Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Behemoth az új lemezén is a kijelölt úton megy tovább: 'Opvs Contra Natvram ' lemezkritika



Talán nincs is másik olyan stílus a black metalon kívül, ahol a „mi a true és mi nem” kérdés elképesztő méretű rendszerességgel cirkulál az irányzat hallgatói között. Ebbe a vitába én most nem szállnék be, mindenki saját maga döntse el, hogy tetszik-e neki az adott produktum vagy nem. A Behemoth esetében nálam az előző lemez Bartzabel c. opusza ütött be nagyon, de az egész I Loved You At Your Darkest lemez egységesen magas színvonalat képvisel. A zenekar az új, 'Opvs Contra Natvram' lemezén is a kijelölt úton megy tovább, amit a szenzációs októberi koncertjükön nálunk is bemutattak.
 
A lemezt indító Post-God Nirvana alatt Nergal kísérteties módon üvölt, illetve suttog, törzsi dobolás, kürtök a háttérben, mintha csak egy csata nyitányát hallanánk. Ami aztán az alig több mint kétperces Malaria Vvlgata képében meg is érkezik. Szélvész black riffek és dobolás adják meg a lemez folytatásának hangulatát. 
 
A The Deathless Sun a lemez slágere, mely rögtön a refrénnel indít és ami már a koncerten is szenzációsan működött – hatalmas téma, rögtön beindul tőle az ember keze-lába, ráadásul remek váltásokkal pakolták tele.
 
Az Ov My Herculean Exile finom bontogató gitárhangokkal és fenyegető légkörrel indít, melyet végig fent is tud tartani, ráadásul remek gitárszólókkal van felvértezve.
 
 
A Neo-Spartacvs szinte az ember arcába robban, majd egy remek basszuskiállást követően érkezik be Nergal éneke. A dobjáték zseniális (itt is), Inferno félelmetes dolgokat játszik az egész lemezen. A szóló újfent zseniális, melyet egy remek témába ágyaznak folytatásként.
 
A Disinheritance is a szokásos minőséget képviseli szélvész blackes témáival és tempóváltásaival. A basszusgitáros Orion is szuper dolgokat penget, érdemes fülessel is meghallgatni a lemezt.
 
Az Off To War! a koncerten is remekül működött, tényleg beszippantja a hallgatót, aki úgy érzi magát, mintha egy ütközetbe indulna, ahol az aláfestő zenét a Behemoth szolgáltatja. Nagyon jók a hangulati váltások és félelmetes, hogy mennyi témát tudtak itt is felhalmozni, melyek egy percre sem válnak öncélúvá.
 
A Once Upon A Pale Horse érdekes ritmizálásával kissé kakukktojásnak tűnhet a lemezen, de nagyon szépen kibontják Nergalék a témát és black metal himnusszá alakítják.
 
A Thy Becoming Eternal kegyetlen darálással nyit, ahol Nergal soraira egy kórus válaszol, így is erősítve a dal zseniális felépítését, ami a középrészen egy monumentális témában csúcsosodik ki, mely a szám levezetése is egyben.
 
Zongorával és Nergal suttogó énekével indul a záró Versvs Christvs, melyet dallamos ének, majd törzsi dobolás követ. A gitártémák ismét nagyon jók, a refrén pedig egyszerűen hatalmasra sikeredett, valahogy így kell ezt csinálni!
 
 
A zenekar ideológiai dolgaiba most szintén nem mennék bele, mindenkire rábízom, hogy mennyire tud azonosulni Nergal világképével, viszont szigorúan a zenére koncentrálva az 'Opvs Contra Natvram' egy fantasztikus lemez, mely ismét méltó csomagolást kapott. Hallgassátok!
 
Az 'Opvs Contra Natvram' album dallistája:
 
01. Post-God Nirvana
02. Malaria Vvlgata
03. The Deathless Sun
04. Ov my Herculean Exile
05. Neo-Spartacvs
06. Disinheritance
07. Off to War!
08. Once upon a Pale Horse
09. Thy Becoming Eternal
10. Versvs Christvs
 
 
 
Gál Endre