A Detox kezelés utolsó állomása: One Ok Rock koncertbeszámoló - 2025..10.30., Budapest Aréna
One Ok Rock, Paledusk - 2025..10.30., Budapest Aréna
Az idei év elején megjelenő, Detox című lemezének turnéjával visszatért Magyarországra a japán One Ok Rock. Október 30-án, a Papp László Budapest Sportarénában léptek fel a Live Nation szervezésében. Az este különlegessége volt, hogy nálunk zárták az eddigi legnagyobb, világkörüli turnéjukat, így nem is csoda, hogy nagy volt az érdeklődés az esemény iránt.
Az estét a szintén japán Paledusk nyitotta. A metalcore zenekar 2014-es megalapítása óta most először járt hazánkban, így nem is csoda, hogy az aréna szinte már az ő koncertjük előtt megtelt. Jóval agresszívabb zenét játszanak, mint az est főhősei, így rendkívül kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a fogadtatásuk. Technikai nehézségek miatt a koncert negyed óra csúszással kezdődött, de Eminem-től a Lose Yourself intrója alatt már rögtön bele is vágtak a show közepébe. Kaito végig egy karizmatikus frontember szerepében tetszelgett, amit a zenészek hol kiegészítettek, hol pedig magukat helyeztek a reflektorfénybe. Végig érződött a kémia a tagok között, de nem csak egymásra, a közönségre is végig figyeltek.
Némelyik daluk kaotikusabb kicsit, sokszor előfordul bennük rap verze és elektronikusabb betét is. A koncerten is elhangzott Slay!! című dalukban például még szaxofont is lehet hallani. A színpadon tomboló energiaszintre a közönség azonnal reagált is, ugyanolyan kitörő lelkesedéssel vártak minden egyes nótát. Az adrenalin bomba, amely valójában a Paledusk maga, úgy csapott le rám is, hogy azonnal minden figyelmemet csak rájuk tudtam összpontosítani.
A 2005-ben alapított One Ok Rock idén, február 21-én adta ki 11. stúdiólemezét. Az alternatív rock, pop punk, post hardcore határán mozgó négyes ezzel visszanyúlt kicsit a keményebb hangzáshoz, de kedvesebb, lassabb dalok is kaptak helyet a korongon. A Takahiro “Taka” Moriuchi (ének), Toru Yamashita (gitár), Ryota Kohama (basszusgitár) és Tomoya Kanki (dob) alkotta formáció utoljára 2019-ben járt nálunk, így éppen itt volt az ideje az ismétlésnek.
A One Ok Rock legénysége nagyjából háromnegyed kilenckor, egy narrált intro után lépett a színpadra. Az aréna felezve volt és bár nem is volt teljesen tele (a felsőbb ülő szektorokban akadt még némi hely), mégis úgy robbant fel, mintha a teljes nézőtér tömve lenne. Rögtön a Detox egyik dalával, a Puppets Can't Control You-val kezdtek, ami megalapozta nemcsak a hangulatot, de az energiaszintet is. Az egy dolog, hogy amerre az ember nézett, visítozó lányok tömkelegét láthatta (milyen meglepő), de azért férfiakból is akadt bőven. Amikor pedig azt írom, hogy ,,férfiak", azt nem a tinikre értem. Rengeteg 30-as és 40-es korosztályú rajongót is láttam, házaspárokat, családokat, ahol anyuka, apuka, gyerekek, egyformán ugráltak és énekelték végig az estét. A sztereotípia, mi szerint ez csak a kislányok zenéje, ezennel hivatalosan megdőlt, nem mintha erről engem kellett volna meggyőzni. Még úgynevezett fanprojekttel is készültek, a Save Yourself alatt dalszöveg részleteket tartottak a magasba az álló szekció első felében. (Talán ha nem fekete alapra nyomtatják ki, még látszódott is volna a színpadról.)
Az új korong majdhogynem teljes egészében elhangzott. A C.U.R.I.O.S.I.T.Y. erejéig a Paledusk egy része is visszajött, valamint Chico Carlito, rapper is csatlakozott a srácokhoz. A dalok élőben itt-ott rockosabb hangzásúak, mint a stúdiófelvétekeken, ez pedig tovább is növelte az este színvonalát. A plusz fűszert pedig az adta, hogy néhány nóta esetében a japán és az angol verzió egyvelegét játszották el. Az olyan visszafogottabb dalokkal, mint a Tiny Pieces vagy a Tropical Therapy az érzelmesebb, lágyabb hangzás is be lett csempészve. A meghitt pillanatokat a közönség a telefonok vakuival tette varázslatossá. A Tropical Therapy alatt Taka úgy meghatódott, hogy még néhány könnycseppet is ejtett. Persze ez nem csoda, az ilyen nagyobb volumenű turnék utolsó koncertje, ahogy ő is mondta, általában mindig túlcsordul az érzelmektől.
Érződött is már egyébként a folyamatos hajtás, Taka hangja itt-ott kicsit fáradtabb vagy rekedtebb volt, de az első dal után már bemelegedett annyira, hogy aggodalomra ne adjon okot.
A zenekar teljesítménye végig stabil volt, ők is megkapták a lehetőséget a csillogásra szólóik alatt. A Make It Out Alive után például egy hosszabb instrumentális rész is beépítésre került, amikor csak hárman tartózkodtak a színpadon. Tekintve, hogy mindegyikük előtt volt mikrofon, a közönség lelkesítéséből is kivették a részüket. Tomoya egy egész beszéddel készült magyarul. Bár igyekezett pontosan felolvasni a szöveget, nem mindent lehetett érteni, de az biztosan elhangzott a szájából, hogy ,"Örülök, hogy újra itt lehetünk, nagyon köszi!" És persze a ,"szeretlek benneteket" sem maradhatott el. Egy ,"Készen álltok?" kiáltás és már folytatódott is tovább a koncert. Egy ponton Taka még a hangosítópulthoz is átment, így az ülő szektorokhoz közelebb is énekelt egy kicsit.
Az este borzasztóan hamar véget ért, kettőt pislogtunk és már üres is volt a színpad. A visszataps után a +Matter volt az első dal, ami egy felszabadult bulizásba ment át, amikor a teljes Paledusk is felszaladt a színpadra, ezúttal csak ugrálni és tovább szórakoztatni a rajongókat. A We Are zárta mindig a koncerteket, most azonban búcsúajándékként megkaptuk a korai klasszikust is, azaz a Kanzen Kankaku Dreamer-t.
A One Ok Rock élőben tipikusan az a zenekar, amelyik a koncertje első pillanatában felkap a hátára és úgy visz végig az egészen, hogy másfél órát csupán pár percnek érzékelsz. Csak bízni tudok benne, hogy mind ők, mind pedig a Paledusk záros határidőn belül ismét útba fognak ejteni minket, mert azt, amit ez az este sokaknak adott, leginkább receptre kellene írni.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Puppets Can't Control You
02. The Beginning
03. Save Yourself
04. Nasty
05. Renegades
06. Party's Over
07. Tiny Pieces
08. Make It Out Alive
09. C.U.R.I.O.S.I.T.Y.
10. Dystopia
11. Delusion:All
12. Stand Out Fit In
13. Tropical Therapy
14. The Pilot </3
Ráadás:
15. +Matter
16. We Are
17. Kanzen Kankaku Dreamer
Matyi-Szabó Nóri
Fotók: Kónya Ferenc
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
