„A művészet van a zenéért és nem fordítva.” - Interjú Anvil Kvlt grafikussal.
12 ember 12 kérdés. Havonta jelentkező interjú sorozatunkban a honi art/metal/rock undergroundban aktívan tevékenykedő művészeinket igyekszünk kicsit közelebbről bemutatni. Mostani beszélgetésünk fő témája a vizuális operáció, a földalatti kiadványok és albumok külalakjának megszerkesztése illetve megtervezése. Kérdéseinkre Anvil Kvlt válaszolt.
Rockbook: Szia! Mióta létezik az Anvil Kvlt és mi alapján jött létre a műhely?
Anvil Kvlt: Helló és köszönöm a felkérést! Az ANVIL KVLT ebben a formában, nevesítve 2013 óta létezik, de már jóval előtte, 2003-ban kezdtem Metal grafikákkal foglalkozni. Az, hogy ennek a tevékenységnek nevet adtam egy egyértelmű és jól körülhatárolt célja volt: az Undeground Metal zene vizuális támogatása egy magasabb szinten. Persze ezzel együtt személytelen is lett a dolog, ami véleményem szerint nagyon fontos, mert így nem rólam, mint individuumról szól az alkotás, hanem pusztán a valódi céljáért.
Rockbook: Melyik volt a legemlékezetesebb / legérdekesebb munkád alkotói pályafutásod során és miért?
Anvil Kvlt: Nem tudok abszolút elsőt kiemelni. Minden munkának megvan a maga érdekessége; ugyanúgy a rövid határidős egyszerűbb megbízásoknak, mint a nagyobb, összetett feladatoknak. Utóbbi természetesen a több befektetett energiával látványosabb eredményt is hoz. Ezek közül az Age of Agony, Sin Of God és Lepra zenekarokkal közös munkákat tudnám kiemelni. Technikában nagyon érdekes volt még a Headcrusher háttérvászon elkészítése, mivel az egy teljesen saját készítésű termék, nem pedig nyomtatot molinó, így ott a tervezést, a vászon leszabását és rögzítést is meg kellett oldani, utána pedig ezen hatalmas felületen elkészíteni a festményt hiba nélkül. Egyszerre volt ez kimerítő és felvillanyozó feladat, de abban biztos vagyok, hogy ilyen jellegű vállalkozásba nem kezdek újra.
Rockbook: Fekete-fehér vagy inkább színes illusztrációkban gondolkozol? Melyik grafikai kivitelezés / technika áll közelebb hozzád?
Anvil Kvlt: Lehetőleg nem határolom magam korlátok közé. Így jobban tudom az adott megbízáshoz illeszteni a stílust. Rengeteg tusrajzot készítek, de akadnak ceruza- és szénrajzok, akvarellek, akril festmények, tisztán szerkesztett struktúrák és digitális fotó-manipulációk is. Nyilvánvalóan a zenei stílus megad egy irányvonalat az alkalmazott technika és téma terén is, de néha pont az jön be, ha felrúgod a kliséket és új irányt találsz. Egyszerűen érezni kell, kivel meddig lehet feszíteni a határokat. Ugyanez a helyzet a színes és fekete-fehér képek terén. A drámaisága miatt kedvelem ugyan a monokróm rajzokat, akár teljesen kikeményített formában is, de egy-egy szín jól alkalmazva eszméletlen sokat tud hozzáadni az alkotáshoz. Egyszerűen nincs univerzális megoldás!
Rockbook: Többnyire black/death/thrash/grind metal bandák keresnek meg Téged valamilyen vizuális ötletük megvalósításában. Volt-e már fura felkérésed, ami teljesen elütött az eddigi dolgaidtól? Mondjuk dombornyomott névjegykártya vagy akár egy esküvői meghívó?
Anvil Kvlt: Ez természetes, hisz ez az ANVIL KVLT létezésének célja. Emellett magánszemélyként készítettem már jó pár egyéb grafikai dolgot, annak ellenére, hogy messze nem ez a szakmám. Amúgy elég jól beletrafáltál! Jó barátoméknak esküvői meghívót és előtte a legény- és leánybúcsús póló mintáját is én rajzoltam, de készítettem például erdei futóversenyhez póló és érem tervet is régebben. Ezekre mind büszke is vagyok, és a stílusomat sem tudom letagadni, de nem keverem a Metallal, hisz a grafikai munkáim 99%-t az Underground felkérések adják és ezen az arányom maximum felfelé akarok változtatni.
Rockbook: Sokan zenét hallgatnak az artwork megrajzolása közben – akár az adott zenekar anyagát, ha épp lehetséges – sokan pedig nem, és inkább pl.: a szövegekre vagy a hangulatra fókuszálnak. Számodra mi az optimális?
Anvil Kvlt: A dalszövegek részletei jobban megragadnak egy borító elkészítése során és egyéb munkáknál is mindig írott anyagot szoktam kérni konkrét előképek, fotók, "nekem ilyen tetszik"-ábrák helyett. A szóképek valahogy átmenetet képeznek a hallható és vizuális tartalom között, így tökéletes inspirációt nyújtanak egy kép elkészítéséhez. Munka közben előfordul, hogy zenét hallgatok, vagy végignézek - inkább végighallgatok- egy filmet, de sokkal-sokkal fontosabb a szellemi háttér. A koncepcióalkotás nálam ugyanolyan súllyal esik a latba, mint maga a grafika elkészítése. Sokszor több időt töltök a legjobb ötlet, vagy intuíció kiválasztásával, mint magának a képnek az elkészítésével.
