Bejelentkezés

x
Search & Filters

Megjelent a Hét Jel második, 'Vérrel írva' című nagylemeze - Interjú Pócsi Istvánnal



Az egyik legutóbbi híradásban már úgy fogalmaztunk, hogy hisszük, ha látjuk, hogy megjelenik Pócsi István szerelemprojektjének, a Hét Jel-nek a második lemeze. Most már hisszük, és látjuk is, hiszen július 5-én online platformokon és fizikális adathordozón is napvilágot látott a ’Vérrel írva’. A címadó dalhoz pedig klip is készült, szóval volt mit kérdezni Pistitől.
 
Rockbook: Te mit kérdeznél magadtól ennyi idő után?
 
Pócsi István: Teljesen hülye vagy, vagy csak kicsit? – De tényleg, ennyi idő elteltével, már szinte minden ésszerűséget felrúgva, de végig csináltuk. Így, ha tök zakkantnak is titulálnám a helyzetet, akkor is azt kell mondanom, hogy minden pillanata megérte.
 
Rockbook: Ez egy elég korrekt summa, de ne rohanjunk ennyire előre. Mi indokolta, hogy majdnem 5 évet várattál minket?
 
P.I.: Igazából nem várattalak annyit, mert az első lemez volt tavaly öt esztendős. Az, hogy viszonylag hamar kijöttem az első dallal, az Éltető elengedéssel, visszanézve az volt túl korai. Akkor, amikor az készült, még úgy fújtak a szelek, hogy belekaptak a vitorlába, volt sodrás, nagyon hittem magamban, és abban, hogy jó időt tudunk futni. Közben rengeteg dolog változott az életemben, volt egy hosszas, mindenkit érintő leállása az életünknek, és bár mindig szem előtt volt a lemez elkészülte, de a kezdeti energiák átalakultak. A hanganyag másfél éve a fiókban van, csak közben én elhagytam a szakmát, és egy új élethelyzetbe kellett magam elhelyezni. A Hét Jel szerelem, ezt mindig is mondtam, és csak akkor szeretek vele foglalkozni, amikor arra tényleg a legnagyobb hittel tudok koncentrálni. És mint látjuk, megvárt.
 
 
Rockbook: Mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy ne tovább, most már meg kell jelentetni?
 
P.I.: Amikor Nóniusz századszor kérdezte meg, hogy mi a pics* van, toljad már! Ez részben vicc, de tényleg van valóság alapja. Nóniusz Gábor nem csupán hangmérnök és co-producere volt a lemeznek, de más dolgokról is rengeteget beszélgetünk. Minden alkalommal, amikor szóba került a Hét Jel, éreztem rajta, hogy neki is fontos. A közreműködők is időnként rákérdeztek, hogy mikor lehet kézbe venni? Ez nagyon inspiráló nyomás volt, és egyúttal felelősség is, hiszen mások munkáját is tisztelve kellett a kiadványt elkészítenem. 
 
Rockbook: Több kérdést vetsz fel egyszerre: co-producer, és a közreműködők. Ki volt a másik producer, illetve mit tudhatunk a zenész társakról?
 
P.I.: Én vagyok Nóni társa, vagy ő az enyém. Nem lett alá-fölé rendelt szereposztás. Eredetileg úgy aposztrofáltuk, hogy ő lesz ebben a kérdésben a főnök, azonban minél jobban mentünk bele a folyamatokba, egyre inkább látszott, hogy annyira kardinális elképzeléseim vannak, amikből nem is engedek, hogy ez a poszt 50-50% lett. Ez nem is fontos amúgy, a lényeges, hogy összehangoltan tudtunk dolgozni.
 
A közreműködők, barátok, csodák. A ’Tiszta lap’ kapcsán már elmondtam, hogy mennyire hálás lehetek, hogy ilyen zenészeket ismerhetek. Ez egy másfajta alkotási folyamat volt, sokkal konkrétabb zenei elképzeléseim voltak, mint az első lemeznél, így a ’Vérrel írva’ kapcsán sokkal konkrétabban el tudtam mondani, mit szeretnék hallani. Ezzel együtt is remek dolog született, mindenki tiszteletben tartva az én elképzeléseimet gondolta tovább az alap ötleteket.
 
Rockbook: 15 dal, bő hetven perc az új lemez. Nem sok ez egy kicsit?
 
