Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A közös muzsikálás élménye felbecsülhetetlen érték a mai világban” – Karthago interjú

Idén ünnepli megalakulása 40. évfordulóját a Karthago, ami önmagában is fantasztikus teljesítmény, ráadásul a zenekar felállása kezdettől fogva változatlan. A kerek jubileum tiszteletére április 13-án egy nagyszabású koncertet ad a legendás banda a Papp László Sportarénában, nemrég pedig megjelent az Együtt 40 éve!!! című új stúdióalbum, vagyis bőven volt miről beszélgetnünk a legendás banda tagjaival, akiket egy próba után látogattunk meg.
 
Rockbook: A Karthago Magyarországon, sőt, Európában is egyedülálló módon 40 éve létezik változatlan felállásban. Azt hiszem, a hangulat alapján egyértelmű, mi lehet a titok, de mégis, szerintetek mi az, ami ennyi év után is összetartja a csapatot?
 
Gidófalvy Attila: Ferikém, mondd meg, mi tart össze bennünket! smiley
 
Kocsándi Miklós: A ragasztó! smiley
 
Szigeti Ferenc: Egyrészt, amint látod, a jókedv, a barátság és persze a zene. Ez egy olyan érték számunkra, amelyre mindannyian büszkék vagyunk. Nyilván 79-ben nem tudtuk, hogy ez 40 év után ugyanígy fog működni, de a mai napig azt érezzük minden próbán és koncerten, hogy baromi jó dolog egy ilyen közösséghez tartozni. Mi tényleg ismerjük egymás bajait, gondjait, és ott van a közös muzsikálás élménye, ami szerintem felbecsülhetetlen érték, főleg a mai világban.
 
G.A.: Használd azt a szót a „baromi” helyett, hogy „ez egy fantasztikus dolog”! De amúgy is nagyon szépen mondtad, tényleg így van.
 
 
Rockbook: Ahogy említettétek, 79-ben nem gondoltátok, hogy a Karthago ekkora sikertörténet lesz, de mikor éreztétek azt először, hogy ebből valami nagy dolog lehet?
 
Sz.F.: Amikor összeállt ez az ötös csapat, rögtön elkezdtünk próbálni egy Bláthy Ottó utcai pincében. Naponta, szinte mindennap reggel 10-től este 6-ig.
 
G.A.: Naponta mindennap! laugh
 
Sz.F.: Annak ellenére, hogy különböző zenekarokból jöttek az – akkor még – fiatalok, nagyon hamar elkezdtük érezni egymást, és azon kaptuk magunkat, hogy szeretünk együtt zenélni, mert érdekes és jó dolog. Aztán kiderült, hogy mindannyian tudunk énekelni, így a többszólamú vokál sem jelentett problémát. Ahogy születtek sorban a dalok, egyre lelkesebbek lettünk, és még kitartóbban dolgoztunk. Akkor már éreztük, hogy ebből lehet valami, mert mindenki nagyon jó volt a maga területén. Egy-két kivételtől eltekintve… (mindenki nevet) laugh
 
K.M.: Egyébként azért mozgunk olyan jól a színpadon, mert Feri megtanult táncolni a Corvinában. Egyszer ráléptek egy törött üvegre és utána már ment nekik. smiley El is nevezték véres táncnak.
 
G.A.: Visszatérve a Bláthy Ottó utcai próbákra, ahogy Feri is mondta, mindenki más stílusú zenekarból jött és más habitusú arc volt. Tényleg öt különböző zenei világot képviseltünk, mégis, amikor elkezdtük közösen összerakni a nótákat, senki sem erőltette a saját dolgait a többiekre. Mindenki teljesen egy hullámhosszon volt, és szerintem ez itt a lényeg, mert így alakult ki a Karthago egyedi stílusa, amelyet, hála istennek, még 2019 -ben is ugyanúgy tudunk képviselni.
 
Sz.F.: Nekünk ezt a stílust tényleg nem kell erőltetni, belőlünk ez jön. Jó példa erre az új lemez is, amelyről éppen nálatok olvastam, hogy a Karthago egyszerűen képtelen egy bizonyos szint alatt teljesíteni (a lemezkritika itt olvasható).
 
