Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Karma kontra nemezis” - Nocrul: All Mortal Creatures Must Die lemezkritika

A Nocrul legutóbbi kiadványát tartom a kezemben, az igényes digisleeve borítóról mintha Philadelphia égő, lángokban álló, porba és hamuba borult képe köszönne vissza ránk, apokaliptikus vízióként megtestesülve. Ilyen külcsín esetén már lehet kapizsgálni, hogy mire számíthat az ember, de én pontosan tudom, hogy most sem a tipikus BM közhelyeket (erdők, temetők, kripták mélyén idézzük a démonokat meditáció közben) fogjuk zenei formában hallani. A Nocrul két személyből áll: Khrul – mindenes, fő dalszerző és multi-instrumentalista, illetve Noctis – vokálok, a fő koncepció pedig továbbra is a Warhammer 40 000 világa, leginkább szövegek terén. A Warhammer 40K egy sajátos világú sci-fi/fantasy témájú stratégiai játék, egy véget nem érő háború története különböző lények és különböző rangú fajok között, akit érdekel mélyebben a dolog, nyugodtan utána tud olvasni a nagy világhálón. Elég komplex témakör, de nézzük, mit rejt az All Mortal Creatures Must Die.
 
Lassú, hömpölygő black metal, atmoszférikus elemekkel, 9 számon keresztül, ebből 8 track képzi a jelen lemez koncepcióját a címadó instrumentális tétellel együtt, míg a Plague Lord (csak nem Nurgle?!?) bónuszként kapcsolódik az AMCMD-hoz, még az előző EP-ről. A korábbi anyagokkal ellentétben, itt nem a sebességen van a hangsúly, hanem sokkal inkább a hangulat, az atmoszféra megteremtésén, gyorsabb témákat csak elvétve találni, de ahol kell ott kimért tuka-tuka és magasztos grind van. A hangzás jó vaskos, már-már thrash-es, heavy-s a gitár sound, minden hangszert szépen kihallani a mix-ből, a háttérben okosan megbúvó billentyűsök sokszor kapnak főszerepet: a Birth Of The Star Gods-ban például remekül elővezetik az epikus gitárszólót. A nóta ezután kiteljesedik, majd megyünk tovább, az érzés továbbra is vészjósló, reménytelen, kiábrándult. A The War In Heaven dallamos zongoratémája elgondolkodtató, de a szám ugyanazt a „kozmikus” kilátástalanságot (vagy bizonytalanságot) tükrözi, mint ami a lemez egészére jellemző, roppant sajátos köntösbe burkolva azt. Néha azt érzi az ember, hogy van remény, de az csak pillanatnyi állapot, mert mindig minden folyamatosan változik. Noctis éneke tökéletesen idomul ehhez a muzikális lávafolyamhoz: hol magas karakteres károgás kíséri a dalszerkezeteket, de ha kell, mélyen hörög és a narráció sem áll távol tőle. Ő amúgy a Sanguis in Nocte-ből és az Ater Tenebrae-ből lehet ismerős, aki annak idején figyelemmel kísérte a honi black metal körök zenei tevékenységeit, az biztosan találkozott a nevével. Hangjával már 2013 óta fémjelzi a Nocrul formációt, az AMCMD a harmadik nagylemez a sorban és egyben a leglassabb kiadvány. Ahogy Khrul fogalmazott: „ A fő hangsúly az atmoszféra megteremtésén volt, minden oda nem illő hang vagy részlet ki lett vágva, hogy csakis a lemez pőre egészében tudjon érvényesülni.” Nos, szerintem ezt sikerült elérni. Két kedvencem van az albumról, a The Purge, ami már szinte filmzenei magasságokba röpít, kiváló érzékkel van felépítve, a vonósok használata csak tovább erősíti ezt a képet bennem, ezért minden elismerésem. Ha mellé még a csapat bandcamp oldalán elolvassuk a szövegeket, sokkal tisztábban fogjuk látni a koncepciót. A másik favorit az instrumetális All Mortal Creatures Must Die rövid de annál velősebb opusa, kétségbeejtő módon koronázza meg kiadványt; egy gyásszal teli, hitét vesztett kiégett világ képét vetíti elénk, pont olyanét mint ami a borítón van ábrázolva, teljesen mindegy, hogy Philadelphia, Párizs, London, Berlin vagy éppen Budapest, ugyanúgy a lángokba vész. A dob munkára nem lehet panasz, nem tudtam eldönteni, hogy beírt pattern-öket vagy élő dobost hallok, Khrul sokoldalúságát tekintve nem lepődnék meg azon, ha minden totál élő lenne ezen az anyagon. 
 
 
A több paneles, szép színes papírtokban megbúvó korong a hazai NGC Prod-nak köszönhetően jelent meg fizikális formátumban csupán 300 példányban és beszerezhető illetve letölthető a kiadó honlapján.
 

 
 
 
Lupus Canis