Rockbook: Van-e kedvenc bandád, ami szívesen fordul meg a lejátszódban mostanában?
Anvil Kvlt: Akad bőven; legyen szó akár death, black, thrash, heavy vagy doom metalról. Tortorum, Ascension, Vampire és In Solitude lemezeket hallgatom az ez elmúlt néhány napban, de például eléggé várom már az új Nightbringer lemezt is, amire nyilvánvalóan a kiemelkedő borítója miatt is érdemes lesz odafigyelni, csak hogy témánál maradjak!
Rockbook: Egyik legkiteljesedettebb munkád egy hazai fanzine teljes lay-out-jához fűződik. A Tales Of The Morbid Butchers lassan az ötödik számához ér, mely ez év szeptemberében egy ünnepi koncert keretében meg is jelenik hivatalosan. Honnan indult el ez a történet, illetve mi alapján alakítjátok ki az épp aktuális design-t?
Anvil Kvlt: Érdekes, hogy ezt kérded, mert messze nincs akkora szerepem a Tales-ben, mint az látszik, szóval hozzám elég későn jutnak el. Például nemrég tudtam meg, hogy a szerkesztői gárda is részben megújult. A borítókat és minden kapcsolódó grafikát én készítek ugyan, de a tördelést már nem; az Old Skull-ban jóval nagyobb részem van minden téren. Visszatérve; Dr. A-val régóta dolgozom együtt és bátran mondhatom, hogy mindig gördülékeny vele a munka! Például a 3-4-es számnál annyit mondott, hogy a borítón szerepeljenek a szerkesztők és legyen a téma A texasi láncfűrészes c. film. Ebbe a témába még beleszőttem a Sziklák szemét és a texasi Vörös sivatagot, így született a borító. A következő számhoz is alakul pár vázlat..., de előtte még ott a Tales Fesztivál is. Természetesen horrorfilmes témákat járunk körbe ezúttal is mindkét esetben!
Rockbook: Melyik hazai illetve külföldi csapattal dolgoznál leginkább?
Anvil Kvlt: Azzal, aki felkér közös munkára és látszik rajta a komoly elkötelezettség! Ez a "szakma" egyirányú csatorna. Én nem keresek meg zenekarokat. Nyilvánvalóan a kialakított arculat tükrözi a véleményem is a műfajról és ez több irányból is szűri a klienseket. Ez így van jól.
Rockbook: Milyen sűrűn szoktál koncertekre járni? Mennyire inspiráló ez számodra?
Anvil Kvlt: Rendszeresen járok koncertekre, logisztikai okokból és nyilvánvalóan, mivel itt a hazai underground élet központja ezt a fővárosban teszem, bár ebből nem merítek semmi féle inspirációt. Ugyan a koncertek rengeteg energiát tudnak közvetíteni, de ezt a mindennapok túléléséhez használom fel inkább! Az ANVIL KVLT szempontjából is jól működő dolog ez, mert máshol nem nagyon lehet személyesen egy jót beszélni azokkal, akikkel dolgozom. Hiába a közösségi média meg minden egyéb platform, a leghatékonyabb fajtája az egyeztetésnek még mindig ez, szóval mikor módom van rá, élek is ezzel a lehetőséggel!
Rockbook: Ki a kedvenc grafikusod vagy zenekarod, festőd, de lehet akár egy irányzat is (már ha van ilyen) amit tisztelsz és munkássága jelentős hatással van Rád? Szoktál-e különböző filmekből ihletet meríteni?
Anvil Kvlt: Nagyon inspiráló tud lenni egy-egy filmes jelenet, igényes operatőri munka, díszlet és rengeteg grafikus, festő munkáit tartom figyelemre méltónak. Hasonló színtéren mozgó művészek közül emelnék ki párat, akiknek a munkáját folyamatosan szemmel tartom- a teljesség igénye nélkül: Mark Riddick, Moyen, Repka, Paolo Girardi, Alexander L. Brown, Justin Bartlett, Metastazis, Zbigniew M. Bielak, David Herrerias, Denis Forkas... Igyekszem bizonyos technikai megoldásokat, mesterfogásokat ellesni, hisz ez egy jóval célravezetőbb módja a tanulásnak, mint bármilyen művészeti kurzus álnéven futó léggömb-hámozás. Manapság a zenéhez kapcsolódó művészet kezd igen nagy teret kapni, ami nagyon pozitív hatású, hisz a színvonal is láthatóan emelkedik, de remélem nem esik át senki a ló túlsó oldalára sem és senki sem keres fel olyan alkotót, aki nyilvánvalóan nem tud azonosulni a képviselendő szellemiséggel és zenével pusztán azért, mert híres, jól fut vagy pusztán menő vele dolgozni... A művészet van a zenéért és nem fordítva!