Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Őszintén szólva eddig bőven túlteljesítette az elvárásainkat ez a zenekar” – Abigél interjú



A 2018-ban alakult Abigél üde színfol a hazai palettán izgalmas, sokszínű zenéjével, amelynek gyökerei leginkább a 90-es évekbe nyúlnak vissza. A banda körül zajlik az élet mostanában: készülnek az új dalok és koncertekben sincs hiány: nemrég a Barba Negrában és a Budapest Parkban léptek fel július 29-én pedig az A38-on adnak önálló bulit, így tehát bőven volt miről beszélgetnünk a fiúkkal.
 
Rockbook: Miért éppen az Abigél nevet választottátok és hogyan kapcsolódik a zenei stílusotokhoz?
 
Bebe: Biztos sokan ismeritek Szabó Magda Abigél című regényét. Számomra a könyv, és a film a legmeghatározóbb. Amikor padlón voltam vagy nem tudtam normálisan értelmezni a körülöttem lévő világot, akkor újra, és újra megnéztem a filmet vagy elolvastam a könyvet. Egy olyan világot és értékrendszert mutat be az Abigél, ami nagyon közel áll hozzám, és a film megnézése után újult erővel tudtam visszatérni a hétköznapokba. Zseniális, hogy mennyire precízen ki vannak dolgozva a karakterek, akikkel rendszerint tudok azonosulni. A film nagyjából négy órás, ezáltal (is) van egy elég meditatív hatása számomra. Állítólag négy éve szilveszterkor elég illuminált állapotban vagy ötven papírra, fecnire ráírtam, hogy Abigél, és a ház különféle pontjaiban rejtettem/helyeztem el azokat. Akkoriban határoztam el, hogyha lesz egy rock zenekarom, akkor Abigél lesz a neve. Az pedig, hogy ez kapcsolódik-e a zenei stílusunkhoz azt rábízom a hallgatókra.
 
Rockbook: A leggyakrabban talán a grunge jelzőt hallani veletek kapcsolatban. Kik a kedvenceitek erről a színtérről és milyen más zenekarok hatottak még rátok?
 
Bálint: Nagyon széles az a spektrum, ami a zenehallgatási szokásainkra kiterjed, de a legnagyobb átfedés közöttünk zenei értelemben az a ’90-es évek rockzenéje, többnyire ezért is éljük ennyire a trió felállást, azonnal tudunk egymás játékára reagálni, nincs nagyon mi mögé „elbújni” és abszolút belefér, sőt preferáljuk is azokat az apró kis hibákat, amik élőben egyszer-egyszer kijönnek. Valahogy ezek adják meg az ízét az egésznek. Fontos a precíz játék, de a felszabaduló energiák miatt lesz igazán őszinte és átütő egy produkció, és a grunge is valahol ezeknek a pillanatoknak a megéléséről szól. A lemez írása alatt eléggé rákaptunk a Thee Oh Sees - Ty Segall – Idles hármasra, ahol iszonyatosan bejött az az energiaszint, amivel a számok és ezeknek a zenekaroknak a koncertjei pulzálnak, de olyan klasszikusok is egyértelműen hatással vannak ránk a kezdetektől fogva, mint a The Smashing Pumpkins vagy az Alice in Chains.
 

 
Rockbook: Hamarosan érkezik második albumotok. Mit várhatunk a lemeztől és milyen formátumokban tervezitek megjelentetni?
 
Bálint: Inkább azt mondanám, hogy úton van az anyag, a nyári bulijaink mellett folyamatosan dolgozunk az új dalokon, a stúdió időpont is megvan, úgyhogy mindenképpen halad a dolog. A tervek szerint ki fogunk dobni egy pár számos EP-t a második nagylemez előtt, ami lendületét tekintve inkább a Sugarmama-hoz köthető, a következő albumunk anyaga pedig a jelenlegi állás szerint egy sokkal nyitottabb világot fog reprezentálni. Mivel a Sugarmama lassan egy hónapja jelent meg, ezért még fejben ott vagyunk, hogy hogyan tudjuk a lehető legtöbb helyen megmutatni és bejáratni, de közben nagyon szeretnénk még több új zenét írni.  
 
