Ma ünnepli 40. születésnapját a Metallica 'Master of Puppets' albuma (lemezismertető)
1986. március 3-án jelent meg a Metallica harmadik albuma, a ’Master of Puppets’, amely a mai napon ünnepli a 40. születésnapját. James Hetfieldék egy olyan mesterművet alkottak, amely kortalan, és a mai napig inspirációt ad.
A Master of Puppets nem egyszerűen egy album, hanem a metal egyik legfényesebb pillére, amely generációkat rántott magával. Mára igazi ikon lett, amelyhez mi, rajongók nemcsak kötődünk, hanem újra és újra visszatérünk. A műfaj egyik megkerülhetetlen alapköve. Ahogy emlékszem, a Master of Puppets már 1986-ban is hatalmasat ütött. Rongyosra hallgattuk azt az egy műsoros kazettát, amit aztán szanaszét másoltunk – és azokat is rommá pörgettük. Már akkor érezni lehetett, hogy valami kivételes született.
Érdemes felidézni a korszakot is. 1986-ban a Metallica fiatal, éhes, elképesztően kreatív és energikus zenekar volt. A metal közeg egyszerre forrongott, megosztott volt és történelmi jelentőségű. A műfaj ekkor robbant be igazán a köztudatba, és a Metallica pontosan jókor érkezett – amikor minden a változásról szólt.
A korszakot három meghatározó jelenség uralta:
1. A thrash metal felemelkedése.
1986-ban a Master Puppets mellett Slayer kiadta a Reign in Blood-ot, a Megadeth a Peace Sells... but Who's Buying?-et, míg az Anthrax 1987 elején jelentette meg az Among the Living-et – amely szellemiségében még ehhez a hullámhoz tartozik.
2. A glam metal kereskedelmi dominanciája.
A mainstreamet olyan zenekarok uralták, mint a Bon Jovi, a Mötley Crüe, a Poison vagy a Ratt.
3. Az extrém underground megszületése.
Megjelent a death metal első hulláma, olyan zenekarokkal, mint a Death és a Possessed, miközben Európában a black metal is színre lépett: a Venom után a Bathory is megérkezett.
A Master of Puppets a Metallica harmadik nagylemeze volt. A felvételek több mint négy hónapig tartottak. Ennek több oka is volt. Egyrészt felmerült a producer kérdése, de végül maradtak Flemming Rasmussennél, aki a Ride the Lightning munkálataiban is részt vett. Másrészt a zenekar nem volt elégedett az amerikai stúdiók akusztikájával, ezért a koppenhágai Sweet Silence Studios mellett döntöttek. Ehhez társult a zenekar perfekcionizmusa: ragaszkodtak hozzá, hogy minden hang a helyén legyen.
Már a nyitó Battery-nél eldől minden. Tempó, feszültség, komorság, elkiabált refrén, precízen összerakott riffek és szóló – a végén pedig katarzis. A brutális gitárhangzást több egymásra pakolt gitársávval érték el.
A címadó Master of Puppets még magasabbra teszi a lécet. A metaltörténelem egyik kiemelkedő szerzeménye. A riffek elsőre egyszerűbbnek tűnnek, mégis elementáris erejűek. A dal középrésze leáll, majd egy melodikus, mára kultikussá vált szólórész következik. Minden hangszer ezt a dallamot szolgálja, innen építkezik tovább, majd visszatér az eredeti mederbe. Mestermű.
A The Thing That Should Not Be lassabb, súlyosabb, nyomasztóbb – vaskos, sötét riffjeivel szinte ránehezedik az emberre. A Welcome Home (Sanitarium) akkoriban az egyik kedvenc Metallica-dalom volt. Erős dallamok, visszafogottabb ének, fokozatos építkezés, majd a középrésznél berobban a súly.
A Disposable Heroes visszahozza a gyors tempót. Összetett, egységes szerkezetű és akárcsak a címadó, ez is nyolc perc feletti kompozíció. A Leper Messiah brutális riffjeivel egy feszes, mégis emészthető thrash metal tétel – óriási súllyal. Aztán jön az Orion. Valahányszor meghallom, libabőrös leszek. Számomra a metaltörténelem legjobb instrumentális darabja. Az elején Cliff Burton kísérletezése hallható, amelyből kibomlik a dal, és szinte beleúszik az ember tudatába. A melodikus szólórész, a leállás, a lebegő középrész – több különálló egységből áll össze egy tökéletes egész. Szöveg és refrén nélkül is monumentális.
A Damage, Inc. elején ismét Cliff kísérletezését hallani, amelyet Rasmussen a hatás kedvéért megfordított. Maga a dal lendületes, agresszív, és nem a megszokott sémákkal dolgozik.
A zenekar a csúcson pörgött. James Hetfield éneke kontrolláltabb, kiforrottabb, ritmusgitározása pedig azóta is etalon. Kirk Hammett tudatos, melodikus szólókkal dolgozik. Cliff Burton a lemez harmonikus, muzikális motorja, míg Lars Ulrich kreatív és technikás dobjátékkal támasztja meg az egészet.
A kritikusi fogadtatás már a megjelenéskor is erősen pozitív volt. Az évtizedek során klasszikussá nemesedett – a kiforrott dalszerkezetek, a zenei teljesítmény, a dalszerzői összetettség és a tematikus mélység miatt.
A rajongók számára megkerülhetetlen. Generációs élmény, amely újra és újra új hallgatókra talál.
A Master of Puppets a thrash metal egyik legnagyobb kereskedelmi sikere: világszerte több mint 10 millió példányban kelt el. Az Egyesült Államokban többszörös platinalemez lett. Becslések szerint a lemez bevétele, a mai napig körülbelül 100 millió dollár bevételt hozott a bandának. 2017-ben a Rolling Stone minden idők második legjobb metal albumának választotta.
A YouTube-on a Master of Puppets a legnépszerűbb dal, 132 millió megtekintéssel és a címadó dal a zenekar egyik legnépszerűbb koncerttétele a mai napig.
A Master of Puppets az lemez, ami megmutatta mire is képes a metal, és amely minden egyes újrahallgatásnál emlékeztet rá, milyen erőt tud adni ez a műfaj. Ez nem csak egy jó album. Ez etalon. Ez mérce. Ez a metal történelem egyik legmasszívabb pillére. Itt olyan dalok, riffek vannak, amik beégnek, olyan erő és feszültség, ami nem ereszt. Ez az album emlékeztet rá, miért lettem metalos. Miért maradtam az. És miért maradok az a jövőben is.
A Master of Puppets album dallistája:
01. Battery
02. Master of Puppets
03. The Thing That Should Not Be
04. Welcome Home (Sanitarium)
05. Disposable Heroes
06. Leper Messiah
07. Orion
08. Damage, Inc.
Fodor Attila
Fotó: Ross Halfin
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
