Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Dropkick Murphys újabb budapesti koncertjén sem lehetett fogást találni (koncertbeszámoló)



Dropkick Murphys, Shame, Grade 2 – Budapest Park, 2024 06.11.
 
Nem kellett túl sokat várni a Dropkick Murphys visszatérésére, hiszen legutóbb 2023 februárjában láthattuk a zenekart, igaz, akkor a Barba Negrában, most pedig a Budapest Parkban, ahol egy igazi nyári punkbulit csinált az amerikai banda.
 
Korán el kellett indulnia a Budapest Park felé annak, aki semmiről és senkiről nem akart lemaradni, 17:45-kor ugyanis már nyíltak a kapuk, szűk félórával később pedig a Grade 2 vette birtokba a színpadot. Azt túlzás lenne állítani, hogy hatalmas tömeg nézte meg a brit trió műsorát, pedig Sid Ryan, Jack Chatfield és Jacob Hull nyers, zsigeri, mégis kellően dallamos punkzenéje valószínűleg elnyerte volna azok tetszését, akiknek bejön a Dropkick Murphys zenéje, de tény, hogy a meleg és a korai kezdés sem éppen a banda malmára hajtotta a vizet. Ennek ellenére intenzitásban és lendületben nem volt hiány, így a jelenlévők hamar megfelelő hangulatba kerülhettek.
 
Grade 2
 
A szoros menetrend miatt szinte rögtön a Grade 2 után kezdett az este második fellépője, a Shame, akik szintén Angliából érkeztek a Budapest Parkba. A banda 2014-ben alakult és ez a tíz év elég volt számukra ahhoz, hogy a poszt-punk színtéren kiemelkedő státuszt vívjanak ki maguknak, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy nemrég néhány ázsiai koncertet is adhattak. Emellett az indie rock jelző gyakori felbukkanása sem véletlen az együttessel kapcsolatban, így olyan zenekarokkal is fedezhetünk fel párhuzamokat, mint az Arctic Monkeys, a Kaiser Chiefs vagy éppen a The Killers. Talán egy kicsit jobban pörgött volna a buli, ha inkább fordított sorrendben játszottak volna, és a Grade 2 koncertje lett volna közvetlenül a főzenekar előtt, de összességében azért így sem lehetett panasz az alapozásra.
 
Shame
 
A Dropkick Murphys receptje talán nem világmegváltó, de nyilván nem véletlen, hogy immár 28 éve tökéletesen működik. A kelta, avagy ír punk egyébként is nagy népszerűségnek örvend errefelé – szerencsére néhány remek hazai képviselője is akad – és bármilyen sűrűn is lépnek fel Magyarországon a stílus nemzetközi nagyágyúi, egyszerűen képtelenség megunni őket, ráadásul Ken Caseyék még arra is ügyeltek, hogy némileg megvariálják a setlistet a tavaly februári barba negrás bulihoz képest (beszámoló itt).
 
Ken Casey
 
A banda – ahogy az ilyentájt megszokott – főleg fesztiválokon lép fel mostanában, ahol egy rövidebb programot játszanak és a budapesti koncert is gyorsan elszállt, pedig az előadott húsz dal azért nem mondható kevésnek, még azzal együtt sem, hogy nem éppen 15 perces progresszív metal himnuszokról van szó. A szabadtér egyébként talán kicsit jobban állt a csapatnak, mint korábban a barbás, vagy éppen a szigetes sátor, és talán a zenészek mellett a közönségnek is ez adott extra löketet ahhoz, hogy az első perctől az utolsóig egy emberként mozogjon és tomboljon a küzdőtér. 
 
 
Természetesen nem hiányozhattak a „kötelező” dalok, és talán nem is létezhet Dropkick Murphys koncert The Boys Are Back, Johnny, I Hardly Knew Ya, Rose Tattoo, Worker’s Song és persze I'm Shipping Up To Boston nélkül, összességében pedig a zenekar teljes eddigi munkásságából elég átfogó képet kaphattunk ebben a nagyjából 100 percben, így ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy az elmúlt 28 évben nem igazán voltak gyenge pontjaik és a spanyolviaszt sem akarták újra meg újra feltalálni, hanem maradtak annál, amiben a legjobbak és amit a rajongókkal együtt ők is élveznek a mai napig.
 
A műfaj egyik varázsa és egyben sokszínűségének titka kétségkívül a különleges hangszerek garmadájában rejlik: itt bizony bármelyik dalban felbukkanhat egy bendzsó, egy tangóharmonika, vagy akár egy skótduda, Jeff DaRosa, Tim Brennan és a turnés felállást erősítő Campbell Webster pedig vitathatatlanul mesteri szinten játszanak ezeken, így külön élmény volt elmerülni az ő dallamaikban.
 
 Jeff DaRosa, Tim Brennan
 
A Dropkick Murphys újabb budapesti koncertjén sem lehetett fogást találni: a zenekar szokás szerint alaposan megmozgatta, megtáncoltatta és megénekeltette a közönséget, miközben igazi kocsmahangulatot varázsolt a Parkba és méltóképpen felpörgette a nyári buliszezont.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. The Loensome Boatman (The Fureys feldolgozás)
02. Blood
03. The Boys Are Back
04. Good As Gold
05. Out Of Our Heads
06. Johnny, I Hardly Knew Ya
07. Prisoner’s Song
08. Bastards On Parade
09. Forever
10. Two 6’s Upside Down
11. Captain Kelly’s Kitchen
12. Barroom Hero
13. The State Of Massachusetts
14. Rose Tattoo
15. The Irish Rover (Joseph M. Crofts feldolgozás)
16. Worker’s Song
17. The Hardest Mile
18. Skinhead On The MBTA
 
Ráadás:
 
19. I’m Shipping Up To Boston
20. Until The Next Time
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Sinco, további képekért klikk ide!