"A Delain és a közönség ritka egymásra hangolódása volt ez az este" (koncertbeszámoló) - Barba Negra Blue Stage, 2024.01.27.
Delain, Illumishade - Barba Negra Blue Stage, 2024.01.27.
„A frontember a zenekar arca” - tartja a mondás, akkor pedig talán hatványozottan igaz ez, ha az illető történetesen egy hölgy, aki ráadásul több mint 15 éven át állt az adott banda élén. A Delain és Charlotte Wessels esetében pontosan ez volt a helyzet, a két fél útjai azonban 2022-ben elváltak egymástól – sőt, a banda felállása szinte teljesen megváltozott – most pedig eljött az ideje, hogy a magyar rajongók előtt is debütáljon a megújult zenekar.
Akik időben érkeztek a Barba Negra kisebbik színpadjához, egy másik énekesnős banda, a svájci Illmuishade produkcióját is elcsíphették, ráadásul a csapatot Fabienne Erni mellett egy másik hölgy, a szintetizátoros Mirjam Skal is erősíti. A zenekar 2020-ban alakult, és bár Eclyptic: Wake of Shadows című debütáló albumuk viszonylag hamar megjelent, a pandémia miatt az első pár évben csak elvétve tudtak egyszer-egyszer, így a szélesebb közönség csak most ismerkedhet meg igazán a zenéjükkel. A banda olyan neveket jelöl meg fő hatásai közt, mint a Dream Theater, a Periphery, a mostanság valósággal berobbanó Sleep Token és a Spiritbox, ami alapján nagyjából sejthető, hogy mire is lehet számítani, ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a többség valószínűleg nemes egyszerűséggel csak a szimfonikus metal műfajhoz sorolná az Illumishade-et, és lássuk be, ez sem járna túl messze az igazságtól.
Ebben a stílusban persze nem igazán lehet már feltalálni a spanyolviaszt, de talán nem is kell, hiszen akik nyitottak az efelé muzsikákra, azok valószínűleg nem zárkóznak el egy újabb zenekar elől, akik pedig nem, azok nem feltétlenül az Illumishade hatására kezdenek majd nyitni a műfaj iránt. A banda ettől függetlenül jól teljesített és a februárban érkező második nagylemezükről, az Another Side Of You-ról is hoztak egy párdalos ízelítőt, a buli után pedig „köszönöm, Budapest” megjegyzéssel, valamint egy piros, egy fehér és egy zöld szívvel posztoltak egy rövid videót az Instagram-oldalukra, ez a kedves gesztus pedig még szimpatikusabbá teheti őket.
Ahogy a bevezetőben már említettem, a Delain bő másfél évtizeden át elképzelhetetlen volt Charlotte Wessels nélkül – annak ellenére, hogy csak három évvel a megalakulás után csatlakozott a zenekarhoz –, ráadásul azok közé tartozik, akik hangjuk mellett személyiségükkel is elvarázsolták a rajongókat, így többnyire az angyal, a tündér és hasonló jelzőket lehetett hallani vele kapcsolatban. 2021-ben azonban robbant a bomba: a zenekar gyakorlatilag szétszéledt, az alapító billentyűs, Martijn Westerholt azonban megígérte a közönségnek, hogy továbbviszi a Delain-t, tervéhez pedig csatasorba állította két régi harcostársát, Sander Zoer dobost és Ronald Landa gitárost, basszusgitárosnak és vokalistának Ludovico Cioffi érkezett, a mikrofon pedig Diana Leah kezébe került. Az új felállás a The Quest And The Curse-szel debütált 2022 nyarán, tavaly februárban pedig megérkezett az első nagylemez, a Dark Waters is.
Igaz, hogy már azóta is majdnem egy év telt el, de ez még javában a lemezbemutató turné, és ennek megfelelően – a sejtelmes hangulatú intro után – az egyik új dallal, a The Cold-dal kezdődött a koncert, a Blue Stage pedig a nevéhez méltóan valóban kék színben pompázott a fényeknek köszönhetően. Diana – a többiekhez hasonlóan – széles mosollyal lépett a színpadra, és arról is hamar meggyőződhettünk, hogy nem lesz probléma a teljesítményével. Persze ez a nóta eleve vele készült, de a másodikként érkező Suckerpunch-nál azt is igazolta, hogy a Charlotte-hoz kötődő daloknál is megugorja a mércét.
Diana Leah
A bandával egy ideje fellép vendégénekesként az olasz Paolo Ribaldini, aki olyan zenekarokkal dolgozott már, mint a Beast In Black és a Rhapsody Of Fire, 2015-ben pedig a finn The Voice 4. évadjában is feltűnt, ahol a Nightwish egykori énekesnője, Tarja Turunen csapatába került. Ezen az estén öt dalban vállalt szerepet és méltó duettpartnernek bizonyult, sőt, én a magam részéről akár fix tagként is el tudnám képzelni őt, aki minden számban közreműködik és nem is lepne meg, ha idővel valóban nagyobb szerep hárulna rá. Egyébként mintha az üdvrivalgás is éppen azoknál a daloknál lett volna a legnagyobb, amelyekben ő is énekelt, de persze lehet, hogy ez az adott szerzeményeknek köszönhető és nem(csak) Paolo személyének.
Paolo Ribaldini
A nagyjából másfél óra és az azt kitevő 18 dal nagyjából átlagosnak mondható, igaz, abból kiindulva, hogy a Slaughter To Prevail egy nappal később mindössze egy órát játszott úgy, hogy még csak előzenekar sem volt, ezen az estén tényleg nem lehetett panaszunk a koncert hosszúságára, ráadásul a Delain becsületére legyen mondva, hogy konkrétan egyetlen album sem maradt ki a setlistből: a Dark Waters mellett a We Are The Others kapta a főszerepet, de az összes többi nagylemezről is elhangzott legalább 1-2-3 dal.
A szimfonikus metal alapvetően a nagy érzelmek zenéje, de ha a koncertet egyetlen érzéssel kellene jellemezni, az egyértelműen a boldogság, a közönség és a zenekar részéről is. A magyar rajongók egyértelműen jelezték, hogy a Delain továbbra is számíthat rájuk és Diana-t is maximálisan elfogadták, a csapat tagjai pedig talán maguk sem számítottak arra, hogy ekkora szeretetárad fogadja majd őket Budapesten, amit nem is győztek meghálálni fülig érő mosolyokkal, nagy meghajlásokkal és ujjakból formázott szívekkel.
Számomra ez volt 2024 első koncertje, és csak azt tudom mondani rá, hogy soha rosszabb évnyitást! A zenekar és a közönség ritka egymásra hangolódása volt ez az este, amiből egy olyan különleges élmény kerekedett ki, amit minden jelenlévő a szívébe zárt, a küzdőtéren és a színpadon egyaránt.
A Delain koncertjén elhangzott dalok:
01. The Cold
02. Suckerpunch
03. Burning Bridges
04. The Quest and the Curse
05. April Rain
06. Get the Devil Out of Me
07. Sleepwalkers Dream
08. Invidia
09. Queen of Shadow
10. Your Body Is a Battleground
11. The Gathering
12. Don’t Let Go
13. Moth to a Flame
14. Not Enough
15. Mother Machine
16. Control the Storm
17. Sing to Me
18. W Are the Others
Fotók: Barba Negra
További képekért klikk ide!
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