Rockbook: Mire utal a Sugarmama cím, és mennyire kapcsolódnak egymáshoz a dalok? Van valamilyen koncepció, ami összeköti őket?
 
Bálint: A lemez dalai 1-2 kivétellel pár nap alatt születtek meg az egyik alkotótáborunk alatt, ahol tulajdonképpen egymás után gurultak ki a riffek a kezünk közül, ezért nem is volt tudatos, hogy egy koncepció albumot rakjunk össze, egyszerűen annyira sikerült elkapnunk egymás vibejait, hogy a friss számok teljesen megfértek egymás mellett, és összeállt egy lemeznyi anyag. A Sugarmama albumcím magára a lemezindító dalra reflektál. Úgy éreztük, hogy ez a szám egy olyan friss hangvételt képvisel a korábbi anyagainkhoz képest, ami tökéletesen reprezentálja azt, ami a hallgatóra az elkövetkezendő 35 percben várni fog.
 
 
Rockbook: Hogy zajlik nálatok a dalszerzés és hogy éreztek rá erre a stílusra? Létezik olyan, hogy valami nem elég "abigéles" vagy éppen a másik irányból lóg ki, és úgy érzitek, hogy ez már nem fér bele a banda zenéjébe?
 
Bálint: Teljes „demokrácia” uralkodik a zenekaron belül ezen a téren, tehát mindenki beleszólhat a dalírás folyamatába, viszont jellemzően a zenei ötletek többsége Bebétől származik. Az utóbbi időben többször is előfordult már az, hogy 40-50 percig megszakítás nélkül játszottunk, és hagytuk, hogy a dallamívek kibontakozzanak maguktól, ami azért volt izgalmas, mert még soha nem csináltunk tudatosan ilyet. Alapvetően elég gyorsan meghalljuk azt, ha valami nem passzol a képbe, és olyankor gyorsan elindulunk egy másik irányba. Rockzenét játszó trió lévén hamar ki tudnak bukni azok a dolgok, amik nem működnek, elég gyorsan tudunk egymás ötleteire reagálni, és felvenni a másik hangulatát.
 
Rockbook: A lemez a budapesti RH Stúdióban készült Gál Mátéval. Miért éppen erre a helyre és Mátéra esett a választásotok?
 
Bebe: Amikor a Szent György Médiaiskolába jártam hangmester szakra, akkor kötelező volt 160 óra hangtechnikai gyakorlatot teljesítenem. A Middlemist Rednél párszor voltam vendég fellépő, és később megkérdeztem őket, hogy a gyakorlatom egy részét teljesíthetem-e náluk, amire igent mondtak. Ott ismerkedtem meg jobban Gál Mátéval, aki a Middlemist Red hangmérnöke. Nagyon jól kijöttünk, és láttam, hogy profi abban, amit csinál. Tudtam, hogyha Mátéhoz megyünk, akkor biztosan jól fognak sikerülni a nyersanyagok, és egy hatalmas flessként fogjuk megélni a stúdiózás minden folyamatát, ami így is lett.
 
Rockbook: Induljunk ki abból, hogy minden kedvezően alakul a közeljövőben! Mik a terveitek a megjelenés utánra? Hol, illetve milyen formában mutatnátok be az új dalokat a közönségnek?
 
Bálint: A nyár eddig elég kedvezően alakul számunkra, az első „igazi” koncertünket a bezártságok után a Budapest Parkban adtuk, aztán rá másfél héttel a Barba Negraban játszottunk. 29-én az egyetlen önálló budapesti koncertünk lesz az A38 teraszon (Facebook esemény itt), ahol az album nagyrészét biztosan eljátsszuk, ezen felül pedig készülünk egy nagyszabású lemezbemutatóra is, amire szeptemberben fog sor kerülni az Instantban. Reményeink szerint ősszel lehetőségünk lesz itthon több vidéki városban is megfordulni, amit betudhatunk lényegében az első országos turnénknak, ami a Sugarmama lemezünkre fog épülni. 
 
 
Rockbook: Nem sokan alkotnak itthon hasonló műfajban, de azért mégis találtok kapcsolódási pontokat több zenekarral is: nemrég például a Fish! vendégeiként láthattunk és hallhattunk titeket, ahol maximálisan megálltátok a helyeteket. Kikkel tudnátok még közös koncertet vagy akár turnét elképzelni?
 