K.M.: Azért néha képes, ha sokat iszunk. (mindenki nevet) laugh
 
Sz.F.: Ahogy Attila mondta, nekünk mindig az volt a titkunk, hogy nem erőltettük egymásra a saját akaratunkat. Persze sokat beszélgetünk, és ha például Miki azt mondja valamire, hogy inkább úgy játsszam, akkor úgy játszom.
 
K.M.: Na, de nem megy! smiley
 
T.T.: Engem állandóan arra kényszerítenek, hogy tanuljam meg a szövegeket!
 
G.A.: És nem megy, és nem megy, és nem tudja! laugh
 
K.M.: Viszont nagyon jól el tudja táncolni bármelyik szöveget. laugh
 
T.T.: Egyébként szerintem a második bulin lehetett érezni igazán, hogy ebből lesz valami. Az első koncert is jó volt, de azon még csak ötvenen voltak. A másodikra kétszázan jöttek el, a harmadiknál pedig már nem tudtam bejutni trolival az utcába, mert akkora tömeg volt. Akkor láttuk, hogy ez nemcsak szerintünk működik jól, hanem a közönség körében is sikeres lesz, mivel beállt tőle a forgalom Budapesten.
 
K.M.: De aztán vége lett az útlezárásnak, és akkor már be tudtak menni. laugh
 
G.A.: Csak azért állt a troli, mert baleset volt!
 
K.M.: Egyébként mindig állt ott egy troli, mert az volt a végállomás. laugh
 
T.T.: Utólag kiderült, hogy a fiúk bérelték a trolit és a fizetett tapsolókat. smiley
 
 
Rockbook: Érintőlegesen már említettük az Együtt 40 éve!!! című új albumot. Másképp születik most egy Karthago lemez, mint annak idején?
 
G.A.: Ugyanúgy, mint a nőknél. Kilenc hónap után. laugh
 
T.T.: Sok nevetéssel születik, mert valaki lehoz egy dalt, és mindannyian azonnal kiröhögjük. laugh De aztán megkomolyodunk, elkezdünk dolgozni rajta és akkor lesz belőle valami.
 
G.A.: Ez igazából úgy volt, hogy Tamás lehozott egy dalt, amire Miki azt mondta, hogy „megcsináljuk, ha jó, de ez nem jó!” (mindenki nevet) Természetesen valóban szelektálunk, de ezt mindig megbeszéljük és sosincs belőle sértődés. Ráadásul egymás javaslatait is meghallgatjuk, mert hasznosak szoktak lenni. Lehet ugyan, hogy Miki nem tudja konkrétan, hogy mi kell valahova, de akkor eldúdolja, hogy „tí-ra-rí-ra, ta-ra-ram”, én meg mondom, hogy jó, akkor ez olyan lesz, mint a Füstifecskék. laugh
 
T.T.: Ezt mindenképpen írd le, hogy „tí-ra-rí-ra, ta-ra-ram”! laugh
 
K.M.: Egyébként ez ritka, mert én ismerek olyan zenekart, ami egytagú, és az is összeveszett magával! laugh Komolyra fordítva a szót, egy szerencséje van a zenekarnak: senki sem olyan büszke, hogy azt higgye, csak neki vannak jó ötletei. Eleinte persze kellett dolgozni ezen, de az első lemez végére már kialakult az a világ, amire mindannyian azt mondtuk, hogy ez lesz a jó. Az adott volt, hogy mindannyian énekelünk, én pedig behoztam azt a west coast világot, amit nagyon szerettem, a többieknek is tetszett és azóta ezt az irányt próbáljuk követni.
 
Sz.F.: Pedig nem tudtuk, mi az a west coast, csak tetszettek nekünk azok a nóták. Valamelyik újságíró találta ki, hogy ez west coast, úgyhogy megnéztük, mi is az.
 
