„A Don Gatto koncerteken fent marad a bugyi. Egyelőre.” - interjú Acélos Balázzsal
A Don Gatto május 23-án lép fel a A38 Hajó fedélzetén a The Joystix és a Seek & Destroy társaságában. A koncert apropóján Acélos Balázst kerestük meg néhány teljesen normális kérdéssel, amelyekre teljesen normális válaszokat kaptunk.
Rockbook: Ha Don Gatto interjú, akkor szinte mindig te nyilatkozol. A többiek egyszerűen alkalmatlanok médiamegjelenésre?
Acélos Balázs: Amikor mondtam, hogy csak geci kérdéseket tegyél fel, nem gondoltam volna, hogy rögtön lealkalmatlanozod a zenésztársaimat, haha!
Nem, amúgy abszolút alkalmasak. Nyúlnak például mindig szépen be van állítva a frizurája szóval nagyon pöpecül mutatna a képernyőn meg a fotókon – csak ők nem szeretik az ilyen dolgokat. Bezzeg amikor egy teltházas stadionkoncert után be kell ugrani a hotel medencéjébe a playboy nyuszik közé, az más, akkor ők az elsők, akik ledobják a ruhát. Én meg baszd meg, ülök kint az előtérben aztán a Kerrang újságírójának mesélem, hogy mikor alakult a zenekar meg kik a tagok...
Rockbook: Mennyi önirónia kell ahhoz, hogy valaki hosszú távon underground zenekarban maradjon?
A.B.: Csak az kell, haha! Meg elhivatottság. Meg humorérzék. Meg a széllel szemben való hugyozás felhőtlen élvezete. Meg az, hogy szeresse az ember amit csinál és tudja, hogy abból lófasz zenéből amit csinál, az életben nem fog megélni.
Rockbook: Van olyan hangszer, amit kizárólag esztétikai okokból nem használtok?
A.B.: Háháháháháháhá, én egyszer komolyan gondolkodtam azon, hogy veszek egy ilyen csillogó, szív alakú gitárt, aztán elhessegettem magamtól a gondolatatot. 

Meg sokáig gondolkodtam fejnélküli hangszeren is, de... szóval na... Az annyira nem én lennék... Úgyhogy maradt a rendes gitár, négy húrral.
Rockbook: Mire költitek azt a rengeteg pénzt, amit a Don Gatto-val kerestek? Kinek mi a luxushobbija?
A.B.: Pár hete futottam körbe a Balcsit az Ultrabalaton futóverseny keretében, úgyhogy pont aktuális ez a luxushobbi dolog... Bringás kísérővel együtt volt vagy 80 ezer forint a nevezési díj, plusz két napra szállás három főnek, plusz venni kellett még pár lófaszt a versenyre, meg ha már ott vagyunk, akkor igyunk 2000 forintért jegeskávét meg hasonlók, szóval két kézzel szórtuk a lóvét, haha! Meg hát vannak azért kellemetlen pillanatok egy ilyen Balcsi körüli futásban, de hát nem is azért mentünk oda hogy jól érezzük magunkat. Ráadásul Csaba barátommal is kibasztunk, mert ő volt az autós kísérőnk...

A többieknek nem tudom mire költik a dollármillióikat, de Nyúl mostanában eléggé belemerült a koncerthangosításba, úgyhogy a gyerekei hetente már csak egyszer esznek meleg ételt mert kell a pénz dobmikrofon készletre, haha. 
Rockbook: A Kerrang magazinnak adott interjúban említetted, hogy a következő Don Gatto EP kizárólag szerelmes dalokat tartalmaz majd. Minek köszönhető ez az irányváltás?
A.B.: Két éve ismertem meg a csajomat, Edinát. Egy jótékonysági futáson botlottunk egymásba. Rámnézett és megkérdezte, hogy nem én vagyok-e az Acélos, mert ha igen, akkor megadná a telefonszámát. Én meg mondtam neki, hogy nekem ez a tempó túl gyors és hogy nem vagyok olyan, mint a többi srác.
