Az idén ősszel megjelent új korongja a Cadaveresnek mindenképpen meg kellett ütnie mint a legutóbbi lemez szintjét, sőt, még túl is kellett szárnyalnia, és a rajongók körében is közkedveltnek kellett, hogy legyen, és úgy fest, ezt Körmiék 100%-ban meg is oldották!

Amikor megkaptam az új CD-t, először a Mindstream koronggal hangolódtam rá, mivel nekem az volt az első Cada albumom, amit hallottam, de nem mellesleg az volt a csapat legutóbbi albuma is egyben. Aztán jöhetett az izgalommal várt Demoralizer.

A lemez kicsit poposan indult, de dobhártya bemelegítésnek szinte tökéletes volt, és ezek után már lehetett arra számítani, hogy nagy zúzás lesz az egész albumon, amit mi sem bizonyított jobban, mint a The Pilgrim, amelynek az elejét nagyon eltalálták, és a lágy, de mégis pörgős refrénnel együtt lett teljesen egész. Majd folytatódott ez a vonal a The Teaching-el (első személyes kedvencem), ami egy nagyon ötletes szám lett, egy gyors tanítással egybekötve, hogyan is kéne élvezni az életet, ahol szintén – az előző dalhoz hasonlóan – már lehetett hallani Zoli ördögi oldalát!

Cadaveres - The Teaching

Ezután következett az album talán legpörgősebb, és leggyorsabb száma (ami a második kedvencem az albumról), a The Question, itt használták ki Zolinak a refrénekben sűrűn előbújó, nagyon kellemes magas hangját, de persze jut bele egy kis hörgős oldal is, amivel kerek lesz a történet. Ezt követte egy kicsit lassabb szerzemény, a The Quest, utána ennek a szoros ellentéte, a zúzós The Crooked, majd ugyanezt a hangulatot vitte tovább a The Belief.Ezután jön egy instrumentális, komor hangulatú szám, amellyel kellően rá lehet hangolódni a végjátékra. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy egy ilyen dalt valami lassú fog követni levezetésként, esetleg jön olyan, ami méltóképp lezárása, ennek az amúgy sem gyenge lemeznek. Nos ami ezután következett, azt minimális hangerőn nem lehet hallgatni! Először jön (a harmadik személyes kedvencem), a The Butterfly, ami a durva és kövér riffekkel rombolja tovább a már amúgy sem túlságosan egyben lévő hallásunkat, de a dalban előbukkan párszor egy kis lágy felüdülés, majd visszacsöppenünk a mély riffek közé, amit a Zoli kellemes magas hangja tart tökéletes egyensúlyban. Végül érkezik a The Origin, ami szerintem teljességgel nagyszerű lezárása ennek a nagyszerű Cada albumnak, a maga lágyan pusztító hangvételének, amely az egész számot végigkíséri!

Összességében egy kerek egész albumot sikerült összehozni Körmiéknek, ami így jó, ahogy van, nem kell hozzáadni semmit, és kevesebb lenne, ha valamit elvennének belőle. Egy biztos: durvábbnál durvább koncerteket fognak adni ezzel a koronggal a fiúk, és az is biztos, hogy nagyon fel kell kötniük a Cadás fiúknak a gatyát, amikor a következő albummal kezdenek majd el dolgozni, de ez már a jövő zenéje…

Gratulálok fiúk, ezt durván összehoztátok!

A Cadaveres interjút itt olvashatjátok!

Cadaveres - The Chief (szöveges video)

Zorg