P.I.: Kevés. smiley Nem mérlegeltem. Egy borzasztó termékeny és inspiratív időszakban vagyok még a mai napig is. Gyakorlatilag úgy kezdtük el a lemezt felvenni, hogy nem volt minden dal készen, de van olyan, ami így is lemaradt. Van, ami azért, mert egyszerűen lett jobb, vagy, mert volt hasonló hangulat már. Egyszerűen nem akartam hangulatokban ismételni magam. A végére maradt 15, számomra szerves egészet alkot, ebből már nem tudtam engedni, és még pont felfér a cd-re.
 
 
Rockbook: A ’Tiszta lap’ egy elég eklektikus lemez volt. A ’Vérrel írva’ kapcsán is megmutattad több arcod. Maradt a sokszínűség?
 
P.I.: Még színesebb, még mélyebb, szerintem még konkrétabb, és egyben még inkább elszállós lett az új lemez. Rengeteg hangulat motoszkált a fejemben, és az elmúlt évek történései a szövegírói csakrákat is kinyitották. Volt, és még mindig van mondanivalóm, és egyre színesebben, kritikusabban látok dolgokat, aminek hangot merek adni.
 
Rockbook: Társadalomkritikus?
 
P.I.: Bizonyos értelemben igen, de nem politikus. Azzal biztosan nem akarok foglalkozni. Van egyfajta elidegenedés az emberek között, erről évek óta beszélek. A Covid erre rátett egy lapáttal, ami engem nagyon bánt, ezt megfogalmaztam. Aztán kritikus vagyok sok esetben magammal szemben is: emberi kapcsolatokra gondolok, írtam erről is.
 
 
Rockbook: Becsomgalható egyfajta koncepcióba a ’Vérrel írva’?
 
P.I.: Nem szántam klasszikus értelemben vett koncept-lemeznek, bizonyos értelemben még is az lett. A tartalmi szál összefogja, elindul valahonnan, nagyon mélyről, egy éjszakai félelemből, és megérkezik a hithez, a bizakodáshoz. A kreatív világot is ezért tartottam ennyire fontosnak. Hiszek benne, hogy nem csupán egy szép borító készült, de tartalommal is bír. Ahogy az első lemezt hófehér, tiszta lapok övezték, úgy a ’Vérrel írva’ már színes, ha más nem, hát vérvörös.
 
Rockbook: A címadó szerzeményt többször felemlegetted posztjaidban, most klip is készült hozzá, de, ha nem tévedek, nem a napokban forgattatok hozzá.
 
P.I.: Dokumentalista stílus lett a klip. Amikor ezt a dalt, egy stúdió session keretein belül megírtuk Mike Gotthard, Temesi Berci, és Csányi Zoli társaságában, két operatőr barátom rögzítette az egész estét. Eddig ezek a felvételek fiókban voltak, de így, a dal és egyben a lemez premierje kapcsán pont kapóra jöttek. Ezekből vágtam egy hangulat videót, és Tari Szabi unszolására, saját kézírásommal még személyesebbé tettem. A dalban egyébként Csányi Szabi vokálozik és Dér Dávid még a közreműködő, csak ők nem voltak velünk a dalszerző szeánszon, így képileg nem tudom megmutatni őket.
 
 
Rockbook: Ez a szerzemény egy igazi utazás, kicsit olyan az érzés, mintha hazatalálnál benne.
 
P.I.: Zeneileg nagyon közel áll hozzám. Egy grunge eposz született. Már csak az alkotótársak kvalitásai miatt is merem állítani, hogy hosszú idő után született egy olyan dal, ami a stílus minden csimborasszóját magában hordozza. Szóval azoknak, akik szeretik a Pearl Jam, vagy épp a Black-Out zenéjét, mindenképpen szeretném, hogy hallgassák meg, szeretni fogják.
 
Rockbook: Lehet korai a kérdés, de van energiád a folytatáshoz?
 
P.I.: Most a lemez megjelenése volt a fontos, és vannak még ötletek, amik ezt a folyamatot kísérik. Napokon belül megjelenik egy nagyívű beszélgetés, amit Nónival készítettünk, ebben gyakorlatilag mindent elmesélünk más-más szemszögből, amit megéltünk a ’Vérrel írva’ kapcsán. Képi anyagot nem nagyon tervezek már, hiszen így is meglehetősen sok dolgot megmutattam már. Fejben már a következő lépésre gondolok, hiszen megírtam a soron következő, immáron harmadik lemez anyagát is, ami a ’Bőrömbe kötve’ címet kapja.
 
 
Elérhetőségek: Facebook, YouTube, streaming oldalak
 
BP