Bejelentkezés

x
Search & Filters

Megérkezett az Angertea legújabb klipje, a V. - Interjúztunk is egy kicsit

A 2013-as év elég nyugalmasan telt az Angertea háza táján, legalább is, ami a koncerteket illeti. Ezzel ellentérben klip fronton a legerősebb évét produkálta a nagymágocsi csapat. Szeptemberben jelent meg a „Decay” című dalszöveges videójuk, amelyet most itt a Rockbook-on bemutatkozó V. című dal klipje követ. A klippremier külön pikantériája, hogy épp Gergő 33. születésnapján debütál. Mihály Gergő énekes/gitárossal, Peralta Miguel basszusgitárossal és Bárkai "Ottó" Lászlóval beszélgettünk.

Rockbook: Először is Boldog Szülinapot Gergő!


Gergő: Ó! Nagyon köszönöm!

Rockbook: Rég volt ennyire nyugodt évetek, mint a 2013-as. Minek köszönhető az átmeneti visszavonulás?

Miguel: Öregszünk, de csúnyán. Már nem bírjuk a tempót, elhasználódtunk, főleg Gergő. Én mondjuk kértem pár hónap pihenőt, mert szeptember 21-én megszületett a drága kisfiam, Olivér.

Gergő: Hát persze, hát persze, mesemondó... Én vagyok a legfiatalosabb az egész zenekarban! Ezek a majmok koncertről hazafelé jövet általában az indulás után negyed órával már alszanak, én meg "bulizhatok" a buszban szegény sofőrünkkel...

Rockbook: Kevés koncertet adtatok idén, talán 6-8 fellépésetek volt. Gondolom, ezt azért valamennyire ellensúlyozza, hogy lehetőségetek nyílt fellépni a pécsi Rockmaratonon, valamint a Zöld Pardon felé is elvesztettétek a szüzességeteket, ahol a Special Providence társaságában zúztatok. Milyen volt az alábbi két koncert?

Miguel: Mindkét koncert nagyon nagy élmény volt, jól éreztük magunkat. Mondjuk, aki ismer, tudja hogy minden koncert után sír a szám, hogy azért nem voltam elégedett magunkkal vagy magammal, de ez az én hülye mániám. A Special Providence előtt viszont megemeljük a traktoros sipkát, maximális full-full respect! Óriási zenészek, nagyon jó arcok! Bass rulez!

 

Ottó: Pozitív volt mindkettő!


Gergő: Igen, mindkettő jó volt nagyon, és örök élmény, hogy a ZP-ben gyerekkori példaképeinkkel, a Black-Out tagjaival is összebarátkozhattunk! Kiderült, hogy ismerik és szeretik a zenekarunkat! Pécs pedig nézőszám tekintetében is kiemelkedő volt, és emiatt a szervezők állítólag nagyon elégedettek voltak velünk! Lehet, hogy lesz folytatás... Bárcsak minden fesztiválon ilyen hozzáállás lenne a szervezők részéről, hogy az adott zenekar teljesítményét nézik, nem azt, hogy ki kinek az ismerőse...

Rockbook: Ezzel az interjúval párhuzamosan debütál a legújabb – V. címet viselő - klipetek, amely a legutóbbi, Nr.4: Songs Exhaled című albumotok 3. tétele, egyben személyes kedvencem is a lemezről. Hogyan jött a klip ötlete? Mi ihlette a képi világát?

Gergő: Egy nagyon kedves rajongónk, Tom Boros készítette! Tom egy világutazó, és egy extrém sport fanatikus srác, aki pár évvel ezelőtt csinált egy fan-made videót a Streams dalunkra! Nagyon tetszett a képi világa, és most én kértem meg, hogy csináljon egy hangulatos klipet a saját felvételeiből! Az USA-tól kezdve a Kanári szigetekig forgatott! Ez az első videónk, ahol nem igazán volt beleszólásunk a dolgokba, és nem is igazán kapcsolódik a dalszöveghez, de számomra nagyon érdekes, hogy másnak mit tud adni a zenénk, és mit tud belegondolni. Én egy szép természetfilmnek gondolom, amiben azért mi is benne vagyunk egy snitt erejéig... Nagyon illik a dal hangulatához! Íme az új klip:

 

Angertea - V.

