Bejelentkezés

x
Search & Filters

October Silence: 'The Autumn Eye' lemezkritika



Érdekes dolog, hogy az ember hogy talál rá új kedvencekre. Jómagam például, ha nagyon megszeretek egy zenekart, akkor igyekszem a tagok egyéb projektjeit is feltérképezni. Így voltam anno a From The Sky zenekarral is, ugyanis Tari Szabolcs zenekarvezető révén jutottam el Kertész Márton gitároshoz, aki szintén a fenti zenekar tagja, és akinek az eddig megjelent három Rivers Ablaze lemezétől (Blood Canvas, Devoid Dying Sun, The Black Hole Era) dobtam is egy hatalmas hátast – félelmetesen nagy, a zenei határokat feszegető zene, csak ajánlani tudom mindenkinek! 
 
Marci egyébként nem az a babérjain ülő típus, ugyanis a jelenlegi zenekarai mellett (From The Sky, Rivers Ablaze, Special Providence, Bornholm, Sear Bliss) egy új szólóprojektet is elindított, amelyik az October Silence nevet kapta. Marci ebben a formációban instrumentális zenét játszik (gitárokon és basszuson), mellette még Cséry Zoltánt (Random Trip, Patché, ex-Special Providence) hallhatjuk billentyűkön, valamint Halász Illést a From The Sky-ból dobokon. A keverésért és a masterelésért Ferenczi „Moth” Márton volt a felelős. Az első nagylemez március 14-én látott napvilágot ’The Autumn Eye’ címmel.
 
Az album első tétele az Ethereal Coldness of a Distant Moon címet viseli és rögtön meg is mutatja a hallgatónak, hogy mire is számíthat a következő bő egy órában: Marci disszonáns gitártémájával indul a lemez, melyre aztán folyamatosan érkeznek az újabb hangszerek, hogy mindez egy szélvész blackes témába torkolljon. A blastbeat témák szigorát azért modern metalos elemek és egy finom gitárbetét is tarkítja, de a blackes jelleg végig megmarad – aki ismeri és szereti a Rivers Ablaze lemezeit, az most új kedvencet avathat. A záró dallamért meg külön pacsi, nagyon szépen vezeti le a szerzeményt.
 
A másodikként érkező Perennial Darkest Flame is egy szép, mondhatni éteri dallammal indít, majd itt is beindul a blastbeat, hogy aztán a dal egy újabb váltásba és dallammenetbe csavarodhasson bele. A dobkiállás is remekül helyezkedik el a dal közepén, erre úszik be a billentyű, majd pedig újra visszatér a vezérdallam. Mindez viszont egy pillanatra sem esik szét vagy válik öncélúvá. Tényleg nehéz szavakkal leírni ezt az élménycsomagot, ezt hallani kell!
 
 
A hármas Enthralled by the Pyre at Dawn az első lassabb dal az albumon – egy kifacsart gitártémára érkezik be a billentyű és az egész tételt belengi egyfajta nyugtalanító atmoszféra. A blastbeat azért ide is szépen beérkezik némi jazzes hangulattal fűszerezve, a modern metalos riffelés meg egyenesen zseniális! A Burning Black Bells egy szép vezérdallamból bontakozik ki, de a témái szintén jellegzetesen blackesek és rengeteg váltással operálnak.
 
A Gloomy Landscapes of Realms Undiscovered egy lebegős gitártémával nyit, majd a fő dallammenet hallhatjuk először billentyűn, majd pedig gitáron. A kezdeti finom gitártéma folyamatosan szigorodik és zseniálisan építkezve halad előre. Marci egyébként az egész lemezt nagyon szépen és ízlésesen gitározza végig, élmény hallgatni a játékát.
 
A Pearls of Sorrow from Oceans Below lassú dallamvezetésére ismét egy blastbeat téma érkezik rengeteg váltással és hangulati elem keveredésével. Csaknem 9 percével ez a dal a lemez leghosszabb tétele, de egy percre sem válik unalmassá, sőt némi Dream Theater-es hangulatok is tetten érhetőek benne. 
 
 
Az Unsilent Whispers of Fading Stars monumentális kezdése egy tudományos-fantasztikus film zenei betétjének is simán beillene, ha nem érkezne be rá a modern metalos riffelés, melyet aztán egy törzsi jellegű dobbetéttel is sikerül a zenekarnak megbolondítania. Marci itt is hihetetlen dolgokat gitározik össze egyébként. A Broken Spectre Gathering instrumentalizmusa is remek riffekből és váltásokból építkezik – de jó is lenne ezeket a témákat egyszer koncerten hallani! 
 
A címadó dal a legrövidebb tétel a lemezen, de ez természetesen semmit sem von le az értékéből – egy nagyon szép gitárdallam alkotja a központi témát, mely akár egy romantikus film aláfestő zenéjeként is szerepet kaphatna. A záró The Forest Kept Its Secret pedig ismét megmutatja, hogy miért érdemes újra elővenni ezt a lemezt: kifacsart gitártémák, remek váltások és milliónyi felfedezésre váró apró részlet, mely könnyen csemege lehet minden zenefanatikus számára.
 
 
Az albumot házi körülmények között rögzítette a csapat, de még így is abszolút vállalható módon szól – érdemes nagy hangerőn is megdöngetni, én kipróbáltam és érdemes volt! smiley A lemezborító is nagyon szép – az októberi csendességet szinte kézzel tapinthatjuk a köddel borított fák között. Összegezvén a leírtakat elmondhatjuk, hogy nem könnyű hallgatnivaló a The Autumn Eye, de ha kellő nyitottsággal rendelkezel és szereted az igényes, komplex zenéket, melyek utaztatják a hallgatót, akkor mindenképp tegyél vele egy próbát, mert megéri!
 
U.I. Már itt van a kanyarban a második lemez is (!), mely idén júniusban fog megjelenni fizikai formátumban ezzel az első albummal együtt a Metal.hu gondozásában. 
 
A ’The Autumn Eye’ album dallistája:
 
01. Ethereal Coldness of a Distant Moon
02. Perennial Darkest Flame
03. Enthralled by the Pyre at Dawn
04. Burning Black Bells
05. Gloomy Landscapes of Realms Undiscovered
06. Pearls of Sorrow from Oceans Below
07. Unsilent Whispers of Fading Stars
08. Broken Spectre Gathering
09. The Autumn Eye
10. The Forest Kept Its Secret
 
A teljes album ide kattintva meghallgatható.
 
 
Gál Endre