EP stream. Ízlelgetem a fogalmat. A költségkímélés, egyben a könnyű elérhetőség ötvözete. A kisebb költségvetésű zenekaroknál vélhetően egyre gyakrabban találkozunk majd ezzel a megoldással.  Szerencsére a zenekartól azt az információt kaptam, hogy tervezik a fizikai formátumban való megjelentetést is. Kár is lenne, ha a bitek felhőországában ragadna ez az anyag.

A zenekar Dánszentmiklóst tűzte fel a metal hazai térképére. Mit tűzte, beleütött egy százas szeget. Ez az anyag ugyanis valami irtózat nagyot szól. Mindig gyanakodva figyelem, ha valaki az összes létező műfaji címkét felsorolja, ha felvetődik, mégis milyennek írná le a zenekar stílusirányát. Itt viszont a death/thrash/doom/black is megállja a helyét. Mindenből ott és annyi amennyi kell.

Nem is a számokkal kezdeném az elemzést, hanem a tagok teljesítményével.

Elsőként a magyar szcéna szerintem legszűkebb keresztmetszetével, az énekkel. Sokszor hallottam már remek itthoni produkciót, ami az éneken csúszott el. Na, itt szerencsére ilyenről szó sincs. Forczek Ádám felmenői között egész biztos, hogy van svéd, mert amit kihoz magából az Entombed / Dismember/ Unleashed / Arch Enemy szintű. De még azt is színesíti, nem kapaszkodik egyetlen jól eltalált hangszínbe. Pillanatok alatt vált az öblös hörimöriből a gonosz károgásba és mindent hoz, ami a kettő között van. És bizony megmutatja, hogy így is lehet dallamot vinni az énektémába, anélkül, hogy csorbulna az éle.

Gitár. Amíg nem néztem meg, hogy Bárány Tamás az egyetlen gitáros azt hittem, hogy ketten nyűvik a húrokat. Bár lehet, hogy csak az én fülem csalt meg, meg a filléres fejhallgató (na ezért is kell a fizikai formátum, hogy a hifin dörrenjen rendesen), mert mintha egy összeszokott gitáros-párost hallottam volna. A vastag gitársound simán ledarál, ha kell, de emellett tele van apró díszítésekkel, amikért számtalanszor újra lehet hallgatni egy-egy tételt és mindig találunk valami újat. És itt sem spóroltak a dallamokkal, amik szépen kúsznak át egymásba.

A ritmusszekción sem bukik el a minőség, Németh Zoltán nem csak a blastbeatből építkezik (sőt, igazából nem is nagyon van olyan), persze odalép neki rendesen, ha kell. Ahogy Bánfalvi László basszusa sem követi szolgai módon a dobot, bár azt hiszem ez is inkább később fog kibontakozni, amikor nem vesznek el a fejhallgató sávhatároltságának ködébe a mélyebb hangok.

De lássuk a menüt!

Themis Weeps. Arch Enemy szintű húzás, amely be-be lassul egy kis málházásra. Nincs olyan kimondott refrén rész. Van benne nagyon pörgős gitártéma is, de pár másodperc múlva már átalakul valami súlyos riffbe, de a lassulás nem padlófékszerű, hanem ügyesen át van vezetve. A témák kapaszkodnak egymásba. Az A Grand Transgression már teljesen fittyet hány a hagyományos versszerkezetekre. Ellenben az ének dallamtémája mindig alkalmazkodik a zenéhez így keletkezik egy tagolódás. A dalszöveg is nagy igényességgel lett megírva, de ez igaz a teljes műre. A Deceit végig tipor. Átlagsebességet tekintve a leggyorsabb szerzemény és azzal együtt is átszáguld az emberen, hogy több mint 4 perc hosszú. A Feral Cycle egy kicsit hagyományosabb felépítésű. Mintha valami ’92-es kult anyagot hallgatnék remasterelve. Tehát ilyet is tudnak, ha akarnak. Nehéz választani, de talán ez lett a kedvencem. Majd a címadó, egyben hosszát tekintve a legmonumentálisabb tétel következik. Bár hangulatában nem monumentálisabb az előzőknél, inkább csak még több témából tevődik össze. A szövegek nagy távolságból szemlélik az emberiséget és olyan jelenségekről szólnak, amelyek hatalmasabbak egyetlen ember életénél, időben, térben és szellemben is. Mondjuk közönség énekeltetős részeket ne nagyon keressünk.  

Cserfalvi Zoltán (nem először) nagyon odatette a hangzást. Szépen egyensúlyban vannak a hangszerek. Tisztán szól, de markánsan. Amiért pedig külön szeretném már kézbe fogni a fizikai példányt, az Ömböli Tamás borítórajza. (Egy másik dimenzióban már meg is jelent bakeliten… ) Nem titkolom, oda vagyok a rajzolt borítókért és ezen látszik, hogy jó pár óra bele lett ölve.

Nem szoktam pontozni a lemezeket, de ha pontoznám ez csont nélkül 10/10 lenne.

Dallista:

1. Themis Weeps
2. A Grand Transgression
3. Deceit
4. The Feral Cycle
5. The Dark Spirit of Ages

Látogassatok el a Needless Facebook és Bandcamp oldalrára!

vtb