„Káoszból a kozmoszba” - Beneath The Void: '…Into Oblivion' lemezkritika
Hosszú út vezetett idáig. Ha jól tudom, eléggé időszerű volt ennek a lemeznek a megjelenése, a Havancsák Gyula által készített frontborítót már évekkel ezelőtt láttam, de ki tudja milyen problémák miatt, ez csak most valósulhatott meg. Mindegy, felesleges ezen tovább rugózni, ami a fontos, hogy az album itt van és pörög a lejátszóban.
Eredetileg még Kill With Hate néven alapította a zenekart 2003-ban a multi-instrumentalista Khrul, aki az akkor futó black metal zenekaroknak (Ater Tenebrae, Witchcraft, stb.) volt a dobosa. Saját bevallása szerint egy technikásabb, összetettebb dobjáték elsajátítása volt a cél, súlyos death metal zenekar formájában, így viszonylag gyorsan talált maga mellé társakat és megalakult a Kill With Hate. Őt amúgy számos olyan formációból ismerhetjük, mint a Funebre vagy az Assur (a Nocrul és a Militia jelenleg a legaktívabb) de a többiek is mind kipróbált és az undergroundban sűrűn megfordult zenészek. Két EP és egy LP jött ki így, de ebből a régi felállásból mára csak Cathar, az egykori Sin Of Kain hörgőse, azaz Gyémánt Krisztián, Olt Ákos (gitáros) és Pornói Patrik (basszeros) maradt. Jelenleg Kovács Attila a másik gityós, aki olyan bandákban játszott, mint a Superbutt, a Watch My Dying vagy most a Sear Bliss, illetve a dobosi posztot már az előző nagylemez, a Voices Of Obliteration óta, Turi, azaz Turcsák Bence tölti be. Friss hír, hogy időközben sajnos Attila és a zenekar útjai, 6 együtt töltött év után elváltak így helyére a Symmetry Of The Void-ból ismerős, Szokán Tibor került.
Szóval mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy muzikálisan a tagok tapasztaltak és edzettek, így ez a sok-sok zenéléssel eltelt év meghozta a gyümölcsét. A névváltoztatás (ami nekem sokkal szimpatikusabb) remélhetőleg egy új korszak kezdetét is jelöli. Magyar viszonylatban amúgy elég ritka a minőségi, modern death metal anyag, talán 1 vagy 2 kezemen meg tudom számolni kik- mikor-mit tettek le az asztalra brutális zenei komplexitás terén az utóbbi 10-15 év alatt. Nyilván vannak nekünk is kiváló csapataink, de ez a specifikus kör nem sok aktív bandát vonultat fel idehaza. A Beneath The Void (későbbiekben BTV) viszont tett róla, hogy gyarapodjon-felfrissüljön ez a réteg.
11 könyörtelen tételen keresztül kapjuk az áldás a srácoktól, abszolút érződik, hogy ez egy remekül megírt és összerakott lemez, már az első hallgatásnál átjön, hogy mit szerettek volna vele elérni. Tölteléknóta nincs, pár instrumentális passage (Chant Of Superior Death, Downwards és Oblivion) viszont van, így 8 számmal operál az… Into Oblivion, ami bőven megfelel a durva death metal műfaji követelményeinek. A játékidő sem haladja meg az órát, alig 40 perces, keretes szerkezetű az anyag. Némi sejtelmes, filmzenéket idéző billentyűs felvezető után, már robban a halálfém gyilkos elegye, azaz az Elegy. Origin-re hajazó megoldások, vadul széttördelt szerkezet és könyörtelen grindok jellemzik a dalt. Végig full fordulatszámon pörög. A csapatban ketten is énekelnek: Krisztián masszív hörgése mellett még Patrik hallatja bársonyos hangját, de a booklet tanulsága szerint Attila szintén vokálozik, ezt most így nehéz eldöntenem, melyik orgánum pontosan kié, a lényeg, hogy az ének végig roppant változatosra és dinamikusra sikeredett. Benne van a kellő energia, düh és illik a zene sokszínűségéhez. A Rebellion-ban apró szinti-dallamok bújnak meg, de csak színesítés jelleggel, hogy a dal közép-tempós része és a gitárszólók még nagyobbat üssenek. Apropó szólók – a lemez egészén magas szintű „gitáriskola” van, párját ritkítja, amit a két bárdista itt leművel. Borzasztóak. A Refugee akár lehetne a kezdése alapján egy Brujeria dal is, vagy akár Napalm Death, de hamar átmegy morcos-karcos tech-death metalba. Két death monolith hatását érezni az …Into Oblivion sejtszerkezetében: az egyik a Morbid Angel szemfelakadós sötétsége, míg a másik a Hate Eternal könyörtelen sodrása. Szeretném leszögezni a BTV nem szolgai másolat, ezek csak olyan inspiráló erők, amik biztosan hathattak rájuk. A Chant Of Superior Death hangulatos, Wormed-öt idéző átvezetője (és spoken wordje) után blastbeat hegyekkel indul a nem kevésbé hangulatos Terraform. Dögös track, szívesen megnézném élőben. A Downwards képében kapunk egy újabb instrumentális tételt, melyben a borítón ábrázolt kozmikus szcenárió jelenik meg lelki szemeink előtt, de már jön is a megklipesített By The Seventh és nincs menekvés.