G.A.: Akkor fordítottuk le. Én azt hittem, veszteseket jelent. smiley
 
Sz.F.: Előtte főleg a heavy metal műfaj volt népszerű Magyarországon, de mi tudtuk, hogy nem azt a vonalat szeretnénk követni. Nem volt, és talán a mai napig sincs olyan west coast zenekar itthon, mint a Karthago. Azt mondanám, hogy az adottságainkból a lehetőségeink is lettek a hangszeres tudás és az éneklés miatt.
 
 
Rockbook: Kereken tíz év telt el az előző Karthago album, az Időtörés és a most megjelent Együtt 40 éve!!! között. Folyamatosan készültek az új albumok ezalatt, vagy csak az utóbbi 1-2 évben?
 
Sz.F.: Csak az utóbbi 1-2 évben. Mi tényleg azt valljuk, hogy akkor kell kiadni egy új lemezt, ha vannak jó ötleteink és mondanivalónk.
 
G.A.: Azt azért tegyük hozzá, hogy hála az égnek, rengeteget játszottunk ebben a tíz évben, amikor pedig éppen nem koncerteztünk, próbáltunk pihenni egy kicsit, mert az is fontos. Most viszont úgy gondoltuk, hogy ezt a 40 éves jubileumot mégiscsak meg kellene ünnepelni egy új lemezzel, már csak azért is, mert sokan nem is élnek annyit, amennyi ideje mi együtt muzsikálunk.
 
K.M.: Egyébként nem is érdemes évente kiadni új lemezt, csak azért, hogy legyen. Nézzük meg a példányszámokat! Amikor mi elkezdtük ezt az egészet, még százezer példányt kellett eladni az aranylemezhez, ráadásul sokkal kevesebb médiatámogatással, rádiók és óriásplakátok nélkül. Mégis elfogyott 178 ezer darab az albumunkból. Most már kétezer példányért aranylemez jár, úgy, hogy ott egy rakás tévé, rádió, plakát…
 
Sz.F.: Itt a Rockbook… laugh
 
Kiss Zoltán Zéro: Nagyon örülünk, hogy ez a lemez elkészült, ráadásul a sors úgy hozta, hogy még két videoklipet is elkészíthettünk, amelyeket áprilisban mutatunk majd be. Az mindenképpen jó ebben a modern világban, hogy a kommunikáció sokkal egyszerűbb és rengeteg emberhez eljuthatunk a YouTube segítségével.
 
T.T.: Ki kell használni, hogy a zenekar nemcsak jól muzsikál, hanem rendkívül jól is néz ki. laugh
 
K.M.: Az összes nyugdíjas otthonba elküldenek egy példányt a lemezből. laugh Már minden bulin van a színpadnál 20-30 járókeret, 4-5 mentő, lélegeztető, infúzió… (mindenki nevet)
 
Sz.F.: Egyébként nem volt klipünk legalább 15-20 éve.
 
G.A.: Ezért mertük plasztikáztatni magunkat! smiley
 
Sz.F.: Persze a YouTube-on vannak telefonnal rögzített koncertfelvételek, amiket nagyon nem szeretek, mert borzalmas minőségűek. De az tény, hogy nem is nagyon erőltettük a klipforgatást, pedig talán kellett volna. Én 27 évig hanglemezkiadással foglalkoztam, és azt gondolom, hogy egy lemez ma már nem igazán releváns. Szép dolog megcsinálni 10-15 számot, de valószínűleg el sem jutnak az emberekhez. Egy új album ma már inkább csak a promóció miatt fontos és azért, hogy megmutassuk, nem a múltunkból akarunk élni. Egyébként két részletben vettük fel a lemezt. Tavaly januártól március közepéig próbáltunk, aztán rögzítettük a stúdióban az első öt számot május végéig. Ezután volt egy 40 állomásos turnénk, majd szeptember végétől megint két hónapig próbáltunk, és elmentünk stúdióba, mert december végéig le kellett adnunk az anyagot a kiadónak, ami sikerült is. Utána karácsonyoztunk, januártól pedig ismét próbálunk.
 