Meg amúgy se én vagyok az Acélos. Bár tudta, hogy én vagyok, szóval nem tudtam kibújni a dolog alól. Ennek a párkapcsolatnak köszönhetően indultam el egy ilyen romantikusabb irányba. De persze majd jönnek a dalok a péniszgyűrűről meg a felcsatolható műfaszról is, hogy ne csak tinilányok hallgassanak minket ezután.
Rockbook: Mennyire lesz fontos szerepe itt az érzelmi sebezhetőségnek?
A.B.: Háháháháháh, kurva jó!
Nagy hatást gyakorolt rám a Slow, Deep and Hard a Type O Negative-tól, szóval ha Edina netalántán lelépne valami köcsöggel, tuti hogy megírnám a saját Unsuccessfully Coping With the Natural Beauty of Infidelity-met.
Rockbook: El tudod képzelni, hogy a Don Gatto egyszer a kelet-európai hardcore színtér részeként társadalmilag érzékenyebb témák felé nyisson?
A.B.: Igazán komoly témákkal sosem foglalkoztunk azon kívül, hogy az emberiség ezt most itt nagyon csúnyán elbaszta, szóval a fenti dolgok közül egyikről sem tudnánk írni valószínűleg. Vannak szövegötleteim amúgy, de egyik sem túl nagy horderejű – pedig baszd meg, mostanában milyen nézettségeik vannak az olyan számoknak, ahol tonnaszám öntik a szart a politikusokra, mi?
Rockbook: Elárulnád az olvasóknak, hogy miért jársz Don Gatto koncertre?
A.B.: Nálam van a kocsikulcs, amivel a többiek utazni tudnak. Amúgy meg kurvára szeretek koncertezni, nagyon felszabadító érzés. Mondjuk annak idején, amikor párszor letoltam a gatyámat Fürge koncerten, na, az még felszabadítóbb volt, de nem hiszem, hogy mostanában bárkit is érdekelne egy 48 éves lecsúszott rockgitáros szottyadt golyója, úgyhogy a Gatto koncerteken fent marad a bugyi. Egyelőre, haha! 
Rockbook: Egy koncerten kb. milyen magasra szoktál általában felugrani? Mi a rekordod?
A.B.: Ha jobban felemelem a lábamat, akkor nyilván nagyobbnak tűnik az ugrás, de még sose mértem le. Majd viszek ilyen lófaszt a koncertekre ami az iskolában volt, hogy fel kell ugrani és el kell ütni azokat a fa izéket, tudod. Amivel így lehet mérni a súlypontemelkedést. Megírom majd e-mailben.
Rockbook: Most is fogsz ugrálni? A rajongók érdeklődtek egy Facebook csoportban, gondoltam megkérdezlek.
A.B.: Amúgy remélem, hogy tudok még, haha! A sok futás biztos nem hajtja az ugrálás malmára a vizet, van egy kis fájás itt, van egy kis fájás ott, de hát nyomni kell. Majd ha mozgásképtelen leszek és egy kerekesszékben játszom a bluest, akkor ráérek majd üldögélni.
Rockbook: Mi az a dolog, amit a közönség teljesen félreértett veletek kapcsolatban, pedig ti is pontosan ugyanannyira értetlenül álltok előtte?
A.B.: Háháháháhá, baaaszd meeeg, haha!
Most ezen nagyon kell gondolkodnom, pedig általában kapásból rá szoktam vágni a választ a kérdésekre... Ö... hát baszd meg... Megvan! Én azt nem értem, hogy vannak kurva jó zenekarok itthon, akik olyasmi zenét játszanak mint mi és kurva jól is csinálják – velünk ellentétben -, de annyira mégsem sikerül előrelépniük. Ott van például a Dirty Dawn, akik sokkal többet érdemelnének, meg mondjuk a Drawing, akik szintén nagyon ügyesek, de a közönség ezt nem veszi észre.
