Meglepően erős albummal tért vissza az In Flames: 'Foregone' lemezkritika
A svéd In Flames korai lemezei egytől-egyik klasszikusok, ez a tény vitán felül áll. Jómagam a lényegében korszakzárónak is tekinthető 2001-es The Tokyo Showdown koncertlemezt a titkos favoritjaim között tartom számon – csak azt a szörnyű hangzást tudnám feledni. Az elmúlt bő 20 év termése állandó vita téma tárgya a rajongók körében és teljes joggal. A 2000-es évek albumai közül például már engem sem tudott a zenekar olyan mértékben megérinteni, mint mondjuk a csont nélkül zseniális The Jester Race. Anno az 1996-os lemez albumnyitó Moonshield dala azonnal levett a lábamról, mert ilyen zenét még nem nagyon hallottam azelőtt, pedig addigra már az akkori 18 éves fejemmel jó pár rock/metal lemezt (azaz kazettát) végigpörgettem a stílus számos képviselői közül szüleim nagy örömére.
Ami a jelenlegi In Flames felállást illeti, a zenekar soraiban az a Chris Broderick is megtalálható, aki már olyan zenekarokban bizonyította tehetségét, mint a Megadeth vagy a Nevermore. A február 10-én megjelent új lemez már vele készült és (csak hogy rögtön a lényegre térjek) jó lett. Méghozzá nagyon jó. Sokan ezt egyébként nem is Broderick jelenlétének tulajdonítják, hanem az ex-In Flames tagokból verbuválódott The Halo Effect sikereinek könyvelik el, mondván, hogy az In Flames sem maradhatott szégyenben a régi társak mögött. Az igazság viszont természetesen odaát van, úgyhogy az újabb nagy okoskodások helyett inkább nézzük meg közelebbről, hogy mit is rejt a legújabb In Flames album.
Az 50 perces lemezt indító akusztikus The Beginning Of All Things That Will End egészen egyszerűen pazar. A háttérben ráadásul cselló is megszólal, aminek a hangját én például személy szerint nagyon szeretem. A gyönyörű intro után pedig az arcunkba robban a második dalként érkező State Of Slow Decay, ami lényegében minden tipikus In Flames jegyet magán visel: szinte azonnal dúdolható gitártémák több helyen death metalos csomagolásban.
A harmadikként érkező Meet Your Maker sem egy finom darab, modern riffelésével szinte az arcodba mászik. A refrén az újkori In Flames-t idézi – Anders Fridén mára nagyon megtanulta használni a hangját és teljesítménye nem válik egy pillanatra sem izzadságszagúvá vagy erőlködővé. A dalban lévő gitárszóló is remek. A Bleeding Out himnikus kezdése egy lassan őrlő szaggatott riffbe torkollik és a dal a refrénre sem gyorsul be, mely szintén tipikus újkori In Flames.
A címadó dal két részre bontva szerepel a korongon: az első rész egy irgalmatlan blastbeat kíséretében támadja meg a gyanútlan hallgatót, egyedül a gitárharmóniák oldják fel kissé a feszültséget. A második felvonás már visszafogottabb, balladisztikusabb és remek dobtémákkal operál – Tanner Wayne egyébként az egész lemezen rendkívül invenciózusan játszik, tényleg élményszámba megy a játékát hallgatni. Itt egyébként az akusztikus gitár is újra előkerül, ami nagyon jól áll a dalnak.
A Pure Light Of Mind power balladája számomra az album ékköve – a pazar gitártémákat rejtő és kiválóan építkező dal egy olyan monumentális refrénben csúcsosodik ki, amit mindenkinek hallania kell. Valahogy így kell ezt, hatalmas pacsi a zenekarnak érte! A The Great Deceiver és az In The Dark viszont újfent nem finomkodik: az előbbi refrénje ráadásul némi punkos jelleget is magán visel – simán el tudom képzelni a küzdőtér szamurájait ”harc közben” ezt a dalt hallgatva. Az utóbbi dal lassú őrlését pedig egy kiváló akusztikus betét és egy nagyívű refrén teszi emlékezetessé számunkra.
Az A Dialogue In B-Flat Minor kezdése számomra a zenekar Cloud Connected dalát juttatja eszembe, ami az egyik legkedvesebb In Flames dalom. Ez a tétel is egy jól sikerült darab, ahogy az ezt követő, basszusra építkező Cynosure is az, az újkori In Flames modern, de nem túlzó jellegzetességeivel. Fridén itt is jókat énekel a lassan menetelő alapokra. Az End The Transmission és a lemez bónusz dala, a Become One zárják az albumot: előbbi egy lassabb tétel egy húzós riffel felvértezve, míg az utóbbi ismét felgyorsítja nekünk a tempót a lemez végére.
A hangzás és az artwork mind kiváló, profi munka, de az In Flames estében ezen nem is lepődhetünk meg – rutinos csókákról beszélünk, na. Ha az albumot valahova mindenképp el kellene helyeznem a zenekar egyre terebélyesedő diszkográfiájában, akkor én a Reroute To Remain lemezt mondanám viszonyítási alapnak: ott ugyanis szerintem még bőven megvolt az In Flames-féle mágia (a későbbi lemezeken is akadtak azért erős pillanatok), ugyanakkor viszont a modernizálódás kezdeti lépései is tetten érhetőek voltak jó pár helyen. Mivel én ettől az új lemeztől konkrétan semmit sem vártam, így nálam mindenképp pozitív irányba billen a mérleg nyelve. Szerintem Ti is adjatok neki egy esélyt, mert megérdemli!
A ’Foregone’ album dallistája:
01. The Beginning Of All Things That Will End
02. State Of Slow Decay
03. Meet Your Maker
04. Bleeding Out
05. Foregone Pt.1
06. Foregone Pt.2
07. Pure Light Of Mind
08. The Great Deceiver
09. In The Dark
10. A Dialogue In B-Flat Minor
11. Cynosure
12. End The Transmission
13. Become One (Bonus)
A teljes album ide kattintva meghallgatható.
Gál Endre
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
