Bejelentkezés

x
Search & Filters

Jól oda lett téve az anyag, jöhet a nagylemez! - Borders of Byzantium: 'Carousel' EP kritika

Ki látta a Pop, csajok, satöbbi című filmet? (Aki nem látta nézze meg, remek film.) Aki látta, annak biztos megvan a jelenet amikor hallgatják a boltban a deszkás srácok demó kazettáját. Nagyjából az a jelenet játszódott le a fejemben, némi módosulással:

- Mi ez a zene??
- Borders Of Byzantium.
- Ez nem mond nekem semmit.
- Ilyen “modern metál” banda.
- Na ne!
- Na de….és sajnos….k*rva jól csinálják…

Jóóó lehet, hogy nem modern metál, hanem a saját definiálásukban “bizánci metál”. Tetszés szerint ki lehet cserélni a megfelelő címkével, bár ahogy lenyilatkozták nem akarják beskatulyázni magukat.

Itt álljunk meg egy filozófikus pillanatra. Mióta követem a metal szcénát a feltörekvő zenekarok kényszeresen nem akarják stíluskorlátok közé szorítani magukat. Amikor ezt a sablon szöveget olvasom mindig fennhangon jegyzem meg magamban, az illető zenekarnak címezve persze, hogy nincs baj a skatulyával, ha baromi jó az amit csinálsz. Ellenben nem leszel jobb attól, illetve nem attól leszel jobb, ha az egyetlen pozitívum amit fel tudsz mutatni az, hogy nem skatulyázod be magad. Minden egyes alzsáner úgy keletkezett, hogy valaki kilépett egy előzőből, de az nem azt jelenti, hogy abban az előzőben már nem lehet nagyot alkotni. A Primus, vagy Devin Townsend, nem a korlátok hiánya miatt zseniálisak, hanem mert egyszerűen annak születtek. A Running Wild viszont úgy is zseniális, hogy direkt beskatulyázta magát. A tehetség utat tör.

Node térjünk vissza a kritika tárgyához! Elég volt egy pár másodpercre belehallgatni előzetesként az anyagukba már tudtam, hogy ez jó lesz. Nem is hallgattam tovább akkor, inkább megvártam míg a karácsonyi postacunami lecsengésével megérkezik a fizikai példány, hogy méltó módon szólaljon meg.

Hogy következetes legyek és más zenekarnál felróttam korábban, akkor náluk is sajnos a mínuszos serpenyőbe kerül maga a külcsín. A borítókép nagyon szép, hangulatos, de csak egy karton tokot díszít, a lemez cd-r, booklet nincs. Bízok benne, hogy idővel kap egy méltó kiszerelést.

A másik, már inkább ízlés dolga, de én nem értem a célját. A zenekarnak van egy kimondottan szép logója és a borítóra rákerül a zenekar név egy jellegtelen betűtípussal. ...miért?

Ezzel azonban túl is vagyunk a negatívumokon. A zene ugyanis igazán meggyőző. Az 5 dal  koherens egységben van, mintha egyetlen nagy egybefüggő tétel lenne, de mégis változó hangulati hullámzásokkal.

A 17 és fél perc alatt egyetlen üresjárat sincs. Minden a helyén van és sosem volt az az érzésem, hogy ezt a riffet nem volt lelkük elengedni és beleerőszakolták, vagy hogy annyira tetszett nekik egy megoldás, hogy túlhasználták.

 

 

Az is különösen tetszett, hogy minden apró részletet igyekeztek minél tökéletesebbre polírozni. Lehet, hogy nem egy ultratechnikás progresszív zene, de akkor is érezni rajta a törődést. Több helyen van apró cizella, ami nem is annyira feltűnő, de mégis sokat ad a hangulathoz.

Oláh Marcell Hangját is sikerült jól kihasználni. Az éppen megfelelő mennyiségűnél több üvöltés nincs a lemezen. A lényeg viszont, hogy a tiszta ének hangját nem hagyták parlagon és igen kellemesen fel lett építve az ének rész.

Már a kezdő Carnival is rengeteg apró ügyességet tartalmaz. A lebegések, nagyon fogósak. Remekül össze van rakva és elejétől végéig ki van találva, fel van építve.

És akkor innen kopipészt lehetne végig mert minden dalra el lehet mondani ugyanezeket a pozitívumokat. Azonban, ha mindenképp ki kéne emelni egy dalt, akkor az a Dark Woods lenne. Legalább tízszer lepörgött a lemez, de mindig a Dark Woodsnál éreztem legerősebben, hogy milyen jó ez a muzsika. A háttérben a kis húrpendítések adnak egy horrorfilmes hangulatot. A szöveg témája is elég szokatlan.

 

 

Jól oda lett téve az anyag, jöhet a nagylemez! (no és ennek az EP-nek valami méltó digipakk)

Az album dallistája:

1. Carnival
2. Carousel
3. Dark Woods
4. Empire
5. Bittersweet Irony

 

 

A Borders of Byzantium Facebook oldala itt elérhető.

 

vtb