K.M.: Mert közben elfelejtettük az összes nótát! laugh
 
Rockbook: Április 13-án egy nagyszabású Aréna-koncerttel ünneplitek meg a zenekar 40 éves fennállását. Hogyan áll össze a buli programja? Mikkel készültök?
 
Sz.F.: Négy fő blokkból tevődik majd össze a koncert, ami szerintem valóban egy ünnep lesz. Nemcsak nekünk, hanem reményeink szerint a közönségnek is.
 
G.A.: A rockzene ünnepe!
 
Sz.F: Az első blokkot pár régi nagy nótával indítjuk, de ott lesznek az új lemez dalai is. Ezután egy nagyon különleges rész jön, mivel kiderült, hogy a Karthago zenekar minden gyermeke szinte profi módon muzsikál, úgyhogy a Lázban égő nemzedéket a Karthagino nevű alkalmi csapat adja majd elő. Tomi egyik fia, Máté, énekel, Marci pedig basszusgitározik. Gidó „kisfia” ugye zseniálisan gitározik, de most billentyűzni fog. Miki fia szintén nagyon jó gitáros, de ezúttal dobolni fog, a lánya, Andi pedig nagyszerű énekesnő. Zoli fia producer, Majkának írt zenét és Király Viktorral dolgozik, emellett pedig remek gitáros, amit a koncerten is bizonyít majd. Az én fiam nagyon jó dobos, de ugye dobosunk már van, ezért most csörgődobozik és vokálozik. A lényeg, hogy igazi kuriózumként minden gyermekünk fent lesz a színpadon.
 
G.A.: Mi meg addig a lépcsőn táncolunk! laugh
 
Sz.F.: Az ezt követő harmadik blokk egy csendes, ülős, akusztikus rész lesz, a negyedik blokk pedig a nagy finálé, olyan Karthago himnuszokkal, mint az Apáink útján, a Lépd át a múltat, az Áruló és a Requiem.
 
 
Rockbook: Készül majd valamilyen kiadvány vagy tévéfelvétel a koncertről?
 
Sz.F.: Igen, az MTVA felveszi a bulit és náluk kerül majd adásba valamikor. Napi kapcsolatban állok a rendezővel és a stábbal, és nagyon készülnek: 18 kamerával készül majd a felvétel és előtte forgatunk egy werkfilmet is Komárnóban, ahol április 5-én lesz egy bejátszóbulink. A tévés bemutató után pedig valószínűleg lesz majd DVD is.
 
Rockbook: A Karthago ma már határozottan többgenerációs zenekar: a szülők, nagyszülők viszik magukkal a gyerekeiket, unokáikat, ami egyértelmű bizonyíték a banda töretlen népszerűségére.
 
Sz.F.: Én azt szoktam erre mondani, hogy szétnyílt a közönség ollója. A Karthago bázisa alapvetően a 30-tól 65-ig terjedő korosztály, akik azt mondják, hogy rajtunk nőttek fel. Jólesik, amikor odajönnek és megveregetik a vállunkat.
 
G.A.: És megismernek minket. Sokszor mondják nekem, hogy „helló, Feri!” laugh
 
Sz.F.: És szerencsére jönnek a fiatalok is, akik szeretik a rockzenét. Természetesen nekik is nagyon örülünk. Egyébként érdekes megfigyeléseink vannak, mert szoktunk játszani olyan rendezvényeken, ahol tehetségkutatós fiúk, lányok, zenekarok lépnek fel előttünk, és szívesen megnézzük őket.
 
K.M.: Főleg a lányokat. laugh
 
Sz.F.: Ők általában 7-fél 8 körül lépnek színpadra, és ott van 5-600 gyerek, akik végig sikítoznak, láthatóan szeretik őket és rajonganak értük. Egyébként tényleg nagyon ügyesek. Aztán 9-kor jön a Karthago és hirtelen ott van ötezer ember. Ilyenkor mondjuk azt, hogy „na, ez igen! Ezért érdemes csinálnunk!”
 
