Nem a Te bajod, pedig de - Mi lesz veled zeneipar?
A kormány július 16-i bejelentései után gondoltam anyázok én is egy kiadósat, nem elsősorban az érintettségem, a barátaim érintettsége miatt, hanem azért, mert még mindig azt látom, hogy a politikusok, a rajongótáboruk és az internet népének egy része egyszerűen nem érti, hogy a zeneipar veszteségei előbb-utóbb mindenkit elérnek. Mondom mindenkit.
Mennyiben vagyok érintett? Nagyon.
Egy tribute zenekarban játszom, ami a vírusmizéria kirobbanása miatt lefújt néhány hazai és külföldi koncert elmaradása miatt közel egymilliónyi bevételtől esett el csak a nyár közepéig. Ami elsőre elképesztő összegnek tűnik, - főleg abban az országban, ahol az egymás zsebében való turkálás a futballon kívüli nemzeti sport -, de érdemes tudni, hogy ez az összeg 9 ember (6 zenész, 2 road, 1 színész) pénze, mínusz az utazás költségei, szóval gyakorlatilag ez az összeg maximum a zenekar fenntartásának a költségeire elég. Mert egy csomag gitárhúr 3.000- forint és nem tart örökké, mert a különféle hangolások miatt nem elég fejenként egy hangszer, mert a próbaterem nincs ingyen, mert a bőröket, a cintányérokat is cserélni kell – szóval ez egy irgalmatlanul költséges hobbi, de mert mindannyiunknak van „rendes” civil munkája – mondhatni –megengedhetjük magunknak. Szeretjük csinálni, de igazából nem ebből élünk.
Ráadásul pirotechnikusként, így augusztus 20 közeledtével elég sok munkám szokott lenni, függetlenül a színpadi és filmes munkáktól. Amik szintén mind elmaradtak. Szerencsémre több lábon állok, van egy csomó képesítésem, ezért sokakkal ellentétben nagyjából jövő tavaszig van munkám, nincs okom panaszkodni. Egyelőre.
De!
Vannak, akik az egész életüket a zenére tették fel. Kisgyerekként szolfézson ültek, amíg TE, aki arról beszélsz, hogy „tücskök lehet menni dolgozni is”, az orrodat túrtad a játszótéren. Éveket, évtizedeket gyakoroltak azért, hogy TE egy kattintással ellophasd a szellemi terméküket, mert „hülye azé nem vagy”. Milliókat fektettek professzionális hangszerekbe, stúdiótechnikába, gyakoroltak, fejlesztették magukat, sokszor nem ettek, nem aludtak ezért, amíg Te élted az életedet. Na nekik most szinte minden bevételi forrásuk megszűnt. Nem igaz, hogy nem spóroltak. Csak a befektetéseik jó része szintén a zeneiparhoz kapcsolódik. Ami ma halott. Ahogy az orvostól sem várod el, hogy holnap avi-hegesztőként kezdjen új életet, úgy a profi zenészektől sem várhatod el, hogy holnaptól legyen tetőfedő. Persze ha Neked szar, akkor legyen nekik is az. Végre, megtörtént az isteni igazságszolgáltatás!
Csakhogy.
Mivel a tömegek legnagyobb részének, de még a magukat politikusnak nevező seggfejeknek sincs halvány lila fingjuk arról, hogy mennyire összetett dolog ez az egész, most megpróbálom segíteni a megértést. A zeneipar válsága sokkal nagyobb problémaláncolat, mint ahogy sokan gondolják.
Az egy dolog, hogy a zenészek nem tudnak fellépni, ergo nem keresnek pénzt. De velük együtt nem keresnek a roadok, a színpadokon dolgozók. A hangmérnökök és a fény valamint látványtechnikusok, pirotechnikusok sem. Nem keresnek a szállítók, akik a felszereléseket és a zenekarokat eljuttatják a próbateremtől a fellépés helyéig. Nem keres a színpadot, a hangot, a fényt biztosító cég sem, ahogy már az őket kiszolgáló szállító is pénz nélkül marad. Nem keres a biztonsági cég, az őrök, a jegyértékesítéssel foglakozó csapat, a catering vállalkozás.
Szó szerint éhen maradnak a vendéglátósok – akik, szerinted rablók egytől-egyig, mert a sarki multiban akciós sörödet kétszer-háromszor annyiért adják a kezedbe néha még nem is hidegen, ráadásul sorba is kell állni. A kurva anyjukat, bár az, hogy esetleg költségeik vannak, például a sör hűtésére szolgáló áram pénzbe kerül, már fel sem merül. Na ja, otthon lehet lopni az áramot, egy fesztiválon vagy egy szórakozóhelyen ez elég problémás.
