„A jó turnémenedzser együtt rezeg a zenekarral” – interjú Török Bettinával
Török Bettina a hazai alternatív zenei színtér meghatározó fiatal szakembere, aki zenészi múltja után turnémenedzserként és kommunikációs menedzserként fontos szerepet tölt be az Esti Kornél és a ZAJZAJZAJ közösség életében, emellett a 30Y és az Aurevoir. social media menedzsere. Mindeközben rendszeresen szakmai előadóként és tehetséggondozóként is aktív. Pályája jól példázza, hogyan válhat valaki a zeneipar elengedhetetlen háttéremberévé.
Rockbook: Szia Betti! Már hét éves korodban elkezdtél zenét tanulni, először hegedűn, majd zongorán játszottál. Miért kezdted el zenélni, és milyen élmények vagy hatások formálták a korai zenei tanulmányaidat?
Török Bettina: Így van, a zene már egészen kiskoromtól része az életemnek. Nem hiszem, hogy hétévesen volt ebben tudatosság, viszont már akkor nagyon vonzottak a hangszerek, a hegedű az első találkozáskor lenyűgözött, ezért is esett erre a hangszerre a választásom kezdetben. Ezt követően még tanultam klasszikus gitározni, zongorázni - ezzel foglalkoztam legtöbbet eddigi életemben, sokáig fő hangszeremként tekintettem rá. Ebben az időszakban nagy hatással voltak rám a tanáraim, valamint a gimis csoporttársaim, akikkel volt szerencsém együtt zenélni.
Rockbook: Később autodidakta módon basszusgitárra váltottál. Hogyan élted meg ezt a hangszerváltást, és mi motivált arra, hogy a jazz és az alternatív zene irányába indulj el?
Török Betti: Igen, így indult minden még 2017-ben egy Jolana Vikomt basszusgitárral (ami egy 1973-as hangszer volt). Még abban az évben részt vettem a Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban, ahol nagy meglepetésemre a tanárok nekem ítélték a „2017 legtehetségesebbnek és legszorgalmasabbnak talált basszusgitárosa” címet. Ez motivált abban, hogy ilyen irányban folytassam tanulmányaimat, először a szegedi Premier Művészeti Szakközépiskolában, Sövény Olivér keze alatt, majd később a budapesti Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakán, ahol Csuhaj-Barna Tibor volt a főtárgy tanárom. Igazából nem hangszerváltásként éltem meg, inkább az volt az érzésem, hogy a basszusgitárral, majd később a nagybőgővel végre igazán megtaláltam önmagamat a zenében. A jazz mindig is közel állt hozzám, így magamat nem leptem meg azzal, hogy ebbe az irányba mentem, de mások néha rácsodálkoznak. 
A másik szerelmem pedig az alternatív zene, ami mindig is vonzott, bár zenészként ebben a világban nem sok tapasztalatom van.
A másik szerelmem pedig az alternatív zene, ami mindig is vonzott, bár zenészként ebben a világban nem sok tapasztalatom van.
(kredit: Szijj Réka)
Rockbook: Régen több zenekarban is zenéltél, most viszont mintha egyértelműen a menedzseri és kommunikációs terület lenne a fókuszod. Ez egy előre eltervezett irányváltás volt nálad, vagy inkább spontán alakult így? Mennyiben tudod kamatoztatni a zenészi tapasztalataidat a jelenlegi munkádban, és hiányzik-e néha a közös zenélés, zenekari flow, amit régen megszoktál?
Török Betti: Azt viszonylag hamar felismertem, hogy a színpadon nem érzem magam komfortosan, ezzel szemben mindig is érdekelt minden, ami a színpad közelében és a háttérben történik. Így elkezdtem utánanézni annak, hogy hogyan tudnék fejlődni egyéb zeneipari területeken, elvégeztem több képzést is, mint például a Majdnem Híres Rocksuli könnyűzenei menedzser, vagy az MHRS és az imPro közös képzését, ami "zenekari menedzsment artistoknak" névre hallgat. Később folytattam tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetemen, itt zenekultúra szakon diplomáztam. Fontosnak tartom, hogy az ember folyamatosan naprakész legyen, főleg az én szakterületemen, ami a turnémenedzsment mellett a zenekari kommunikáció. Jelenleg is részt veszek egy képzésen, ami a MHRS újonnan indult kreatív social media management kurzusa. Az aktív zenélés bár háttérbe szorult az életemben, de attól még itthon elő szokott kerülni a basszusgitár, vagy éppen a nagybőgő. Az elmúlt években több projektben is részt vettem vendégzenészként, ilyen volt az Idegen nagyzenekaros koncertje, vagy a Rühös Foxival közös együttműködésem.
