Egy korszak lezárult a Quimby történetében - 2021.10.14. Budapest Park koncertbeszámoló
Quimby: Plusz-mínusz, Budapest Park, 2021. 10. 17.
A Budapest Park meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét: az egyik legnagyobb magyar szabadtéri helyszín csapata ugyanis úgy döntött, szembeszáll az időjárással, és október közepén is nyarat varázsol a koncertlátogatóknak – ha ténylegesen nem is, de lélekben mindenféleképpen. Ehhez persze kellően elhívatott rajongótáborok is kellenek, a Quimbyé pedig kétségkívül ilyen, hiszen az évek alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy a közönség jóban-rosszban kitart a zenekar mellett. Ez a koncert ráadásul igencsak rendhagyónak ígérkezett a vendégek miatt, és azt ekkor még nem is sejtethettük, hogy egy igazán nagy meglepetés is vár ránk, amivel egyúttal egy korszak véget ér a banda történetében.
A csapat hivatalos Facebook-oldalán egyszerűen csak „sarkvidékinek” nevezett időjárás ellenére szép számban gyülekezett a Quimby-tábor a Budapest Park küzdőtéren, és furcsamódon a csípős idő bizonyos szempontból csak jót tett a hangulatnak, hiszen a hideg táncra vagy legalábbis ahhoz hasonló mozdulatsorokra ösztönzi az embereket, mert esetemben például csakis utóbbiról lehetett szó. A koncert elnevezése egyébként magáért beszélt, hiszen a zenekar felállása egy ideje már nem volt teljes: éppen a banda frontembere, Kiss Tibi hiányzott a „sorból”, aki még tavaly döntött úgy, hogy egy kis szünetre vonul, amit elsősorban terápiára és feltöltődésre fordított, így a Raktárkoncerten is a csapat barátai ugrottak be a helyére, és ezen az estén is ők jelentették a címbeli pluszokat.
Ha már ilyen rendhagyó „képletet” kellett felállítani, ennél erősebb pluszokat aligha lehetett volna összeválogatni, hiszen láthattuk a Blahalouisiana énekesnőjét, Schoblocher Barbit, az Anna and the Barbies oszlopos tagjait, Pásztor Annát és Simit, a Carson Coma frontemberét, Fekete Giorgiót, valamint Papp Szabit (Supernem) és Bodor Áront (Esti Kornél) is, akik közül többen már korábban is színpadra léptek a zenekarral. A vendégekkel kapcsolatban egyébként egy tippjáték is zajlott a zenekar Facebook-oldalán, ahol azt kellett a kommentelőknek eltalálniuk, hogy ki melyik dalra – vagy dalokra – érkezik, és rengeteg helyes válasz született a posztok alatt.
A legtöbben talán Giorgio esetében éreztek rá a helyes megoldásra, ami a Hoppá volt, és bár a Carson Coma zenéje nem áll kifejezetten közel hozzám, el kell ismerni, hogy a banda énekese remekül megállta a helyét a dalban és a Quimby soraiban. Hozzá hasonlóan nagy energiákat mozgósított Bodor Áron is, aki a Legyen vörösben énekelte ki a szívét-lelkét a Budapest Park színpadán, de persze minden vendégnek jár az elismerés, a dicséret és persze a köszönet, hiszen egyikük esetében sem mindennapos, hogy együttműködést vagy vendégszereplést vállalnak. A leghosszabb időt egyébként Papp Szabi töltötte a színpadon a „pluszok” közül, és bár róla köztudott, hogy nagy egyéniség és igazán sokszínű jelenség, mégis meglepett, hogy milyen lehengerlő magabiztossággal és lazasággal mozgott a Quimby tagjai között – mintha csak saját zenekarával, a Supernemmel koncertezett volna.
Ezzel pedig el is érkeztünk az egyértelműen legnagyobb pluszhoz, és ahhoz a pillanathoz, amiről talán álmodni sem mert senki, ugyanis végre Tibi is visszatért a bandába, és a színpadra lépést akkora ováció és üdvrivalgás fogadta, amelyhez foghatót csak nagyon ritkán lehet tapasztalni. Nem tartozom a legnagyobb Quimby-rajongók közé, de még számomra is hidegrázós volt ez a momentum, az a szinte tapintható szeretet pedig különösen, amivel a zenésztársak, a vendégek és persze a közönség fogadta őt. Természetesen a Quimby valamennyi tagja nagyszerű és a meghívottak is egytől egyig kiválóak voltak, de azért a banda mégis csak Tibivel lehet igazán teljes és kerek egész.
Ettől kezdve kis túlzással már bármi történhetett volna, mivel olyan boldogságban és örömmámorban úszott mindenki, hogy talán azt sem vettük volna észre, ha egy éles váltással hirtelen black metal himnuszokat vezetett volna elő a zenekar, de azért persze erre nem került sor, és inkább olyan Quimby-slágerek érkeztek, mint például a Sehol se talállak, a Megadom magam vagy éppen a Leszek ma én a tiéd, ami sportnyelven szólva már tényleg igazi örömjáték volt a vendégek közreműködésével, és ezek a percek – egyúttal a koncert utolsó percei – valóban egy hamisítatlan nyári buli hangulatát idézték, annak ellenére, hogy melegebb egész biztosan nem lett az este folyamán.
Ahogy a bevezetőben már elhangzott: egy korszak lezárult, és ezt maga a zenekar jelentette ki, de ennek minden rajongó csak örülhet, hiszen csupán annak az átmeneti állapotnak lett vége, ami Tibi távollétében alakult ki a Quimby körül, ez pedig remélhetőleg már tényleg a múlté, bár az ellen biztosan nem lenne senkinek kifogása, ha a jövőben is látnánk még a most megjelent pluszokat néhány dal erejéig valamelyik koncerten.
Megérte tehát eljönni és kitartani a hidegben ezen a csütörtök estén, ugyanis megismételhetetlen és fontos mérföldkőnek számító pillanatoknak lehettünk szem- és fültanúi, ráadásul abban is van valami nagyon találó és kellemesen sorsszerű, hogy idén a Quimby fellépése az utolsó koncertek egyike volt, míg jövőre az elsőké között – sőt, talán egyenesen a nyitóbulin – nézhetjük majd meg a zenekart a Parkban április 14-én.
Tóth Mátyás
Fotók: sinco – további képekért klikk ide!
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