 


Rockbook: Ha jók az információim, akkor ezzel még nincs vége a dolognak klipek terén. Mire számíthatunk még a közeljövőben?

Gergő: Igen, közben forgattunk egy újabb klipet az "A for Afrodita" dalhoz, ami eléggé beteg lesz! Pont ennek az ellentéte! :) Profi maszkmesterrel is dolgoztunk, meg jártunk bábszínházban is... :D A héten fejeztük be a forgatást, ami több napig tartott, és remélhetőleg hamarosan debütál! Jó lesz! Várjuk már! Nyíltan az volt a célunk a lemezzel, hogy minél több dalra csináljunk klipet! Vagy valami videós formátumot! Talán még a záró "Distance of You"-ra is lesz valami jövőre!

Rockbook: Evezzünk egy kicsit más vizekre! Manapság azt tapasztalni, hogy a legnagyobb bandák is összefogva turnéznak, holott pár évvel ezelőtt még külön-külön is telt házas bulikat nyomtak hétről-hétre. Ellenben a buta tuc-tuc zene megszakítás nélkül pulzál. Valami kisiklott, vagy csak egyszerűen egy újabb lejtmenetben van a rock zene?

Miguel: Átalakult a zeneipar és vele együtt a zenei közízlés, valamint a zenehallgatók szokásai is. Ellustultak az emberek. Kényelmesebb a youtube előtt kiégni, mint esetleg a hidegben, vagy az esőben elmenni egy jó banda koncertjére és sörözni a haverokkal. Inkább a neten könnyebb arctalanul, mondvacsinált barátságokat ápolni és a meleg szobából üvölteni, hogy rock&roll! Emiatt kevesebb a koncerteket látogató közönség. Más összetevők is vannak persze, de szerintem ez az alap probléma. Nincs igény.

 

Ottó: Az utóbbi 17 évben mióta létezik a zenekar sok minden változott, de ezzel nincs semmi gond. Mi a körülményektől függetlenül  csináljuk a dolgunkat, talán ezért vagyunk még mindig itt.


Rockbook: Rengeteg a tehetséges banda Magyarországon, viszont azt látom, hogy egy része „elkurvul”, mások a sült galambra várnak, csak nagyon kevés csapatnak sikerül az igazi áttörés. Ritka az egyedi produkció, megszámlálhatatlanul nőnek ki a földből a „klón bandák” a jelenleg népszerű zenekarok sikerein felbuzdulva. Valójában mi kell a sikerhez?

 

Ottó: Attól függ mit nevezünk sikernek… Gyors sikert azt gondolom bárki el tud érni, ha kicsit okos és tisztában van az aktuális trendekkel ill. hogy mi kell az embereknek éppen abban a pillanatban. Mi jól érezzük magunkat, zenélünk, ennél több célja nincs is a dolognak. Ha ez pár embernek még tetszik is az persze jó érzés. Ha így nézzük ez is egyfajta siker.


Miguel: Ismeretség, pénz, gyomor. Sajnos most ez a helyzet, ha a nagy átlagot tekintjük. Én mindig a 90-es éveket sírom vissza! Mi abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy életkorunkból kifolyólag, amikor annyira érzékenyek voltunk a zenei formálódásra és mint a szivacs, szívtuk magunkba az impulzusokat, pont az előbb említett dicső korszakban fejlődhettünk. Nem túlzás kijelenteni, a zenei forradalom kellős közepén szocializálódtunk zenei téren! Én legalább is szeretem ezt hinni, kicsit szentimentális nádszálkisasszony vagyok. Most csak sajnálni tudom azokat a fiatalokat, akik ismerkednek a jelenlegi felhígult zenei világgal! Nekik ebből kell táplálkozniuk, mi meg annyira el voltunk kényeztetve a minőséggel minden téren. Aki abból a vonalból való zenész, ahogy én látom, mindig egy kicsit mániákus és próbál az egyediségre és az őszinte zenélésre törekedni. Aki a későbbi korszakból való, szerintem sok esetben megvezetett zenész, aki a külső dolgokra koncentrál, nem arra, ami belül önmagában kialakul és nem hallgat az ösztöneire, csak mások véleményére. Így ha megvannak a kapcsolati és egyéb tőkéid, átélhetsz tiszavirág életű sikerességet, dobják esetleg a gubát is, majd mehetsz a süllyesztőbe úgy, hogy egy év után a kutya sem ismer. Vagy maradsz önmagad és legjobb esetben elérhetsz szakmai sikereket és egy szűk réteget, akit érdekel, amit csinálsz. Amolyan kultbanda státusz alakul ki. Mindkettő a siker egy formája, csak a másodikért nagyon meg kell küszködni és grátiszként lehet, hogy éhen döglesz.