Rockbook: Hogyan érzed, a „háttérmunkás” lét miként változtatta meg a zene szeretetéhez és a közösségi élményhez való viszonyodat? Ugyanúgy tudsz élvezni egy koncertet, mint bármilyen kívülálló vagy mindig előjön belőled akár tudatosan, akár ösztönösen a „szakmaiság”.
Török Betti: A zene szeretete mindig jelen volt az életemben, így ez nem változott azt követően sem, hogy már nem a színpadon volt hangsúlyos a szerepem. Azt gondolom, hogy minden korábbi megélésem épít és jobb szakemberré tesz, ahogy azt például nagyon hasznos tapasztalatnak tartom, hogy zenészként pontosan tudom, hogy mit él át egy előadó a színpadon, jobban bele tudom magam képzelni a helyzetébe, a lehető legnagyobb támogatást tudom nyújtani - itt nagyban beleértendő az érzelmi rész is.
Az, hogy egy koncertet végig tudok-e hallgatni nem szakmai füllel nem egyszerű kérdés, már csak abból a szempontból sem, hogy jellemzően még ha van is egy olyan koncert, amire szívesen elmennék, akkor is jó eséllyel dolgozok aznap valahol. Így azok koncertjein kívül, akikkel együtt dolgozok viszonylag kevés egyéb eseményre jutok el. Amikor mégis, jellemzően észreveszem magamon, hogy nem tudom teljes mértékben élvezni, nem ritka, hogy azon kapom magam, hogy azon aggódok, hogy vajon belefér az időkeretbe a zenekar, vagy egy technikai probléma esetén, hogy ugye sikerül gyorsan megoldani stb. Szóval azt hiszem a rövid válasz erre a kérdésre az, hogy nem igazán tudok úgy hallgatni koncertet, mint korábban.
Rockbook: Ahogy figyeltelek koncerteken, látszik, hogy nemcsak a színpadi történésekre, hanem a koncert egész „flow”-jára is folyamatosan figyelsz. Teljesen együtt élsz a menetrenddel, és érezhető, hogy nagyon empatikusan állsz a zenekarokhoz – pontosan tudod, min mennek keresztül, és jól ismered őket. Ez a hozzáállás jóval személyesebb, mint a hagyományos menedzsmentfelfogás. Hogyan tudod a zajzajzaj közösségben összehangolni a művészeti és menedzseri szerepeidet egy olyan kreatív térben, ahol a szokásos menedzsmenti normák háttérbe szorulnak? Mit jelent számodra az, hogy turnémenedzser vagy?
Török Betti: Ami az Esti Kornélt illeti, velük alapból szoros kötelék alakult ki az évek során, ami annyit tesz, hogy a szakmai szerepkörön túl egymás életének részei vagyunk a mindennapokban is.
A jó turnémenedzsernek együtt kell rezonálnia a zenekarral, amennyire csak lehet. Ebből adódik, hogy gyakran az adott szerepből kilépve is helyt kell állni, az ember, ha kell, néha kicsit pszichológus, néha kicsit anyuka pozícióban találja magát - de én imádom ezt az emberi oldalát.
Pont azt szeretem a ZAJZAJZAJ közösségben is, hogy itt nem szorítjuk be magunkat, vagy a velünk dolgozó zenekarokat a szokásos sémák közé, hanem teljes mértékben a produkció igényeihez alakítjuk a működési stratégiát.
Azt gondolom, hogy én csakis így tudok a lehető leghatékonyabban működni.