Nem dolgoznak a mentősök, a takarítók, a mobil wc-ket kiszállítók, a sátorépítők, a konténereket bérbeadók és azok akik – egy fesztivál esetében – olykor egy komplett mobil város teljes energetikai és gépészeti infrastruktúráját összerakják, majd szétszedik és továbbviszik.
Mégis mit gondoltatok? A színpadelemeket, a hangot, a fényt, a látványt biztosító cégek munkatársai meddig bírják ezt? Azok a raktárak, ahol százmilliós, sokszor egy élet munkájának eredményeként felhalmozott nemzetközi színvonalú, modern, ellenőrzött minőségű technika van ilyenkor ingyen állnak rendelkezésre? Az ott dolgozókat meddig fogják tudni fizetni? A berendezések minden egyes darabját meghatározott időnként egy hegynyi pénzért kell bevizsgáltatni. A vírushiszti miatt hasztalan eltelt időt szerinted majd leszámítják a biztonsági tanúsítványok érvényességi idejéből?
Azt hiszitek nem ér el benneteket, pedig hamarosan mindenkinek lesz egy ismerőse, barátja, családtagja, aki erre a képtelen helyzetre farag rá. Az autószerelő, aki kölcsönből fejlesztette a műhelyét, mert leszerződött a zenekari buszok javítására (tudod, ez az a műfaj, ahol nem magyarázod ki, hogy lerohadtunk az út szélén). A sátorállítással foglalkozó cég munkatársa, aki csak azért dolgozik hajnalban, éhbérért a zöldségesnek vagy a postán részmunkaidőben, hogy délután már a másnapi lerészegedésednek biztosítson fedelet. A vendéglátásból élő fiatal lányok és fiúk, akik a tanulásukhoz szükséges pénzt keresték meg a szezonban. A mentősök, az árusok, akik a rendezvényekre specializálódtak, a grafikusok, akik az események reklámjait készítik, a média megjelenésekkel foglalkozó team – mert Te persze azt hiszed, hogy kipattintod a fészre, oszt jójaz úgy, pedig nem -, a merch-el foglalkozó, az azt előállító emberek, a kisebb szállodák, ahol a zenészek aludtak munkásai, stb. Sorolhatnám még vagy 1000 karakterig.
Ez már nem tízezer ember problémája.
Ha továbbra is így marad, onnan már nem nagyon lesz felállás. És az mindenkinek fájni fog. A kormányzat szavazókat fog veszíteni – nem mintha számítana 
-, egy rakás speciálisan képzett munkanélküli szakad rá a költségvetésre és a lakosságra. Csak akkor már késő lesz szolidárisnak lenni.
-, egy rakás speciálisan képzett munkanélküli szakad rá a költségvetésre és a lakosságra. Csak akkor már késő lesz szolidárisnak lenni.Hogy miért a focializmus országában szarnak a vezetők ennyire a művészetekre és a művészekre, azt már nálam jóval nevesebb gondolkodók leírták. Azonban egy ennyire ócska, hazug és egyben szánalmas válasszal, miszerint a „focimeccsen nem fogyasztanak alkoholt” (amely csorbát most nyilván majd azzal fognak ezek az elmeroggyantak kiköszörülni, hogy valóban betiltják egy időre az alkoholt a pályákon 
) most sikerült a saját színvonalukat a bányászbéka segge alá, a problémában érintettek dühét pedig az egekig korbácsolni. Miközben csak üres lózungok hangoznak el a zeneipar megmentéséről, pedig láthatóan fogalmuk sincs a baj mértékéről és mibenlétéről – különben nem beszélnének ekkora állatságokat.
) most sikerült a saját színvonalukat a bányászbéka segge alá, a problémában érintettek dühét pedig az egekig korbácsolni. Miközben csak üres lózungok hangoznak el a zeneipar megmentéséről, pedig láthatóan fogalmuk sincs a baj mértékéről és mibenlétéről – különben nem beszélnének ekkora állatságokat.
focimeccsen
Mielőtt bárkinek eszébe jutna valamelyik politikai oldalhoz kötni a leírtakat, megjegyzem, szerintem az ellenzéknek nevezett szánalmas percemberkék teljesítettek a legrosszabbul. Az általam leírtakat ugyanis pont nekik kellene naponta tízszer elmondani. De lehet, hogy százszor...
Daw DiSanti
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