Bálint: Az idő rövidsége ellenére minden várakozásunkat felülmúlta az említett koncert, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, amiért iszonyat hálásak vagyunk. Azt gondolom mindhárman nyitottak vagyunk a felkérésekre, és nem korlátozódnánk le bizonyos előadókra, de azt meg kell hagyni, hogy a nagyobb zenekarok közül eddig a Fish! közönsége volt az, amelyik zeneileg a leginkább nyitott volt arra, amit csinálunk, szóval ezen a vonalon elindulva, vagy akár egy fokkal nyersebb, metalosabb zenekarok társaságában is elég jól helyt tudnánk állni azt hiszem.
 
Rockbook: 2018-ban alakultatok, viszont az elmúlt egy-másfél év finoman szólva sem alakult kedvezően a zenekarok számára. Mennyire vetette vissza a koronavírus a terveiteket? Hol tart most az Abigél ahhoz képest, amit az induláskor elterveztetek?
 
Bálint: Természetesen a pandémia is közrejátszott a dalok alakulásában, ugyanis a lemez szinte teljes egésze az első hullám alatt íródott, ekkor vonultunk el először az alkotótáborba is. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel a közhangulatra súlyosan rányomta a bélyegét ez a periódus, és a legtöbb közeli ismerősünkkel, barátunkkal elég rendesen elbánt lelkileg, de valahogy pont ezt a depresszívebb oldalát szerettük volna lehámozni a történtekről és egy olyan lemezt írni, ami hangvételében egy abszolút pozitív és előremutató anyag, esetleg aki meghallgatja egy kicsit ki tud lépni a mindennapok negatív áradatából. Őszintén szólva eddig bőven túlteljesítette az elvárásainkat ez a zenekar, megvan közöttünk a kémia, és ami a legfontosabb, hogy az évek alatt iszonyat szoros kötelék és barátság alakult ki közöttünk, amit személy szerint semmi másra nem cserélnék el. 
 
 
Rockbook: - Milyen a közönség összetétele egy Abigél bulin? Van olyan keménymag a banda körül, amely rendszeresen ott van a koncertjeiteken és támogat titeket?
 
Bálint: Kiderül az A38-on 29-én! 
 
Rockbook: - Érezhetően abszolút nemzetközi szintű a produkciótok, itthon viszont nem feltétlenül ez a legnépszerűbb műfaj. Szerintetek mivel lehetne elérni, hogy nagyobb legyen az érdeklődés iránta, illetve mennyire terveztek nyitni külföld felé, akár az új lemezzel, akár koncertekkel?  
 
Bálint: Azt gondolom, hogy az elmúlt évekhez képest manapság már egyre több underground műfaj kap teret, rengeteg olyan fesztivál is szerveződik itthon, ami kifejezetten az innen érkező zenekarokra fókuszál, lehetőséget biztosítva nekik arra, hogy az ott koncentráltan összegyűlt embereknek megmutathassák magukat. Az online platformokon történő folyamatos kommunikáció pedig már szinte elengedhetetlen abból a szempontból, ha a zenekar ténylegesen szeretné eljuttatni a zenéjét, ezáltal pedig bővíteni a közönségét.  
 
Bebe: Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben magyarul (is) jelenjen meg zenénk. Azért az tényleg nagyon igaz, hogy Magyarországon sokkal könnyebben lesz vevő a közönség a magyar szövegre, mint az angolra. A külföld itthonról indulva ha nem játszol valamilyen népzenéhez köthető zenét, akkor kifejezetten nehéz terep. Sok olyan zenekar van, akik évek óta járnak ki külföldre, viszont igazán nagy áttörést még nem tudtak mutatni. Persze lehet mi is próbálkozni fogunk, de én teljesen megelégedek azzal, ha önállóan meg tudjuk tölteni az A38 hajót, és ha sok fesztiválon tudunk játszani jó időpontokban, és folyamatosan tudunk dolgozni az új anyagokon.
 
A 'Sugarmama' album itt meghallgatható:
 
 
Elérhetőségek: Facebook, Instagram, YouTube
 
 
Tóth Mátyás