Brutális szerzemény, csodálatosan ízes gitárokkal, okosan felépített nótaszerkezettel, az …Into Oblivion egyik legerősebb tétele, semmi kétség. Tudom, hogy a hangzásról még nem is beszéltem, de nekem nagyon - nagyon tetszik a lemez hangképe. Lehet, hogy a lábdobon még lehetett volna kicsit csiszolni, de ez csak az én véleményem. A grind, blastbeat és tuka-tuka témákban benne van a craft, a húrosok is kiválóan teljesítenek, a vokálok végig érthetőek, a belső szövegkönyvet széthajtogatva akár együtt is énekelhetünk a srácokkal. Mindez egy olyan soundba ágyazva, hogy kihallani mindent, nincs túlvezérelve semmi és jók az arányok. Miközben ezt írom a The Question megy, továbbra sem enged az anyag, amilyen rövid nóta (2 perc 43 mp), olyan tömény. A Stargazer epikussága igazi klasszik death metal husogtatásokkal váltakozik, icipici Cattle Decapitation is befigyel az Origin hommage mellé, ami kifejezetten jól áll a csapatnak. Az Absolution tovább viszi a könyörtelenség zászlaját, nincs kegyelem, akad benne olyan rész, amire Erik Rutan biztosan elégedetten bólintana, de nem a szállós progresszív témákra gondolok. Ez is egy hihetetlenül erős dal, mondhatni koncertre való. Az Oblivion zárja az albumot, kicsit furcsa volt elsőre, hogy őszinte legyek. De másodjára is. Nem tudom hova tenni, oké űrtéma, oké, értem, de csak akkor kezd tisztulni a kép, amikor a lemez főmotívuma megjelenik a 3. percnél…
A számokban megbúvó sötét harmóniák miatt válik igazán élvezetessé és hallgathatóvá az …Into Oblivion, vannak kifejezetten fülbemászó témák is, ami lehet elsőre nem fog feltűnni, csak a sokadik lejátszás után. Mindez persze nem lenne teljes a megfelelő design és borító nélkül. A Hjules által készített monumentális front passzol a zenéhez, a logó is frankó, a koponyát viszont kissé erőltetettnek érzem. Amúgy az egész koncepció a német Katharsis – 666 albumának borítójára emlékeztet, melynek az eredetije a Michael Whelan – Trantorian Dream című festménye.
Mindent összevetve, ez egy minőségi lemez lett, ami külföldi viszonylatban is megállja a helyét, és nagyon remélem, hogy nem kell ilyen sok időt várnunk majd a következőre. A technikás death metal kedvelői feltétlenül szerezzék be a digipakot!
Az …Into Oblivion dallistája:
01. Elegy
02. Rebellion
03. Refugee
04. Chant Of Superior Death
05. Terraform
06. Downwards
07. By The Seventh
08. The Question
09. Stargazer
10. Absolution
11. Oblivion
Lupus Canis
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek