A hét elején nyilvánosságra hozták az idei Hangsúly díj nyerteseit. A kazincbarcikai Mytra zenekar két kategóriában is díjazott lett. A Beta című albumuk az év debut albuma és a legjobb stúdió produkció díját söpörhette be, amelyet a cikk alatt teljes egészében meghallgathattok. Ebből az alkalomból beszélgettünk Hocza Róberttel, -vagy ahogy sokan ismerik- Igorral.

Rockbook: A Beta albumot, a megjelenése óta nagy érdeklődéssel kíséri a "szakma". Több rockzenei portálon is az élmezőnyben szerepelt az év végi összesítésekben. Aztán most itt van a Hangsúly kétszeres elismerése. Az album záró tételének a címe (One Step Into The Spotlight) mintha előre megjövendölte volna. Gondoltátok volna, hogy ekkora sikere lesz?

Igor: Őszintén megvallva egyáltalán nem. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy egy újító szándékú, meglehetősen komplex, első hallásra nem feltétlenül átütő zenével kipattanni a piacra majdnem felér egy szakmai öngyilkossággal. Mi ezt vállaltuk és továbbra is vállalni fogjuk. Nem akarunk beállni a sorba, trendi dallamocskákat, jól bevált és százszor eljátszott témákat ömlesztve a mélyentisztelt arcába. Megteszi ezt helyettünk kismillió más zenekar. Mi azoknak az embereknek akarunk továbbra is játszani, akik zenei élményre vágynak, nem cirkuszi produkcióra. Ezeknek a gondolatoknak a fényében semmi komolyabb dologra nem számítottunk itthon, ezért annál nagyobb örömmel és meglepődéssel fogadtuk ezeket a történéseket. Kezdjük azt hinni, hogy komolyabb változások elé néz a hazai rockzenei élet és olyan csapatok is előtérbe kerülhetnek ezután, akiknek eddig semmi esélyük sem volt a trendek nyomása miatt. Reméljük ez így is fog történni, nem csak egy hiú ábránd marad.

Rockbook: A legjobb stúdióprodukció is a Beta albumotok lett. hol készültek a felvételek?

Igor: Az album felvétele házi körülmények között történt, egészen pontosan a nappaliban. Mivel korábbi terveinkkel ellentétben nem sikerült elegendő pénzt szerezni egy komoly stúdióhoz, így nem maradt más választás, saját kezünkbe vettük a dolgot. A felvételt, a keverést és a mastering-et magamnak kellett megoldanom. Közel egy-másfél évig bújtam folyamatosan a neten található külföldi szakirodalmat, illetve oktatóvideókat, amíg lett valami fogalmam az egész folyamatról. Szerencsére - a jelek szerint - elfogadható lett a végeredmény.

Rockbook: Akkor ez most jó nagy fricska a komolyabb stúdióknak, neked pedig annál nagyobb elismerés.

Igor: Nem szeretném, ha magukra vennék a dolgot. Nem keresek magamnak ellenséget feleslegesen. Az azért fontos tény, hogy ők sok produkciót csinálnak szimultán, amíg nekem csak egyre kellett koncentrálnom. Mindenesetre nagyon jól esett az elismerés. Nagyon sok erőt adott.

Rockbook: A Beta album promóciójában láttam, hogy a Mytra a 2014-es év egyik új bandája. Talán kevesen tudják, de a zenekar története nem most kezdődött. Mikor és hogyan indult a Mytra?

Igor: Kazincbarcikán, a 90-es évek derekán működött egy zenekar Prophecy néven, amely érdekes elegye volt a death és a black metalnak, némi szintetizátorral fűszerezve, ami szintén kuriózumnak számított akkortájt hazánkban. Miután a tagság egyre jobban kezdte magát elkötelezni az említett stílusok valamelyikéhez, úgy döntöttek, külön utakon folytatják majd a zenélést, mindnyájan megvalósítva az általuk elképzelt zenei világot. Így jött létre a black metal színtéren már legendásnak mondható Frost és az én vezetésemmel a Mytra zenekar. Ekkor 1996-ot írtunk. Az első felállás a következőképp nézett ki: Békei Krisztián-basszusgitár, Bartók Gábor-szólógitár, Somodi Gábor-billentyűk, Zabari László-dob és jómagam ritmusgitár és ének poszton. Első fellépésünkre pedig ugyanezen évben a kazincbarcikai Rockpárbajon került sor. Innét datáljuk a csapat létrejöttét.

Rockbook: Akkor, ha jól számolom, 18 év telt el, mire végre megjelent a Beta. Miért ez a hosszú idő, mi nehezítette a zenekar munkáját?

Igor: Pontosan. Kimondani is sok... Számtalan oka volt ennek a gigantikus csúszásnak. A legnyomósabb indokok talán a sok évig tartó útkeresés, a saját "szájíz" megtalálása, a megfelelő tagság kialakulása volt. Azt azért nem mondanám, hogy teljesen eredmény nélküli volt ez a sok év, mert három EP-t is megjelentettünk az idők folyamán. 2000-ben jött ki az első a Backwoods Productions gondozásában "Meaningless Heavenly Being" címmel, majd 2007-ben készült el az "Ecotone", ami instrumentális anyagként látott napvilágot. Ennek folytatásaként a "Sagittarius" következett 2009-ben és végül 2014-re elérkeztünk a "Beta"-hoz. Mivel sosem játszottunk mainstream zenét, ezért eléggé komplikált volt előrébb jutni bármilyen téren is. Hatalmas áttörésnek érzem, hogy rétegzeneként ennyire sikerült előtérbe kerülnünk. Talán most már változik valami.

Rockbook: Instrumentális zenével gondolom még nehezebb volt boldogulni. Ezért döntöttetek a mellett, hogy legyen ének is a dalokban?

Igor: Többek között. Nem mondom, hogy nem voltak pozitív eredményeink, élményeink azzal az időszakkal kapcsolatban, de ezáltal, hogy instrumentális irányba mozdultunk el zeneileg, sikerült a rétegzenék legkülső rétegébe kerülni. Miközben külföldön számos hasonló felépítésű produkció hatalmas sikereket ért el, nálunk itthon erre esély sem volt. Másik oldalról viszont mi is szerettük volna tovább építeni a dalainkat és erre a női ének látszott a legmegfelelőbb választásnak. Úgy látszik, ez most be is igazolódott.

Rockbook: Az eredmények ezt támasztják alá. Az énekesi posztot a húgod, Hocza Viktória látja el. Hogy esett rá a választás? Ennyire kézenfekvő volt vagy kellett azért terelgetni?

Igor: Ez egy roppant szerencsés csillag együttállás volt. Kicsi korától imádta a metalzenét, abból is a különlegesebb fajtákat. Már nagyon korán elkezdett zongorázni és énekelni tanulni, valamint a fiatalságát meghazudtoló komoly hozzáállása abszolút megkönnyítette a választást. Nagyon sok dologban egy rúgóra jár az agyunk, így a munka menete is roppant gördülékeny.

Rockbook: A dalszövegeket ki írja?

Igor: Mivel a poétikus képességeknek meglehetősen híján vagyunk, úgy döntöttünk, hogy szakemberre bízzuk a dolgot. Régi barátom, zenészkollégám, Kazincbarcika egyik rockpillére, Kőhalmi Levente volt a segítségünkre ez ügyben. Ez szintén remek választásnak bizonyult, mert szinte teljesen azonos hullámhosszon mozgunk, így kiválóan meg tudta fogalmazni, ki tudta bontani a dalok alapgondolatait. Mindenképp ajánlanám a kedves olvasók figyelmébe a költeményeit és az eddigi zenei munkásságát. Mindkét téren remek alkotásoknak lehetnek szem- és fültanúi.
 

Levente költészetébe ide kattintva tudtok beleolvasgatni, zenei munkásságába pedig itt.

Rockbook: Említetted a csillagok szerencsés együttállását. Az album borítóból és az albumhoz készült klipből adódik a kérdés: Ennyire érdekel a világűr es a csillagászat? Egyáltalán miről szólnak a Mytra dalai? Csak azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem ismerik olyan mélyen az angol nyelv rejtelmeit.

Igor: Gyerekkorom óta végigkísér az univerzum és a science-fiction iránti rajongás. Kiskoromban folyamatosan bújtam az ilyen témájú könyveket. Mikor hozzájutottam az első Daniken könyvhöz, alapjaiban megváltoztatta az addig felépített világképemet. Azok számára, akiknek ismeretlen a paleoasztronautika fogalma, röviden összefoglalom, hogy miről van szó: Van egy elmélet, amelynek az egyik atyja Daniken, de megemlíteném Zecharia Sitchin-t és Mike Heiser-t is többek között, miszerint nem a hagyományos darwini elmélet szerint és nem is az egyházak által sugallt teremtésmítoszok által jöttünk létre és fejlődtünk ki, hanem külső, más fajok által népesítettük be ezt a bolygót. Tudom jól, hogy az egyszerű, szkeptikus ember most kezdi el csóválni a fejét és szimpla elmebetegnek nyilvánít az ezt követő pillanatban, de számos, mondhatnám rengeteg olyan írásos, illetve tárgyi bizonyíték áll rendelkezésünkre, amely ezt a verziót támasztja alá. Ha valaki nem ragaszkodik görcsösen a hétköznapi dogmákhoz és megpróbál objektíven és nyitottan utánajárni ezeknek dolgoknak, nem kevés meglepetésben lesz része. Persze az interneten rengeteg komolytalan és mulatságos adalék is található ebben a témában, de meg kell tudni különböztetni ezeket a valós információktól. A dalaink többek között erről a teóriáról, valamint az ember, mint faj a világegyetemben betöltött szerepéről szólnak általában. Hamarosan a magyar verzióit is elérhetővé tesszük a szövegeknek, hátha így többen is magukénak érzik majd a dalainkat.

