A dark műfaj bevallom sokáig elkerült. Tudtam a létezéséről, ismertem a neveket, de valahogy sosem vettem rá magam, hogy leüljek és végighallgassak egy egész albumot. Ám most elérkezett a pillanat, és ezt a megkérdőjelezhető dicsőséget a De Facto – Nihil korongja tudhatja magáénak. Sosem késő tágítani a látókörünket, ugyebár.

A hollós borítókép már el lett párszor lőve, de a szép kivitelezés és a tény, hogy egy hollós borítókép szinte mindig jól néz ki pozitív végeredményt hozott. Nekem tetszik. A soklapos booklet belseje igényes, szép sötét tónusú színekkel. A fényképek valószínűleg a klippforgatás közben készültek, de jól mutatnak. A bandafotón is egész jó kiállása van a zenekarnak, ha svédek lennének minden csaj megőrülne értük.

Az adott műfaj nem enged sok teret a virgázásoknak és egyéb technikai bravúrok általi szemfényvesztésnek. Ellenben a dalírói képességet próbára teszi, valamint nem hátrány, ha az énekes a hagyományos értelemben véve is tud énekelni.

A szokásos módon kezdtem hozzá a hallgatáshoz. Az első hallgatás mindig arról szól, hogy van-e valami, ami egyből megragad. Mire az első szám közepéhez értem már egyértelmű volt, hogy van ilyen.

A 'Feltámasztott' remek kezdés. Érezni rajta, hogy minden apró részletet tökéletesre políroztak. Tóth Gyula hangját időnként kellemesnek, sőt vidámnak mondanám. Ilyenkor a zenéből inkább kitisztítja a sötét hangulatot, mintsem hozzáadná.

A 'Sámán énekben' azt vártam hogy ellőnek valami népi hangszert, vagy sámándobot, de úgy látszik nincs szükségük ilyen olcsó trükkökre. Az 'Ébredj!' megint csak telitalálat. Egy kicsit finnes hangulata van.

Általában valamilyen kis szintis hangulatfelvezetővel kezdődnek a dalok, de ezek mind nagyon jól eltaláltak.

'A Vakok fénye' nekem már kicsit túl puha lett. Bevallom ezt az egy számot elsőre át is ugrottam, de csak azért mert már nagyon kíváncsi voltam mi jöhet még. Nos, a szintén kilppes 'Fekete szív' formájában újabb gyöngyszem következett. Bár a refrén kicsit poposra sikerült, de minden más remek. A keleties hangulatú gitártéma, a szinti finom prüntyögése a háttérben. Szinte már Orphaned Land-es hangulata volt.

A klippes 'A lélek peremén'-ben kissé ismerős a billentyűtéma. Bár már elhasználtam a „finnes” jelzőt de itt újra kell citálnom. A refrén énektémája pedig visszarepít a 90-es évekbe. A gitárszóló is jól el lett találva. A 'Kié lesz a sír' a címéhez képest meglepő módon a legélénkebb dal a lemezen. A záró 'Szabadulj!' ugyanolyan erős, mint a lemezindító, jól keretbe foglalják a lemezt.

Az is mutatja a dalok erejét, hogy miközben a saját ízlésemből fakadóan folyamatosan hiányérzetem van a gyorsaság, karcosság, lendület vagy valami hasonló „metálos” dolog terén, tisztában vagyok vele, hogy ezek a dalok egyszerűen jók. Jól vannak megírva, jól vannak feljátszva.

Ez a zene bizony nem buszon hallgatásra való. Ennek meg kell adni a módját. Ráérősen, csak a zenére figyelve, belemerülve.

Nagyon örülök, hogy mostanában nem az első hazai anyag, ami az igényességét tekintve bátran odatehető a saját stílusának élvonalához.

A kritika megírása és a lemez többszöri meghallgatása után elkezdtem feltérképezni a korábbi tevékenységüket és arra jutottam, hogy ennek a zenekarnak sokkal magasabban jegyzettnek kéne lennie már.

Dalcímek:

01. A Feltámasztott 5:49
02. Sámán Ének 4:02
03. Ébredj! 3:55
04. Fullánk 3:54
05. Nihil 4:16
06. Vakok Fénye 3:55
07. Fekete Szív 3:37
08. A Lélek Peremén 4:26
09. Kié Lesz A Sír? 2:59
10. Szabadulj! 5:07

vtb