Bátran állíthatjuk, hogy a szívem egyik csücske a skandináv rockzenéért dobog, ahol kiemelkedő szerep jut többek között a Backyard Babies csapatának is. Dregenék teljesen lenyűgöztek a 2008-ban megjelent saját nevüket viselő albumukkal, a keserédes történet azonban az volt az egészben, hogy utána határozatlan időre szétváltak a tagok útjai.

Nem is olyan régen azonban jött a hír, hogy újra közös anyagon dolgoznak, és tűkön ülve vártam, hogy halljak valami újat, a Nicke Borg, Dregen, Johan Blomqvist és Peder Carlsson alkotta svéd négyestől. És jött is az anyag. ”Four by Four” címmel augusztus 28-án jelent meg a kilenc dalt tartalmazó hetedik nagylemez.

A ’Th1rt3en or Nothing’ című dallal indul a korong, amit már jóval a megjelenés előtt hallhatott a nagyérdemű, hiszen ezt a dalt adta ki első kislemezként a zenekar. A countrys beütésű intro után odacsapnak a srácok és ott folytatták az egészet, ahol 2008-ban abbahagyták. Remekül beindítja hallgatókat ez a dal, amihez természetesen klip is készült.

Itt valahogy olyan érzésem volt, mintha a nyitódalt régebbről szedték volna újra elő, mert egyáltalán nem tükrözi a többi dal hangulatát. Az ’I’m On My Way To Save Your Rock ’n’ Roll’ a korai energiával túlfűtött, punk-rock ’n’roll-os Backyard-ot idézi, csakúgy, mint az őt követő, nagyon ötletes című ’White Light District’. És itt mintha húztak volna egy vonalat az egészben. És ezt nem azért mondom, mert a ’Bloody Tears’ egy érzelmesebb balladisztikus nóta lett, hiszen is kell – sőt kötelező – a lemezen, inkább olyan érzésem lett, hogy itt elfogyott belőlük az ötlet.

A ’Piracy’-nál ugyanazt tudom elmondani, mint amit az első hallgatásra mondtam, és ez a további daloknál is sok helyen újra előjött: A Backyard visszaült az iskolapadba a gimiben. A ’Never Finish Anything’-nél szintén felhozhatjuk az előző állítást. Olyan érzésem van a dalok hallatán, hogy nagyon dühösek a srácok, de mintha nem lenne mögötte semmi. Csúnya szóval ezt erőltetettnek szoktuk mondani. Valamiért nyitottak a populáris világ irányába és háttérbe szorult az ő igazi énjük.

A ’Mirrors’ esetében felcsillant a szemem. Finom rock ballada lett, tetszetős a zenei alap és nagy pacsi a gitárszólóért. A ’Wasted Years’ ismét ezt a kaliforniai gimi-punk vonalat ragadja meg egy Chuck Berry beütésű szólóval megspékelve. Az utolsó ’Walls’ pedig egy különleges darab. Ezen sokat mosolyogtam. Tetszik a konstrukció. Egy blues-os alap erőtől duzzadó refrén és a kicsivel több, mint hét perces dal, a lemez lezárásaként egy horrorfilm zenéket megszégyenítő kísérteties outro-val zárul.

7/10-et kap tőlem a ”Four By Four”. Eszem ágában sincs rossz lemezről beszélni. Kellemes populáris rock lemez lett, de mondjuk inkább azt, hogy többet vártam tőlük. Ennek ellenére én azt mondom, hogy akinek adódik lehetősége, az hallgassa meg az új Backyard lemezt.

Backyard Babies – ”Four by Four” (2015)

01. Th1rt3en or Nothing
02. I’m On My Way To Save Your Rock ’n’ Roll
03. White Light District
04. Bloody Tears
05. Piracy
06. ’Never Finish Anything
07. Mirrors
08. Wasted Years
09. Walls

Mocsok