Bár az is lehet, hogy csak velem van a baj és én szeretek mindig olyan zenekarokat, akiket rajtam kívül senki és totál szarul látok mindent és semmit nem tudok reálisan megítélni. Meg hát a Joystix is ilyen, bár ott a zenei stílus kicsit más. Meg volt egy tatai punkzenekar, a Tatu 18, ilyen szerelmes tinipunk. Az is szenzációs volt, aztán leszarta őket mindenki. Szóval én ezek előtt a dolgok előtt állok értetlenül. Meg hogy vannak kurva népszerű zenekarok, akikért megvesznek az emberek én meg egy kurva számot nem tudok tőlük végighallgatni mert úgy érzem, hogy kinyírom magam még a refrén előtt.
Rockbook: Mennyire nehéz egy zenekaron belül megőrizni a szakmai kapcsolatot, amikor mindenki folyamatosan ugyanazokkal az emberekkel utazik egy kisbuszban?
A.B.: A Don Gatto meg a szakmaiság eléggé ellentétes kifejezések, haha. Ha a sok utazásra gondolsz, azért az tényleg nem egyszerű mert nem mindenki tolerálja egyformán az órákon át tartó rohadást egy rozsdás Toyotában, haha. 
Magyarországon belül még oké, bár itt is mondjuk ha elmegyünk Szombathelyre az Kaposvár felé öt óra Szekszárdtól, de ha kimegyünk Németországba, az kapásból egy 10 óra fölötti utazás – az amerikai repülőutat meg már nem is mondom, mert annál nagyobb nyomor azért nem nagyon van, haha.
Rockbook: Mit üzennél azoknak, akik szerint a Don Gatto valójában csak egy rendkívül hosszú soundcheck?
A.B.: Nem gondoltam volna, hogy az első kérdésednél lesz gecibb, de mégis, haha!
Figyelj, én azoknak azt üzenem, hogy menjenek Sunn O))) koncertre! Csihartól ezúton kérek elnézést, haha.
Rockbook: Május 23-án az A38 Hajón fogtok koncertezni. Miért?
A.B.: Hogy fel tudjuk írni a Csihart a vendéglistára, ha már ennyire megbántottam, haha. Amúgy egyszer már találkoztam vele – mármint látni már többször láttam, de egyszer beszéltünk is: egymás után voltunk egy Megawatt interjúban és megmutatta, hogy az igazi ördögvillát nem egy kézzel kell mutatni, tudod, hogy elálló hüvelykujj meg felfelé álló kis- és mutatóujj, hanem össze kell tenni a két kezedet és mindegyiken csak a kisujjadat kell kinyújtani. Tudod mire gondolok, nem? Ilyen duplavilla. Sokkal menőbb mint a sima.
Rockbook: Van valami apropója, hogy pont benneteket kért fel a The Joystix előzenekarnak a koncertre? Meglepődtetek, vagy teljesen természetes volt, hogy a magyar könnyűzene végül erre a pontra jutott?
A.B.: Minket is meglepett a dolog, mert azt hittük, hogy ennél már nincs lejjebb, haha. Kurvára örültem, hogy Szöszö felesége felhívott. Mesélte, hogy a férje teljesen be van csavarodva, otthon ül a stúdiójában, Mötley Crüe posztereket nézeget könnyes szemmel, nem eszik, a gyerekért se megy el táncóra után, szóval nagy ívben lefosik mindent. Pszichológushoz se jár már hónapok óta.
Aztán valahogy kibökte neki a Szöszö, hogy kurvára szégyenli magát, mert egy Don Gatto koncertre se ment el Fehérváron pedig mindig hívtam és hogy milyen nagy hatással volt rá mindig a zenénk meg ilyenek, aztán végül Fruzsi találta ki, hogy szervezzenek egy Joystix koncertet a hajón és hívjanak meg minket is – hátha ez kimozdítja Szöszöt ebből az apátiából és én se fogok rá eztán haragudni. De én sose haragudtam!