Rockbook: Valahol mintha azt hallottam volna, hogy Zabari Laci akivel a Mytrát alapítottátok, már nem tagja a zenekarnak.

Igor: Nos, a dolog nem ilyen egyszerű. Zabari Laci és Nyerják Gabi párhuzamosan a Mytrával más projektben is dolgoznak. Laci A Scorpions Tribute zenekarban püföli a bőröket és nagyon sok koncertjük van, míg Gabi a Solidmen zenekar munkásságát egyengeti. Mivel sok program ütötte volna egymást és rengeteg energiát felemészt a több csapatban való zenélés, ezért az a megoldás született, hogy két úriember segít nekünk a haladásban, mégpedig Bidlek István a gitáros poszton és Tóth Tamás a doboknál. Nagyon jó szakemberek. Rekord gyorsasággal sajátították el a dalokat és maximális a csapathoz való hozzáállásuk. A folytatás a jövő titka, de már körvonalazódik a hogyan tovább kérdésre a válasz.

Rockbook: Te is érdekelt vagy egy másik zenekarnál, a Remorse-nál. Most, hogy a Mytrával így felpörögtek az események, nem fogja befolyásolni az ottani közreműködésedet?

Igor: Ez így igaz. Immáron nyolc éve szaggatom a húrokat az ózdi thrasher barátaimmal. Ez idő alatt nem emlékszem olyan alkalomra, amikor különösebb komplikáció lett volna ebből a kettőségből. Remorse-ék mindig is voltak annyira rugalmasak és toleránsak, hogy nem jelentett problémát számukra ez az egész. Sokszor együtt járt a két csapat játszani, máskor pedig beugrott a helyemre valamelyik gitármágus. Hol Kovács Attila harcostársam, aki a WMD-ben, a Superbutt-ban és a Sear Bliss-ben tevékenykedett vagy Erdélyi Peti barátom, aki az Ad Astra és a Salvus zenekarokban kezeli a torzított gitárt. Ezt a felpörgést óvatosan kezelem, mert az elmúlt húsz évben sok mindent megtanultam már ezzel kapcsolatban. A Remorse is szunnyadó, alkotó fázisában van, így egyelőre meg sem fordul a fejemben, hogy gond lehetne a továbbiakban.

Rockbook: Egyre több koncertetek van. Jelenleg 3 másik zenekarral, a Progheaven Tour keretén belül láthatunk titeket. Mit lehet tudni erről a túráról?

Igor: Valóban próbálunk mozgolódni, ahogyan a lehetőségeink engedik. A Prog Heaven Tour egy nagyszerű kezdeményezés pár fiatal, energikus és profi progger muzsikustól. Eltökélt szándékuk, hogy újra felélesztik a progresszív muzsikát hazánkban. Mi természetesen csatlakoztunk ehhez a misszióhoz, így pár állomáson mi is részesei vagyunk a turnénak. A turné fő szervezője a Miserium és a BZ project, akiket a barcikai vonzáskörzetű koncertjárók március 21-én a Dreamgrave-el és velünk egyetemben láthatnak A Diamond Rock Club-ban.

Rockbook: Azt hiszem elég sok mindent megtudhattunk a zenekarról. Végül még annyit, hogy mik a zenekar tervei a 2015-ös évre, illetve mikorra várható a Beta folytatása?

Igor: Nos, tervünk rengeteg van. Két videoklipet is szeretnénk az idén tavasszal tető alá hozni. Az egyik egy feldolgozás lesz, amiről egyelőre még nem szeretnék többet mondani, a másik pedig egy a "Beta"-n hallható dalra fog készülni, ami szintén maradjon titok még egy ideig. Ezen kívül még pár koncertünk le van fixálva a közeljövőre, amelyek szerintem eléggé ki fogják tölteni az amúgy sem sok szabadidőnket. A következő lemezig nem szeretnénk egy évtizedet várni. Elég sok dalötlet van már a tarsolyunkban, amelyek folyamatos kidolgozás alatt állnak. Remélem, elég sokat tudunk majd magunkról hallatni az elkövetkezendő időszakban.

Rockbook: Hasonló képi világú klipekre számíthatunk, mint a Monolith?

Igor: A következő klipek más koncepció alapján fognak készülni, mint a Monolith. Nem lenne szerencsés ismételni önmagunkat. A konkrét stáb még nincs meg, hogy pontosan kik is fogják kivitelezni a dolgot. Ez a rész még szervezés alatt van.

Rockbook: Kíváncsian várjuk. Ha elkészültek mindenképpen hírt adunk róla a Rockbook oldalán.

A teljes albumot itt meghallgathatjátok:

 

Bodzilla