A Karthago zenekar december 21-én a Petőfi Csarnokban egy két órás ingyenes koncerttel kedveskedett a rajongóknak. A koncert előtt szántak ránk időt a zenekar tagjai egy interjú erejéig.

Rockbook: Egy karácsonyi koncerten vagyunk a Petőfi Csarnokban, ahol egy két órás, ingyenes koncertet fogtok adni a rajongóknak. Hogy jött az ötlet?

Karthago: A Petőfi Csarnok ötlete volt, amit örömmel fogadtunk, hisz régi kapcsolat van köztünk, nem ez az első koncertünk itt. És ez most egy kicsit egyfajta karácsonyi ajándék is, a rajongóinknak! Annak idején 1985-ben mi nyitottuk meg a Petőfi Csarnokot, mi voltunk az első zenekar. Aztán 1990-ben a szabadtéri színpadon is felléptünk, majd 2000-ben a Petőfi Csarnok 15 éves jubileumi ünnepségére szintén minket kértek fel.  

Rockbook: Hogyan kezdődött ez a jó kapcsolat a Petőfi Csarnokkal?

Karthago: Annak idején mi sokat léptünk fel az Ifjúsági Parkban és amikor az bezárt, akkor nyitott meg a Pecsa, tulajdonképpen annak utódjaként és így adta magát, hogy fellépjünk itt is.

Rockbook: A zenekar idén 34 éves. Ez azért nem kevés idő, ebben a szakmában pláne. Hogy látjátok most a szakmát? Könnyebb vagy nehezebb most érvényesülni?

Karthago: Könnyebb lehetőséghez jutni, megmutatkozni, viszont olyan mennyiségű új zenekar van, hogy nehéz a közönségnek szelektálni, mert nincs kontroll, mindenféle jó, de nagyon sok rossz zene jöhet ki és külföldről is sok jön be, így nagyon telített a piac. Ez azért nehézséget is okoz.  

Rockbook: Mennyiben jelent hátrányt az, hogy a médiában egyre kevesebb rockzenét hallani, látni?

Karthago: Igazából semennyire, hisz mi már megszoktuk.  Azért itthon elég kicsi a piac ennyi féle zenéhez és zenekarhoz. Kint például Amerikában nagy a piac, ott elférnek egymás mellett. A mi zenéinket se igazán játsszák már a rádiók, ami eleinte zavart minket, hisz azért nem vagyunk egy elvarázsolt politikai nézetű vagy épp thrash metál zenekar, de mára már nem foglalkozunk vele. A fellépéseinkre a rajongók továbbra is eljönnek, és velünk együtt buliznak. Ráadásul a kispolgári társadalom valamiért idegenkedik a rockzenétől, nem szereti. Mi viszont szeretjük és úgy látjuk, a sokezres közönség, akik eljönnek a koncertjeinkre, azaz a jó fejek, szeretik a lendületes rockzenét. :)

Rockbook: Van lehetőség, egyáltalán kell megújulni? Követni a trendeket?

Karthago: Mi minden éjjel megújulunk, alszunk és reggelre új emberként ébredünk, vagy a fotókon mindig másképp állunk :) (Röhögés) Persze ha eszünkbe jutnak új ötletek, megcsináljuk és ha működik, az jó, de nem agyaluk görcsösen, hogy mindenképp újat mutassunk. Mi így vagyunk a Karthago, bennünket éppen a saját, és nagyon egyedi stílusunk miatt szeretnek.  Tehát nem divatot, hanem a saját elképzeléseinket követjük.

Rockbook: Ennyi év után mi mozgat benneteket, mi ad erőt a folytatáshoz?

Karthago: Szeretjük egymást meg a sok pénzt. (röhögés) De viccet félretéve, ennyi év után is nagyon jó barátságban vagyunk, szeretjük, tiszteljük egymást, a zenét. Örömmel csináljuk és hát a rajongók szeretete is sok erőt ad.

Rockbook: Több ezer fellépéssel a hátuk mögött van még olyan álomcél, amit el lehet érni?

Karthago: Itthon azt gondolom elértük, amit lehetett, persze mindig vannak álmok, amiket el lehet érni, például a tengerentúlon nem voltunk még, ez lehet még egy cél. De úgy nagyon már nem tervezünk nagyobb célokat. Talán azt, hogy még így tudjunk zenélni együtt hosszú évekig.

Rockbook: A rengeteg fellépés közül van olyan, ami emlékezetes maradt valami okán?

Karthago: Amikor legelőször a Budai Parkban játszottuk a Requiemet, mert akkor senki nem számított arra, hogy egy szál gitárral és orgonával játszunk el egy új dalt. A reakció is ezt mutatta, mert akkora döbbent csend lett utána, hogy hallani lehetett a hangfalak halk zúgását, majd csak pár másodperc szünet után kaptunk a hatalmas ovációt. Meg amikor megnyertük az ausztriai Villach-ban a Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját és ott csak mi voltunk kelet Európából.

Rockbook: Mit tanácsolnátok a kezdő zenekaroknak?

Karthago: Csinálni kell, csak a közönséggel és egymással kell törődni, semmi mással. Kell hozzá szorgalom, alázat kitartás és gyakorolni, gyakorolni. És ha nincsenek sikerek, akkor is ki kell tartani, egymás mellett is. Nekünk is voltak olyan időszakok, amikor nem ment, de nem adtuk fel.

Rockbook: Végezetül mit üzennének a Rockbook olvasóinak?

Karthago: Nagyon Boldog Karácsonyt és Békés Boldog Rockos Új Évet! :)

Interjú: Máthé Kriszta

Fotók: Szabó Lilla, Tőrös András