Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Doom-death metal ektoplazma” - Dead Neanderthals: Blood Rite lemezkritika

Mielőtt csukott-szemmel fejest ugranánk a Dead Neanderthals legfrissebb anyagába, szeretném pár mondatban bemutatni őket, ugyanis egy nem mindennapi formációról van szó és biztos vagyok benne, hogy sokan még csak most fognak megismerkedni velük először. A holland instrumentális duó közel 10 éve borzolja a kedélyeket súlyos jazz elemekkel tarkított, sajátos grindcore-szerű zenéjükkel, melynek alapja a totálisan széttorzított szaxofon (Otto Kokke) és a strukturálisan hozzáillő dobok (René Aquarius) organikus összjátéka. Sokszor improvizációnak tűnő megoldások jellemzik dal-építményeiket, de ha jobban „a mélyére tekintünk Joachim völgyének” akkor az összes kompozíciójukban fellelhető az a láthatatlan, meta-kommunikatív kapocs, ami csak rájuk jellemző. Katartikus, emelkedett, rituális, disszonáns, repetitív, álomszerű, interdimenzionális, absztrakt – csak pár szó, ami eszembe jut most velük kapcsolatosan, mivel művészi munkásságuk a kísérleti-avantgárd zenei skála teljes spektrumában mozog. De még hogy!
 
A Blood Rite már a sokadik kiadványuk, több tucatnyi album, kislemez, saját maguk által – akár csak digitálisan - megjelentetett opus tarkítja a megtett életutat, ez most a Keith Utech vezette Utech Records-nál fog megjelenni kazin júliusban. Ha eddig azt lehetett mondani a Dead Neanderthals-ra, hogy színes-változatos-izgalmas amit idáig csináltak, nos, a Blood Rite tesz róla, hogy a zenei korlátok át legyenek szakítva illetve az eddigi szabályok meg legyenek szegve maximálisan. Mármint, ha lennének szabályok, ugye. A Blood Rite egyetlen monumentális track-be sűrített, lassan pusztító doom-death borzalom, morcos, zord és ocsmány. Nem olyan, mint egy 13 perces Primitive Man-féle nihilista agyzsibbasztás vagy egy Khanate-féle szubszonikus kínzás, nem. Ami biztos, hogy hasonlóan nyomasztó. Ez a 27 perc sokkal közelebb áll a Sunn O)))-hoz vagy a MOSS világához, mint bármihez, és mindezt úgy teszi, hogy közben végig önmaga marad. De mégis hogyan? A trükk megoldása a kompozícióban illetve a megújulásra való törekvésben keresendő.
 
A Blood Rite, figyelmes meghallgatása során, szerkezeti részekre bontható, mely a kezdődő lajhár-lomha ambient-doom témáktól, a hömpölygő-búgó fehér-zaj tengeren át eljut a vörös-halál klimaxig. A közel fél óra masszív kriptanyitogatásba, túlvilági hangok formájában keveredik a doom metal esszencia, majd egyszer csak azt veszed észre, hogy véres ektoplazma folyik ki a lejátszódból, le a padlóra.
 
A felvétel totálisan élő, próbatermi feelingben fogant, passzol az adott elképzelésükhöz, zajos, hangos és nyers. Eddig szaxofon versus ütős-hangszerek volt a főkoncepció (a Mombu Mombu duója is hasonló), volt már csak billentyűkre épülő lemez is, mint például a LIFE, de itt most (a zenekar életében először) csak vokálok, dob és szinti van. Pontosabban rituális dob és az Otto által rommá-torzított szintetizátor, ami felér legalább 3 széttorzított basszusgitár hangjának összképével. Fontos megjegyeznem, hogy foszlányokban vokálokat tartalmaz a felvétel, ezek többnyire hörgések, sikolyok, melyet ütősük, René reprezentál a szinte már hipnózist generáló dobtémák mellett. Az egész rém egyszerű, mint a faék, de hangulatában mégis olyan szakrális horror, hogy szinte már felemel. Mondhatni: „fénylik.” 
 
A Blood Rite eredetileg a híres-neves Roadburn fesztiválon debütált volna, csak hát a jelenlegi pandemikus helyzet miatt sajnos ez elmaradt, mint sok más egyéb esemény is. Így hát maradt a fizikális megjelenés, mely most kazettában fog testet ölteni július 3.-án az amerikai Utech Records jóvoltából. A borítót az a Festering Phlegm készítette, aki több underground death metal album artworkjáért felel, mint például a Charnel Altar, Bloodsoaked Necrovoid vagy a hazai kötődésű Cryptworm. Kinézetében tökéletesen passzol a mágnesszalag rejtette zenei szörnyűséghez.
 
Ha unod már a napfényt és szereted a dohos doom-death metal-t, akkor szerezd be ezt a lemezt. Szigorúan csak erős idegzetűeknek!
 
 
A kiadótól és a zenekar bandcamp oldaláról egyaránt megvásárolható az anyag.
 
 
Lupus Canis