Dallamos csillagkeresők – Starchaser: 'Into The Great Unknow' lemezkritika
A 2021-ben alakult svéd Starchaser első albuma zenekar a nevével azonos Starchaser, 2022-ben jelent meg. Az idei, második album, az Into The Great Unknow címet kapta. Három év alatt két lemez, erőteljes kezdés.
Nézegettem a heti megjelenéseket, mit lenne érdemes meghallgatni. Nyilván a Linkin Park volt a hét (de inkább az év) fő attrakciója, meg nyilván a bandát körülvevő történések miatt az As I Lay Dying. Valahogy megakadt a szemem a Starchaser néven. Azt is láttam, hogy olasz Frontiers adja ki a lemezt, ők pedig, többek között ezt a dallamos metal vonalat is képviselik. Gondoltam, tegyünk velük egy próbát, bár soha nem hallottam még róluk. Ez a zenekar tulajdonképpen Kenneth Jonsson gitáros-, aki egyébként a Tad Morose-ban játszott- szólóprojektjeként indult, de aztán összeszedett egy csomó Svédországban ismert zenészt, Örjan Josefsson - basszusgitárost, Johan Kullberg - dobost, Kay Backlund - billentyűst, Ulrich Carlsson énekest és a történet már zenekarként funkcionál tovább. A csapat pedig valóban a dallamos heavy metal mellett tört lándzsát. Kenneth Johnsson mondta a lemezről, hogy a hevesebb dallamok keverednek, a mennydörgő hangzással. És igaza van, mert tényleg erős, már-már bombasztikus hangzása van az albumnak és a nagyívű dallamok is jellemzőek a dalokra. Kenneth szerint a zenéjük hard rock/melodic metal. Szerintem ez inkább metal, de nem ez a lényeg. Az viszont tény, hogy van itt kérem dús gitárhangzás, technikás játék, dallamos ének és remek énekesi teljesítmény. Ez tulajdonképpen egy kemény alapokon nyugvó, dallamos heavy metal lemez.
Tizenkét dal van a lemezen, illetve inkább csak tíz, hiszen egy intro és egy outro foglalja keretbe az egészet. A színvonal nem alacsony. Nyilván vannak olyan dalok, amik kicsit jobbak, vagy jobban tetszenek. A címadó Into The Great Unknow például egy jó dal, berobban vele a lemez. Az egész albumon végig vonuló erőteljes hangzás, már itt fellelhető. A Battalion Of Heroes-szal emelkedni kezd a nívó, ez egy középtempós dal, remek refrénnel.
Folytatva színvonal emelkedését a Who Am I, szigorú riffel véteti észre magát, tulajdonképpen nincs itt semmi ördöngösség. De ebben a dalban pláne érezni, hogy van érzékük ehhez a műfajhoz és nem csak technikailag, de a belső indíttatás is meg van. Aztán jön két húzós dal, még mindig tartva a magas színvonalat, az egyik az One By One, a másik a Shooting Star. Az utóbbi dalban jól játszanak a ritmusokkal, mert gyorsabban indul, kicsit megtorpan, a refrénnél pedig nagyon eltalálják a tempót. Szépen felépített dal.
Az Under The Same Sky, keményebb, mint a többi szerzemény és ez is jól ki van találva. Aztán úgy látszik túl, hogy túl magasra tették a lécet, mert utána nem annyira izgalmas The Nightmare Kings következik. A következő három dallal újra feljebb csúszik a léc, The Broken Empire, a War Is A Bad Place For A Good Man, az In A Time Of Steel, ha el nem is éri a legjobb dalok színvonalát, de egyáltalán nem rosszak. Egyébként ezt már többször észrevettem, nem mindegy mikor hallgatok meg egy lemezt. Persze van, ami már elsőre beüt, de van, aminek időt kell adni, érnie kell egy kicsit. Ezt a dalcsokrot is kétszer hallgattam meg, elsőre egy kissé tömény és sűrű volt, azonban másodszorra már sokkal jobban tetszett, valahogy kinyíltak azok a kapuk, amik az első hallgatásnál zárva találtam. Igényes produktum ez, mint a dalok színvonalában, mint zenei kvalitásban, mint dalszerzésben és hangszeres játékban.
Aki ezt a fajta dallamos, dús gitárjátékkal előadott, ízléses amerikai, de mégis európai metalt kedveli, az örömét lelheti benne. Nekem kellemes meglepetés volt.
Az album dallistája:
01. Stella Exodus
02. Into The Great Unknown
03. Battalion Of Heroes
04. Who Am I
05. One By One
06. Shooting Star
07. Under The Same Sky
08. The Nightmare King
09. The Broken Empire
10. War Is A Bad Place For A Good Man
11. In A Time Of Steel
12. Far From Home
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