Ha egy szóval kellene leírni, hogy mit jelent számomra a turnémenedzseri szerep, akkor biztosan a felelősségvállalás lenne az. Hiszen azon túl, hogy a helyszíni sikeres lebonyolítás, a produkció színpadra állítása a fő feladatom, emellett még felelősséggel tartozok a csapatért, melynek létszáma (magamat leszámítva) minimum 12 és maximum 15 fő között mozog. Teljeskörű fókuszáltságot, gyakorlatilag egy, az alaptól teljesen eltérő tudatállapotot igényel minden koncertnap, amikor én már a terembe érkezéstől, egészen az utolsó stábtag hazaérkezéséig szerepben vagyok. Itt jön képbe a munka-magánélet egyensúly kézben tartása, de ez egy másik, hosszabb téma. :)
Mindig is imádtam a kihívásokat, a megoldandó helyzeteket és egy turné alatt ebből persze akad bőven, az igazi vis major helyzet kezelésétől akár olyan - ehhez képest - apróságokig, mint valami megjavítása, vagy beszerzése - nem ritkán persze az utolsó pillanatban állnak elő ezek a helyzetek.
(kredit: Bátori Gábor ‘sinco’)
Rockbook: Milyen módszerekkel tudod megőrizni a mentális és fizikai egyensúlyodat egy hektikus turné során, amikor akár egy 15 fős csapatért is felelsz? Ilyenkor marad egyáltalán tér a magánéletre, vagy ez elkerülhetetlenül háttérbe szorul? És ha ilyen szoros kötelék alakult ki az Esti Kornél tagjaival, tekinthetjük-e némileg magánéletnek azt az időt, amit velük töltesz a turnémenedzseri feladatokon kívül, például a napközbeni pihenőidőben vagy utazás közben?
Török Betti: Hát bevallom, ez egy olyan része az életemnek, amin folyamatosan igyekszem dolgozni, hol jobban megy, hol kevésbé. Pont tavaly nyáron volt egy túlterhelésből adódó lábsérülésem, ami miatt a fesztiválszezon jó részét mankóval kellett átvészelnem, ami se mentálisan, se fizikailag nem volt könnyű számomra. Minden esetre alapvetően próbálok arra odafigyelni, hogy ne terheljem túl magam, fontos a nemet mondás készsége, hogy ne aprózzuk szét magunkat. Ezen felül bár ez alapnak tűnik, de néha mégsem olyan egyszerű, ezért fokozottan igyekszem figyelni arra, hogy a mindennapi életemben legyen egy átlátható rendszer, hiszen ha az ember teljes mértékben magának osztja be az idejét a hét minden napján, annak éppúgy megvannak a maga hátrányai, mint előnyei. Amit még kiemelnék ezzel kapcsolatban az az, hogy van egy szuper pszichológusom, aki nagyon sokat segít nekem.
A magánéleti témakörrel kapcsolatban hullámzó a véleményem. Szerintem alapból igényel ez a szakma egy olyan szívvel-lélekkel való hozzáállást, aminek következtében akarva, akaratlanul is első helyre kerül a munka a prior listában. Ezen felül azt is gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretne, fontosnak gondolom a munka-magánélet területek valamelyest egyensúlyban tartását. Nálam például a barátaimmal töltött idő az a kikapcsolódási forma, ami igazán feltölt.
A zenekartagokkal töltött "pihenőidő" éppoly feltöltő, de nem akkor, amikor - ahogy a kérdésben szerepel - a buszban utazunk, hiszen ahogy írtam korábban, én a koncertlebonyolítás napján alapvetően másik kalapban vagyok, egy egész napos fókuszált állapotban. Nem az a helyzet, amikor ellazulhat az ember. De a koncertnapokon kívüli együtt töltött idő a stábbal és a zenekarral abszolút a legkirályabb off program tud lenni!
Rockbook: Az elmúlt években egyszerre láttad belülről egy nagy fesztivál, a Fishing on Orfű kommunikációját, és több zenekar turné- és kommunikációs folyamatait is. Miben más számodra fesztivált építeni kommunikációs szempontból, és miben más egy zenekar arculatát, történetét hosszú távon gondozni?
