A Barba Negrában gyakorlatilag naponta váltják egymást a jobbnál jobb zenekarok, legyen szó akár a klubról, akár a Trackről, de a Road koncertjei valamiért mindig különösen emlékezetesek, így előre sejthettük, hogy a június 10-i szabadtéri buli sem lesz éppen unalmas, de a fiúk és a közönség ezúttal még magukon is alaposan túltettek.

Este hét körül már szépen megtelt a Track, így már a Phrenia koncertjére is minden adott volt a megfelelő hangulathoz. A srácok eredetileg popdalok feldolgozásaival kezdték, amelyek közül mindenképp érdemes megemlíteni az Adele-féle Hellót és a Pokémon főcímdalát, de tavaly az első albumuk is megjelent Million Miles címmel. A csapat zenéje meglehetősen izgalmas, mert bár leginkább a dallamos metalcore dominál benne, azért van itt sok minden más is, és az elektronikát sem félnek használni a fiúk. A közönség láthatóan és hallhatóan jól vette a lapot, és szerintem jó néhány Road rajongóval bővült a Phrenia-tábor, méghozzá teljesen megérdemelten.

A Road színpadra lépésekor már szinte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren, bár ez kicsit sem meglepő, hiszen a csapat rendre telt ház előtt játszik, ezen az estén pedig már a koncert legelső percétől érződött, hogy itt valami nagy dolog történik, és még a szokottnál is jobban egymásra hangolódott a zenekar és a közönség, aminek az eredménye természetesen csak egy hatalmas és őrületes buli lehetett.

A Fojts meg a sötétben és a Kicsit könnyebb után az egyik személyes kedvencem, a Ne mondd következett, de ezután is sorjáztak a jobbnál jobb dalok, mint például a Nem elég, a M.A.T.T. és a Túlzó kámforillat - nem ritkán némi pirotechnikával és a közönség részéről érkező hasonló látványos világítással megtámogatva. A koncert során egy kis ünneplésre és köszöntésre is sor került, ugyanis Imi a tortája tanúsága szerint betöltötte a 93-at, de akkor is még legalább tízszer ennyit kívánunk neki ezúton is, ha csak 39-ről van szó!

A későbbiekben aztán konfetti és tűzijáték is előkerült, így tényleg nem lehetett panasz a látványra sem, a koncert végén pedig a Világcsavargó után a kihagyhatatlan nem kell más és az Egy család vagyunk hangzott el - utóbbi tényleg tökéletes zárása volt ennek az estének, amelynek minden pillanatán érződött, hogy valóban mennyire egy család a zenekar és a rajongótábora.

Igaz, hogy még csak most kezdődik a nyári koncertdömping és a fesztiválszezon, de az már most biztos, hogy mindenkinek legalább 200%-osan oda kell majd tennie magát ahhoz, hogy egyáltalán csak megközelíthesse ennek a koncertnek a hangulatát, ami természetesen a zenekar, a közönség, és persze a technikusi stáb érdeme is, akik a háttérből tettek meg mindent azért, hogy ez a hibátlan buli összejöhessen. Szerencsére a Road nagyjából mindenfelé megfordul majd a következő hónapokban, így mindenkinek lesz esélye elcsípni valahol a fiúkat és átélni ezt a fantasztikus hangulatot, aki pedig nem teszi ezt meg, az magára vessen!

Tóth Mátyás

Fotó: Radó Norbert - in-visible