G.A.: Nyilván az nagyban befolyásolja egy gyerek vagy egy fiatal ízlését, hogy milyen zenét hall otthon. Sok szülő el is viszi őket a kedvenc bandái koncertjeire. Van, akinek még a nyakában ül a kisgyermeke, sőt, várandós hölgyek is eljönnek, akiknek így már a hasában hallja a baba a dübörgést. Ezek az igazán nagy dolgok. Mi sosem követtük az aktuális trendeket és a kereskedelmi tévék, rádiók hozzáállásával sem értek egyet, hogy egy bizonyos célközönséget kell kiszolgálni. Jó zenét kell írni, és annak biztos meglesz a hallgatottsága.
 
 
Rockbook: Mi motiválja még ennyi idő után is a zenekart?
 
G.A.: Egy jó kávé! (mindenki nevet) Feri, mi motivál bennünket? Még egy jó pár tíz év, nem?
 
Sz.F.: Azt gondolom, hatalmas ajándék a Jóistentől, hogy egyáltalán még mozgunk, ráadásul színpadon lehetünk, az emberek pedig ma is kíváncsiak ránk. Ez önmagában óriási erő és motiváció. Imádjuk a közös zenélést, és élvezzük, hogy együtt lehetünk a színpadon. Nálunk is előfordul, hogy valaki elront valamit, de ilyenkor sem esünk egymásnak, csak nevetünk.
 
K.M.: Ez azért is van, mert már senki nem hall semmit. (mindenki nevet) Sőt, sokszor nem is lát. Jönnek a roadok, bevisznek a színpadra, aztán meg kihoznak, ennyi a buli. laugh
 
Sz.F.: Olyan volt már, hogy Gidó megkérdezte tőlem a buli végén, hogy én melyik Árulót játszottam. laugh
 
K.M.: Mindannyiunknak hatalmas erőt ad, hogy még mindig játszhatjuk ezt a fajta rockzenét és van ránk igény. Voltak gondjaink, előfordult, hogy itt fájt, ott fájt, de akkor is alig vártuk, hogy beüljünk az autóba és menjünk a koncertre. Persze egyre kényelmesebb kocsik kellenek és sokszor meg kell állnunk, ha nincs rajtunk pelenka. laugh De ez akkor is nagyon motiváló.
 
T.T.: Nekem egyébként mindig akkor kezd fájni a térdem, amikor éppen pihenünk. Olyankor szoktam mondani, hogy azonnal induljon a turné, mert meg fogok öregedni! A turnézás tart formában minket. Mindig ledöbbenek az érettségi találkozókon, hogy a többiek mennyire elhíztak és milyen rosszul néznek ki.
 
G.A.: Azért téged is úgy visznek be… laugh
 
T.T.: Mindig azt mondták, hogy a rockerek mennyire le vannak amortizálva, de szerintem inkább azokra igaz ez, akik otthon tespednek a tévé előtt. Nekem még mindig majdnem olyan széles a mellkasom, mint a Szigeti Ferié! laugh
 
G.A.: Igaz, hogy a derekad is, de nem baj. laugh
 
Sz.F.: Csak a vendéglistán érezzük, hogy öregszünk, mert pár éve még úgy kezdődött, hogy „Zsuzsi, Gizi, Évike”, ma pedig már „Doktor… doktor…” laugh
 
T.T.: Van egy régi magyar mondás, miszerint „guruló kövön nem nő moha,” amit aztán a Stones el is lopott. Nálunk a folyamatos koncertezés garantálja, hogy ne rozsdásodjunk be.
 
Sz.F.: Ez a zenekar egy igazi elixír. Nekem zenekarvezetőként különösen sok munkám volt az elmúlt hónapokban, és nagy a teher a vállamon, amit megéreztem egy kicsit a vérnyomásomon is, de ahogy megérkezem a próbára, már kutya bajom.
 
G.A.: A zene a legjobb gyógyszer.
 
K.M.: Az egyik dalunk szövegében benne van, hogy „ez életben tart.” És ez szó szerint így van.
 
Rockbook: Köszönjük az interjút!
 
A 40 éves jubileumi Aréna-koncert Facebook-eseménye itt elérhető
 
A jegyvásárláshoz klikk ide!
 
 
Tóth Mátyás