Török Betti: Igen, 2023-2025 közt a Fishing on Orfű kommunikációs munkatársaként volt lehetőségem tapasztalatot szerezni ezen a téren is. A fesztivál és a zenekari kommunikáció számomra két nagyon különböző működésmódot jelent, ahogyan más-más stratégiát is igényelnek még úgy is, hogy azért bizonyos szempontból vannak átfedések. Egy fesztiválnál egy jól körülhatárolható időszakra kell felépíteni egy komplex, élményközpontú kommunikációs rendszert, míg egy zenekarnál hosszú távon, folyamatosan kell gondozni és építeni a történetet.
(kredit: Bátori Gábor ‘sinco’)
Rockbook: A Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban már több éve tapasztalt szakemberként osztod meg a tudásod a fiatal zenészekkel. A menedzsment és karrierépítés mellett milyen gyakorlati tanácsokat, mentális stratégiákat tartasz fontosnak nekik átadni, hogy hosszú távon is egészséges, fenntartható módon építsenek karriert?
Török Betti: A tehetséggondozás az egyik legfontosabb misszió az életemben. Úgy gondolom, hogy a pályakezdő zenészeknek szóló előadásokon általában kevesebb szó esik arról, hogy mentálisan és emberileg mire kell felkészülni ebben a szakmában. Alapvetően én sem innen indítok, hanem az alapoktól, egy olyan elképzelt szituációból, hogy ott vagy te, mint zenész, azzal a pár barátoddal, akikkel megalapítottátok azt a bizonyos reményekkel teli zenekart, akikkel ideális esetben ott tartotok, hogy van pár dal a zsebben. Beszélünk arról, hogy milyen fontos az, hogy legyen egy hosszútávú terv, megismertetek velük több olyan eszközt, amely segítségükre lesz a tudatos építkezés, tervezés során, érintjük azt, hogy hogyan épül fel ma Magyarországon egy zenekar működése, megismerkedünk a zeneipari modellekkel, majd eljutunk oda, hogy átbeszéljük alapjaiban a különböző háttérfeladatokat, kialakítunk egy induló zenekaron belüli ideális működési tervet, érintjük egyéb, induló zenekari lehetőségek témakörét is úgy, mint pályázatok, tehetségkutatók, zeneipari rendezvények, táborok, jogkezelők stb. Egy külön hosszabb blokk szól minden esetben a kommunikációról (social media fókusszal). Persze minderre viszonylag kevés az az idő, ami általában a rendelkezésemre áll így mindig hangsúlyozom, hogy az előadás után van lehetőség személyesen kérdéseket feltenni nekem, illetve az elérhetőségemet is mindig megadom a hallgatóknak, így bármikor tudnak keresni.
A fentieken túl fontos számomra, hogy a karrierépítés mellett olyan alapvető, de gyakran háttérbe szoruló dolgokról is beszéljünk, mint a határok meghúzása, az önismeret vagy a reális elvárások kialakítása. A fenntartható karrier szerintem sokkal inkább tudatos döntések sorozata, mint az, hogy folyamatos túlterhelésben tartjuk saját magunkat. Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy merjenek segítséget kérni már a kezdetektől, legyen szó szakmai kérdésekről vagy mentális nehézségekről.
A legfontosabb üzenetem talán az, hogy ez egy maraton, nem sprint. Lehet benne nagyon szép és intenzív szakaszokat megélni, de csak akkor fenntartható, ha közben figyelnek önmagukra és egymásra.
(kredit: Berényi Kitti)
Rockbook: Az előadásaid során és más képzéseken gyakran dolgozol pályakezdő zenészekkel. Mit tapasztalsz: mennyire tudatosan gondolkodnak a fiatalok a karrierépítésről, a menedzsmentről és a zeneipar működéséről? Inkább ösztönösen haladnak, vagy már belülről érzik a szakmai keretek fontosságát?
Török Betti: Azt érzékelem, hogy a fiatal zenészek ma már jóval tudatosabban állnak a karrierépítéshez, mint néhány évvel ezelőtt. Sokszor már pályakezdőként is konkrét kérdéseik vannak a menedzsmentről, a kommunikációról vagy a működési keretekről. Ugyanakkor az ösztönösség még mindig erősen jelen van, ami szerintem kifejezetten fontos része a kreatív folyamatnak. A kihívás inkább abban van, hogy ezt a kettőt hogyan tudják egyensúlyban tartani. Ebben próbálok én is kapaszkodókat adni, nem kész receptet, hanem olyan gondolkodásmódot, amivel saját maguk tudják felépíteni a működésüket.
