Bejelentkezés

x
Search & Filters

A rajongóknak nagyon bejött a nyolc év után visszatérő Hiperkarma új albuma (interjú)

Hosszú szünet után, április 25-én nagykoncerttel tér vissza a Hiperkarma zenekar. Minden rajongót sok szeretettel vár a zenekar a Budapest Parkba. A szombati koncertről, az új lemezről, szövegírásról, és magán projectekről beszélgettem Frenkkel.

Rockbook: Mi hívta életre a zenekar újraalakulását?

Frenk: Én a Robi nevében nem akarok beszélni, mert miatta oszlott fel, és miatta is alakult újra tulajdonképpen ez az egész. Ez úgy történt, hogy a Robi bekerült korházba, azt hiszem pont egy évvel ezelőtt és én szorgosan látogattam, és igaz erősen begyógyszerzve, de akkor már elkezdte mondani, hogy mi lenne, ha 2014. október 31-én összehoznánk egy koncertet, egy szokásos Halloween partyt. Aztán mikor kijött a kórházból, és láttuk, hogy jól van, összeszedtük a bandát és megcsináltuk a koncertet, meg felvettünk egy lemezt.

Rockbook: Mi a véleményed erről az anyagról, szerinted hogy sikerült?

Frenk: Én nem tudok elvonatkoztatni, nem tudom megmondani, hogy jó vagy rossz.

Rockbook: És neked, belülről?

Frenk: Figyelj, ez az anyag meg volt csinálva, fel voltak véve a gitárok, énekek, de annyira nem tetszett, hogy utólag játszunk rá és le is lett törölve csomó olyan sáv, ami tök felesleges volt szerintem, ráadásul úgy raktuk össze az egészet, hogy a Robi kint volt Londonban. Szerintem hozzánk képest közepes. Ezek a dalok igazából 10 éve meg vannak írva, mi már próbáltuk ezeket annak idején, csak ugye 2007-ben feloszlott a zenekar, aztán volt egy rövidke visszatérés 2011-ben, de azt leszámítva 2007 óta ezek a dalok fiókban voltak és a Robi most rakta össze őket. A rajongók szerint nagyon jó, de szerintem csak azért, mert annyira vártak rá, hogy legyen, és annyira örültek neki, hogy van, hogy nagyon tetszik nekik szerencsére. Mondjuk ennek nagyon örülök! De én belülről másképp hallom a dolgokat.

Rockbook: Milyen szerepet vállalsz a Hiperkarmában: ülsz a dobok mögött és csendben csinálod, amit kell, vagy hangosan felszólalsz, ha nem értesz egyet valamivel?

Frenk: Gyakorlatilag a Robi és én visszük a zenekart, ez régen is így volt. Mi vagyunk a motorjai a zenekarnak, úgyhogy ha valami nem tetszik, vagy valami gáz van, akkor én vagyok az első, aki az asztalra csap. És én szoktam összeveszni a Robival is természetesen.

Rockbook: Lényegében akkor villámhárító vagy?

Frenk: Gyakorlatilag igen. De alapból jó barátok vagyunk, csak vannak dolgok, amiben nagyon nem értünk egyet és én ezt szóvá is teszem.

Rockbook: A Hiperkarma dalszövegeit nem te írod, csak a szóló ügyeidhez. Azzal most mi a helyzet?

Frenk: Most fog megjelenni május 30-án egy szólólemezem, amin feldolgozások lesznek. Ez lesz a negyedig nagylemezem, feldolgozás lemezt még úgysem csináltam. Ezen angol nyelvű számok vannak a múlt századból.

 


Rockbook: Ezek olyan dalok, amik téged inspiráltak?

Frenk: Igen. Az lesz a címe, hogy Songs for Jelena. Jelena egy lány volt, akit én nagyon szerettem, és neki csináltam ezt a lemezt. Régi dalok lesznek rajta, a ’90-es évekig bezárólag, és 11 dal van rajta, ha jól emlékszem.

Rockbook: Ez teljesen saját alkotás? Te zongorázol, gitározol, dobolsz?

Frenk: Minden hangszeren én játszom. Vannak egy szál gitáros dalok meg még sokféle minden. Egy csomó olyan előadó, amit gyakorlatilag a mai fiatalok talán már nem is ismernek. Nem akartam olyan lemezt csinálni, ami slágerparádé. Ezek inkább ismeretlen számok, amik baromi jók.

Rockbook: És neked jelentenek sokat.

Frenk: Nekem nagyon sokat jelentenek, és az illető hölgynek is valószínűleg.

Rockbook: Mennyire vagy maximalista?

Frenk: Nagyon. De én diszkréten csinálom a maximalizmusomat, akár mint zenekarvezető bár, most éppen nincs zenekarom, de lesz! Akarok csinálni egy tök új zenekart. Egy zenekarvezetőnek rendkívül jó pszichológusnak kell lennie és akármilyen maximalista, akármennyire diktatórikus dolgokat akar megcsinálni, azt olyan módon kell, hogy az illető zenészek ne vegyék észre, hogy te egy erőszakos állat vagy. Mindezt kedvesen, és hatni az egójuka, a személyiségükre, hogy ne érezzék megalázva magukat, ha megmondom mondjuk, hogy mit kell játszani. Szerintem emberismeret kell hozzám. A többi zenekarban meg csak mondom, hogy szerintem mit hogy kéne. Nem tűröm a hibákat, szeretek precíz lenni a munkáimban. Az más kérdés, hogy az élet más területein meg iszonyú link vagyok. Ez a kettősség azért megvan bennem, hogy szarok a világra gyakorlatilag. De a munkában nem ismerek tréfát.

Rockbook: A Budapest Bárhoz mikor csatlakoztál? Mit jelent Neked?

Frenk: 2007-ben az elsők között voltam, aki csatlakozott. Felkértek, mert láttak valahol, és összejött egy marha jó baráti társaság, már eleve mindenkit ismertem és szeretem, ha valami profin működik. Utálom a szarakodást és azt elmondhatom, hogy ennyire profi produkcióban még talán nem is vettem részt. Farkas Robi és a felesége Andi, aki a managerünk komolyan veszik ezt a dolgot. Ennyi embert összefogni úgy, hogy a lehető legkevesebb hiba legyen benne, hogy gördülékeny legyen a dolog, ahhoz nagyon nagy fegyelem kell. Olyan az Andi, mint egy osztályfőnök: néha leordítja a fejünket, néha terelget, hogy fogjátok meg egymás kezét… Mint a gyerekekkel, úgy kell velünk bánni. Ennyi kutyaütőt egy helyen még nem hordott a Föld.

Rockbook: Mit csinálsz még ezeken kívül?

Frenk: Egy csomó dolgot csinálok: most összerakok egy zenekart, egy tök új bandát, mert a régi zenekarból kipenderítettem mindenkit. Azon kívül most írtam a Szegedi Bábszínháznak egy darabhoz zenét, és erre van most még egy felkérés talán. Bábdarabra zenét írni elképesztő érdekes dolog volt, és jól is sikerült egyébként. Komponálni szeretnék sokat, most nagyon ilyenem van. Leülni a zongorához, lehet, odabiggyesztek egy-két vonós négyest meg csinálom a rock and rollt. Kicsit össze akarom hozni ezt a rock and roll dolgot a klasszikus zenével.

 


Hetesi Julcsi

Címkék: 
Hiperkarma