya: Inkább csak oda, ahonnan elindultunk. Onnan aztán úgy megy haza, ahogy akar. Különben sosem végeznék! (nevet)

Rockbook: Ha jól sejtem, te pihenni is úgy szeretsz, hogy csinálsz közben valamit.
 
Hangya: Reggel hatkor kelek, de délután szeretek szunyálni fél órát. Egyébként nem szakadok meg, szóval senki ne gondolja azt, hogy hú, én mennyit dolgozom. Ráadásul azt csinálom, amit szeretek, tehát ez nekem nem is munka. Persze biztos lehetne még profibb szinten csinálni, de én senki kedvéért nem fogok agyvérzést kapni. Egyébként is, én úgy gondolom, hogy mi szórakoztatva szórakoztatunk. Ha pedig valamit nem élvezek, nem is csinálom tovább.

Rockbook: Köszi az interjút!

Hangya tehát május 26-án, pénteken ünnepli 50. születésnapját zenésztársaival a Barba Negra Track-ben. A teljes életművet átfogó műsor, különleges látvány. Pályatársak, barátok és még sokan mások...

Hangyássy László, azaz ahogy mindenki ismeri őt, Hangya, tagadhatatlanul a mai magyar rockzene egyik ikonikus figurája. A Sing Sing, Magazin, Ramones Mania, Zorall, Pop 84, Macskajaj zenekarok karakteres basszerosa májusban lesz 50 éves. A kerek jubileum, és a 30 éves zenei pályafutás méltó ünneplést kíván, amit ebben az esetben egy nagyszabású buli biztosít majd, május 26-án, pénteken este. A szülinapi ereszd el a hajamnak a duna-parti Barba Negra Track szabadtéri színpada ad otthont, a hangulatért pedig régi barátok és zenésztársak, valamint természetesen Hangya jelenlegi formációi felelnek majd. Így olyan legendás zenészek lépnek majd színpadra többek között ezen az estén, mint Závodi Gábor, Szekeres András, Csordás Levente, Riki Church, Ragadics Csaba, Sipos Tamás, Csarnoki Antal, Barbaró Attila, valamint Hangya ugyancsak zenész fia, Lévai-Hangyássy Bence, és persze még nagyon sokan máso

Jegyek: 2499 Ft

Tóth Mátyás

Fotó: Gábor Imre, Hangya Facebook

Támogatónk a Hangfoglaló Program.