Rockbook: Látsz-e generációs különbséget abban, hogy a mai fiatal zenészek mennyire kezelik magukat tudatosan ’márkaként’, és mennyire komfortosak azzal, hogy a zenélés mellett kommunikációval, jelenléttel, szervezéssel is foglalkozniuk kell?
Török Betti: Abszolút látok generációs különbséget. A mai fiatal zenészek sokkal természetesebben kezelik azt, hogy aktívan jelen kell lenniük a social media platformokon, kommunikálniuk kell és hogy a zenélés mellett más szerepek is társulnak ehhez a pályához.
(kredit: Zsigó Adrienn)
Rockbook: Az utóbbi években a zenei színtéren is egyre gyakrabban felbukkannak társadalmi vagy politikai témák. Előfordult már, hogy mindez a menedzselt produkciók vagy a fesztiválkommunikáció szintjén is megjelent? Hogyan tudsz turnémenedzserként, kommunikációs szakemberként úgy képviselni egy zenekart, hogy közben tiszteletben tartod a személyes véleményeket, és megőrzöd a szakmai lojalitást?
Török Betti: Azt gondolom, hogy ezek a témák a zenei színtéren mindig is jelen voltak, legfeljebb más hangsúllyal. Szakemberként az a legfontosabb, hogy minden megszólalás összhangban legyen az adott produkció értékrendjével és identitásával, ne külső elvárások mentén szülessen meg. Turnémenedzserként és kommunikációs oldalról is az a feladatom, hogy biztonságos kereteket teremtsek a zenekar számára, miközben tiszteletben tartom a személyes véleményeket, megőrzöm a szakmai lojalitást. Úgy gondolom, hogy a hitelesség és a következetesség itt is kulcsfontosságú.
Rockbook: Hogyan látod, merre tart a hazai zeneipar háttérmunkásainak szerepe? Várható, hogy a turnémenedzsment és a kommunikációs pozíciók is egyre inkább specializálódnak, vagy inkább a többfunkciós szakemberek ideje jön el?
Török Betti: Azt látom, hogy a hazai zeneipar egyre komplexebbé válik, ezért mind a turnémenedzsment, mind a kommunikáció területén erősödik a specializáció iránya. Ugyanakkor a kisebb produkciók esetében továbbra is nagy szükség van a többfunkciós szakemberekre.
(kredit: Bátori Gábor ‘sinco’)
Rockbook: A zeneiparban sok szó esik a mentális egészségről, de kevesebb a háttérben dolgozókról. Tapasztalod, hogy a turnémenedzserek, kommunikációs szakemberek között van valódi szakmai szolidaritás, vagy még mindig inkább egyéni túlélésről van szó?
Török Betti: Én személy szerint azt tapasztalom, hogy egymás között van egy alapvető összetartás, baráti légkör, amiben az ember akár bátran kérhet a pályatársaitól szakmai tanácsot, segítséget.
Ezen felül, ami szerintem szuper, hogy egyre több szakmai közösség, fórum és program segíti a háttérben dolgozók kapcsolódását és teremt platformot a tapasztalatmegosztás számára.
Rockbook: Van olyan pillanat, turné vagy produkció, amelyre úgy érzed: ezért éri meg ezt a hivatást választani? Van ’kedvenc’ turnéemléked, ami összefoglalja, mit jelent számodra ez a munka?
Török Betti: Egyetlen konkrétumot nem tudnék kiemelni, rengeteg pozitív élmény ért az elmúlt években a turnék során. Viszont van az a pillanat, amikor a zenekar felmegy a színpadra, megszólalnak az első hangok és látom, hogy minden rendben van. Na ekkor jön az az érzés, ami elfeledteti az adott koncert előkészítésének minden nehézségét és szintén ez az, ami feltölt és erőt ad ahhoz, hogy még a leginkább terhelt időszakban is 150%-os motiváltsággal tovább tudjam csinálni. :)
(kredit: Bátori Gábor ‘sinco’)
Gede Norbert
Indexkép: Festy Anita
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