Rockbook: Akik kizárólag a Seek & Destroy – mint legelső fellépő - miatt vesznek jegyet az eseményre, számukra melyik lehet az ideális időpont a megérkezésre: a koncert előtt vagy inkább közvetlenül utánuk?
A.B.: Kapu fél hét, Seek & Destroy fél nyolc. Tudjuk, korán van de Szöszö kifejezetten kérte hogy ne ilyen éjszakába nyúló mulatság legyen, mert másnap valami szülinapi bulira mennek és nem akar ilyen Derrick felügyelős táskákkal a szeme alatt megjelenni a zsúron.
Rockbook: Milyen dalokat nem fogtok játszani más zenekaroktól a koncerten? Sorolj fel párat!
A.B.: Zöld, bíbor meg a fekete. Vagy mi annak a címe? Geci, attól kivagyok! Tudom, most megkapom baszd meg, hogy még a szám címét se tudom rendesen leírni, de mindegy. Bocs. Elnézést. Faszom, most felírhatunk ötven Bencsik Samu rajongót is a vendéglistára. Ezért lesz bukó a buli.
Rockbook: Miért ilyen kis hajót választottatok a május 23-i helyszínnek, amikor vannak sokkal nagyobbak is a Dunán?
A.B.: Próbálkoztunk ilyen kirándulóhajókkal is amik egészen a Fekete-tengerig mennek, de kiderült, hogy nem tudunk annyi szabadságot kivenni hogy oda-vissza meg tudjuk járni az utat.
Amúgy amikor Amerikába mentünk, akkor megnéztük hogy hajóval mennyi lenne, mert Gergő gecire utál repülni, de két hét baszd meg, haha. Meg valami másfél millió forint...
Rockbook: Várható a közeljövőben akusztikus, ülőhelyes Don Gatto koncert, mondjuk idősebb könyvelők számára?
A.B.: Egyszer kipróbáltunk valami számot akusztikusban, de gyorsan rájöttünk, hogy ez egy faszság, haha. Mondjuk én már tudtam előtte is, csak nem mertem mondani.
Rockbook: Hét év múlva, 2033-ban lesz 24 éves a zenekar. Készültök valami extrával erre a kerek jubileumra?
A.B.: Várjál, akkor hány éves is leszek? 2033-ból 1978, az ötvenöt... Figyelj, az nem is olyan sok. Úgy számolom, hogy a következő 7 évben akkor majd nem hanyagolom el a gyakorlást annyira mint eddig, úgyhogy megörvendeztetném a publikumot egy jó szólóval, haha. Amúgy meg az összes zenekar, aki koncerteken dobszólózik meg gitárszólózik menjen a büdös picsába. És a közönség még megtapsolja ezeket, baszd meg! Meg höjjögnek dobszóló alatt! Na, akkor inkább a Bíbor meg a fekete!
Rockbook: Egy személyes és fontos kérdés a végére: Melyik a kedvenc Bon Jovi dalod? Milyen emlékek kötnek hozzá?
A.B.: Lehet mondani szólólemezeset is? Akkor a Blaze of Glory. Ne röhögj! Himnusz! És bent volt valamelyik Guitar Hero-ban is. Imádtam játszani. Azt legalább el tudtam, nem úgy mint a sajátjainkat, haha. 
Don Gatto, The Joystix, Seek & Destroy
2026. május 23., A38 Hajó
Menetrend:
18:30 kapunyitás
19:30-20:15 Seek & Destroy
20:30-21:15 The Joystix
21:30-22:30 Don Gatto
Jegyárak:
Early bird: 3.500 Ft (elfogyott)
Elővétel: 5.000 Ft
A koncert napján a helyszínen 6.000 Ft
Koncert + vacsora kombinált jegy 14.000 Ft

BP


