„Reptilián idegek” Angertea: 'Crocodile Nerves EP' lemezkritika
Egyre inkább erősen indokolttá válik az a kérdés 2020-ban, hogy van-e értelme megjelenni a fizikális hanghordozóknak - legyen az cd, kazetta vagy akár vinyl – egy olyan totálisan átalakuló zenei illetve fogyasztói közegben, mint amilyen a mostani. Már szinte mantraszerűen hallom a frázisokat: „ócska, elavult hanghordozók, szemétbe velük” vagy „haladni kell a korral, ha lemaradsz, kimaradsz”. Nos, nem ez a lényeg. Tény és való, hogy a digitális világ, az internet előretörésével rengeteg dolog változott meg az életünkben, ami a zenehallgatási szokásainkat mélyen érinti. A zeneipar évről-évre láthatóan alkalmazkodik ehhez a problematikus helyzethez, újabbnál újabb streamelő platformok és feltöltő-felületek jelennek meg, amivel nincs semmi baj. A fő probléma az, hogy a szokásaink, a habitusunk változott meg úgy 30 év távlatában – tisztelet a kivételnek – a jelenleg felnövő Z generációnak pedig fogalma sincs erről az egészről. Ők már ebbe születtek bele. Szerintem a digitális és analóg/fizikai világnak egyszerre kellene jelen lennie, ahogy sok kisebb-nagyobb kiadónál ez adott dolog. Csak pár példa, hogy érthető legyek: a 12 inches bakelit lemez megvásárlása után automatikusan megkapom nagy felbontásban a mp3-ban az album dalait. De ugyanez kazetta esetében is, egy letöltő kód segítségével hivatalosan le tudom szedni az mp3-akat a hanghordozó megvásárlása után. Ennyi.
A hosszúra nyúlt bevezető után térjünk végre a tárgyra, ami nem más, mint nagymágocsi barátaink, az Angertea legfrissebb cd-je, a Crocodile Nerves kislemez, amit ezúton is köszönök szépen Mihály Gergőnek. Emlékeim szerint ez csak és kizárólag digitálisan jött ki a korábbi kiadványaikkal ellentétben, amit roppant furcsállottam. Nagy örömömre, itt van végre a kézzel fogható digipak, ami valójában egy különleges gyűjtemény. Volt már speciális akusztikus albumunk (Sidetrack – An Acoustic Act to Eradicate Torture) az EP-k és nagylemezek mellett, de ilyen még nem. 8 dalt hallhatunk, újat és régieket egyaránt illetve egy tökös Faith No More feldolgozást. Nézzük!
Chris: A tragikusan elhunyt Soundgarden énekes-gitáros Chris Cornell emlékére íródott. Igazi lassan építkező, súlyos-epikus 8 perces monstrum, a vokál néhol MJK-ra emlékeztet, a hangzás a srácokhoz megszokottan erősre sikeredett. Egyedi videoklip is dukál hozzá, Gergő bizarr grafikáival megvalósítva és animálva.
Death March: Ügyes-változatos Faith No More feldolgozás, de még milyen! A régi Angerteás időket idézi föl bennem, Laz (Obiat énekes) vendégvokáloskodik a dalban, jó morcos lett a végeredmény. Durva!
Interest song: Élő felvétel, ami eredetileg a Rushing Towards the Hateline-on foglal helyet. Már-már klasszikus, szőrös-szakállasnak számító Angertea tétel, amolyan headbangelős nóta, szép, letisztult hangzásképpel. Mindörökké Melvins!
Seeds Of Hell: Na, igen. A számomra személyes favorit Snakes In Blossom egyik száma, Migi basszusfutamait csodásan ki lehet venni benne, az egész él és virul.
Damagebirth: Újabb live track a Rushing Towards the Hateline-ról, brutálisan széttördelt ritmusok, belassulások, (Ottó, köszi!), súly, súly hátán, majd a végén a totál szétkattanás. Szerintem ez adja vissza leginkább a srácok színpadi esszenciáját. A sikolyos rész az örök kedvencem, itt nagyon dögös a sound!
Demons Surfaced: az utolsó a 4 élőben rögzített szám közül, ez a Nr. 4.: Songs Exhaled-on található, elég patent módon szól szintén, tiszta s érthető. Érdekes amúgy, mert minden tracket más-más ember kevert, ezért némileg eltérő hangképpel rendelkeznek.
Tisza: Igazi különlegesség, méghozzá akusztikus verzióban. A már említett Snakes In Blossom záró ópusza, szerintem óriásira sikerült ez a változat, nekem nagyon tetszik.
Seeds Of Hell: Legvégül kapunk egy bónuszt, ez élő és akusztikus egyszerre (van itt kérem minden mint a mesében!) a Sidetrack-es időket juttatja eszembe, simán az a kaliber.
Úgy vélem minden igény ki lett elégítve a Crocodile Nerve-szel, eléggé változatos és csöppet sem unalmas anyag született, bár bevallom őszintén egy vérbő, ultra-súlyos, végletekig kitekert, agyon brutalizált nagylemeznek sokkal jobban örültem volna, ami egyszerre jeleníti meg a régi korok agresszióval teli sötét frusztrációját a mai korszellem nihilista módon romboló, s mindent megmérgező eszmeiségével.
Nyilván ebben nem én fogok dönteni, nem is áll szándékomban, de azért titkon jól esne egy igazán pusztító Angertea lemez. Az összes eklektikusságával együtt. Figyelő szemekkel fogom várni a következő lépésüket, itt az idő, hogy a régi világ hamvaira egy új birodalom épüljön.
Tudom, hogy ott van bennük a kraft.
Az Angertea Facebook oldala itt elérhető.
Lupus Canis
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