 


Rockbook: Kijelenthetjük, hogy a hallgatóság is elég szűklátókörű? Mennyire nyitottak az új zenékre?

Miguel: A hallgatóság ugyanúgy felhígult, mint a zenészek-zenekarok nagy része. A zene mára a legnagyobb bánatomra sokszor csak háttérzaj szerepét tölti be, vagy amire lehet állatkodni. A zenének neki kell ülni, figyelni a legapróbb részleteket, időt adni neki, hogy kiváltson az emberből érzéseket! Ez pedig igényességet és zenei alázatot feltételez. Ezzel szemben felületes zenehallgatás és divatmajmolás van a legtöbb esetben, ebbe nem fér bele a nyitottság.

Rockbook: Soroljatok fel pár hazai bandát, akikre szerintetek érdemes lenne odafigyelni! Mert ugye nem csak Tankcsapdából, Roadból és Depresszióból áll a világ…

Miguel: Turbo, Shapat Terror, Apey and the Pea, Dereng, Pozvakowski. És ők hangsúlyoznám koncerten is gyilkosak, nem úgy mint a……… na meg a..……..jah és  a………meg a többi kiégett…….és önmagát lejárató, sajátbohózat, divatpiperkőc………. A sor elég hosszú, a jelzők tárháza pedig végtelen.

Gergő: Rengeteg zseniális banda van Magyarországon. Csak sajnos pont a legtehetségesebbek a leginkább ismeretlenek! Van erre egy teóriám, és kapcsolódik ahhoz, amiről Migi is beszélt az előbb: Ezekben a bandákban igazi művészek vannak, nem hangszerrel rendelkező menedzserek, és ezek a művészek nem törekednek kiszolgálni igényeket, hanem azt játsszák, ami belülről jön... A Migiét kiegészítve még megemlítenék pár bandát, akiket nagyon ajánlani szeretnék minden igényes zenehallgatónak: AEbsence, Wackor, Sunstroke, Corrodal, Plasmapress, Baby Bone, IHM, Dystopia, Billog, VL 45, Haelo, Bálnalovas, Real Lies, Stonedirt, Horda, Megazetor, Ad Astra, Volumefeeder, The Void.

 

Ottó: Persze nagyon sok jó magyar banda van mostanság. Migi és Gergő szinte felsorolta a legtöbbet, úgyhogy kiegészíteném még a Corrodal-lal és az aJna-val, a teljesség igénye nélkül.


Rockbook: Mik a terveitek a 2014-es esztendőre? Mikorra tervezitek a „visszatérő” koncertet? Esetleg várható-e új album a közeljövőben?

Miguel: Lesz Angertejja reunion!

Gergő: Jaja, főleg, hogy fel sem oszlottunk! :D Tavasztól lesznek koncertek! A nyáron 2 fesztivál már szinte biztos. Szóval toljuk amit kell, de mértékkel. Nem szeretnénk, ha behánynának tőlünk az emberek! Az nem jó, ha mindig mindenhol ott van egy zenekar!

 

Ottó: Sok terv van, abszolút nem vagyunk motiválatlanok. Mindenképpen újdonságokra érdemes gondolni, lesznek meglepetések… 


A zenekar elérhetőségei:

 

https://www.facebook.com/angerteahun

 

http://www.angertea.com

 

Itt megtekinthetitek az összes videót a Nr. 4: Songs Exhaled című albumról:

 

Angertea - No Computation

 

 

 

Angertea - Demons Surfaced

 

 

 

Angertea - Meeting Satan on the Way to Personal Desertification

 

 

 

Angertea - Lions' Region

 

 

 

Angertea - Decay

 

 

 

Balogh Péter

 


 

Címkék: 
angertea