Bejelentkezés

x
Search & Filters

Omega Diatribe – Iapetus (2013) lemezkritika

Mindig örömmel veszem, ha felbukkan egy új csapat a hazai színtéren, akik tisztában vannak vele, hogy nem elég megírni a zenét, aztán rommá koncertezni magukat. Ne higgye el senki, hogy a fizikai formátum állítólagos halálával már nem kell lemezeket készíteni. Tévedés, kell! És ha már elkészül az a lemez, akkor kezeljük azt is alkotásként. A zenekar ilyen szempontból is pozitív benyomást tett, mert amellett, hogy ingyen meghallgatható a saját oldalukon és a Youtube csatornájukon a teljes lemez, kaptam egy példányt a cd-ből is, amiben még két grátisz matrica is volt.

Kezdjük a külcsínnel. A borító Metzger Dávid munkája. Nem a manapság megszokott, végletekig kidolgozott hiper részletes Photoshop-montírozás, hanem kézzel rajzolt, ami nálam mindig plusz pont. (persze számítógéppel, digitáblával és kézzel) Jó ötlet, hogy máris kitaláltak egy emblémát a zenekarnak. Maga a fő téma egyszerű, de jó és bár van némi Alien-es utalás benne,  mégis egyedi hangulata van. A booklet lapszámával nem spóroltak, minden szerzemény szövege megkapta a maga oldalát. Zenekari fotó, zenekar infók, jó nyomdai minőség. A tálca átlátszó így a hátsó borító is két oldalas, a lemez szitázása szép, a mintája tetszetős, és….a lemez CD-R. Ez az a bizonyos nyúlbogyó a szépen terített asztalon. Természetesen tudom, hogy anyagilag egészen más „gyári” cd-t kiadni és nehéz előre tervezni példányszámot, de a CD-R eleve nem olyan minőségű, ráadásul az idővel tovább romlik ez a minőség. (Ha van valakinek hifista ismerőse kérdezze meg ebben a témában, biztos szívesen beszél róla 2-3 órát.) Bízom benne, hogy a második lemez már ezüstösen fog csillogni.

Térjünk rá a lényegre, ami mégiscsak a zene!

 

Omega Diatribe - Iapetus (2013) (full album)

 



Ötször hallgattam végig az anyagot és ugyanazok a benyomások értek minden alkalommal. A zenére azért nem írom, hogy zseniális, mert remélem, hogy van még több a zenekarban és akkor legközelebb mit fogok írni? Sok mindenre hasonlít, de mégsem tudom megmondani, hogy konkrétan mire és ha a Rush-tól a Nocturnus-ig minden eszembe jut, akkor már csak ezért is kalapemelés jár a srácoknak. A progresszív jelzőt mindenképp kiérdemli. Szellemes, kiérlelt, semmi öncélú virgázás, vagy matekolás, mégis a minőségi zene érzés végig jelen van. Emellett kiemelném a Szathmáry Ákos basszusgitár játékát, amit kevés zenében hallottam ennyire jelenlévőnek és hasznosnak, de a teljes hangszeres szekció a helyén van. Talán a daloknak lehetne kicsit egyedibb, különbözőbb arca, de összességében elég ötletes mind. A hangzás remek. Összhangban van a zenével. Van benne erő, de pont annyi amennyi nem veszi el a figyelmet a részletekről. Gyakorlatilag már sikerült egy saját hangzásvilágot összerakni. Már most be kéne jelölni filctollal a potméterek állását a következő alkalomra.

Amikor felhangzott a zene és éreztem, hogy azzal nem lesz gond akkor csak azon drukkoltam, hogy az éneken el ne csússzon a dolog. És nagyon sajnálom, hogy ez lett a lemez „CD-R-je”. Sajnos ez az egész magyar színtér Achilles-pontja. Nagyon sok tehetséges hangszeres zenész van, de nagyon kevés karakteres énekes. (Tudom, hogy a hörgéshez és üvöltéshez is kell torok meg tüdő, de valljuk be Glen Bentonnak, vagy Piotr Wiwczareknek sincs túl sok kihívója itthon.) Ehhez a zenéhez most nekem ez a HC-s/Panterás elnyújtott üvöltős ének nem működött. Amiben ráadásul nem is éreztem a koncepciót. Egy lendülettel végighallgatva a lemezt bármelyik énektémát ki lehetett volna cserélni bármelyikkel. Komáromi Gergely énekes „igazi” énekhangjára nagyon kíváncsi lennék felépített, a zenéhez hasonlóan ötletes énektémákkal. Nem mondom, hogy nincs helye néhány üvöltésnek, de ha csak az van az úgy kevés.

Az angol nyelven írt szövegek témái az emberiség, az elme, a Föld, az univerzum kapcsolatait boncolgatja. A hagyományos rímképleteket és a verze – refrén felépítéseket kerülve kicsit nehéz fogódzókat találni egy-két hallgatás után, így nem tudnék slágergyanús szerzemény mondani az albumról, szerencsére töltelék szám sincs rajta. Teljesen homogén, egységes képe van, mintha egyetlen nagy szerzemény lenne. Talán a bevezető Molecular Torsion és a Forty Minutes kicsit jobban tetszett a többi résznél. Persze ez nem feltétlen jelent rosszat, sok remek album született már, ami nem adta könnyen magát.

Mindenképp a jól sikerült, előre mutató albumok közé sorolnám az Iapetvst, debüt albumként pedig méginkább.

8/10

 

 

A zenekar tagjai:

 

Komáromi Gergely - ének
Hájer Gergő - szólógitár
Császár Attila - gitár
Szathmáry Ákos - basszusgitár
Metzger Dávid  - dob

 



vtb
 

Címkék: 
Omega Diatribe