„A sivatagi hódolat oszlopai” – Hot Beaver – Pillars Of Creation lemezkritika
Felmerül a kérdés, hogyha van Hot Beaver, azaz forró hód (nyilvánvalóan máig működő vulkánok közelében lévő folyókban élhet) akkor van hideg hód is (ebben az esetben pedig a célállomás valahol Szibéria) de tegyük félre a tréfát és rakjuk be a „Pillars Of Creation”-t a lemezjátszóba.
Az októberi Hammer World Magazin cd mellékleteként megjelent album (ami a későbbiekben szép digipak formában is beszerezhető a srácoktól) 12 nótát tartalmaz, úgy majdnem 52 percben. Nem aprózták el az biztos. Kis netes kutakodás után kiderült, hogy a tucatból 4, már megjelent a „Vulcan Death Grip” Ep-n, itt újra fel vannak véve, és ha jók az információim Makács Zoltán képében új hangja/arca is van a bandának.
Az előző felállást még Szarvason láttam tavaly a Zebrában, ahol az Angertea-vel együtt léptek fel. Elég meggyőző volt a produkció, a frontember szuggesztív jelenléte, a gitáros Kocsándi Miklós kiművelt gitárjátéka és ízléses szólói, Horváth „Sexy” Gábor dohogó-pulzáló basszusa mind azt mutatták, hogy van kraft a zenekarban, olajozottan működik a desert rock gépezete, legyen bármekkora a sivatag is.
Tehát 8 dal formájában megkapjuk a „Teremtés Oszlopait”. Mivel az ep-t még nem hallottam és a mostani énekest sem láttam velük még koncerten, így ha akarnám, se tudnám ténylegesen összehasonlítani őket. Makács hangja valahol egy brit gimnazista indie-rock orgánum és az American Head Charge-os Cameron Heacock keresztmetszete. Néhol még bátortalannak érzem a dallamait, de pár helyen ahol kiereszti a hangját, érezni, hogy sokkal több van benne. A kettes szám „Magno Unit Missile” refrénje kifejezetten tetszik.
Néha Chris Cornell / Josh Homme flashback-ben úszik a vokál és némi Queens Of the Stone Age feeling is futkos a lemezen, de leginkább Unida/Kyuss/Deftones vonalon fekszik a Hód, ami kifejezetten üdítőleg hat a hallgatóra. A basszus kegyetlenül jól szól, vastag, zsíros. Fülessel figyelve még veszélyesebb; egyetlen gond, hogy annyira előtérbe van helyezve (a keverés nem a legarányosabb, sajnos), hogy Miklós röfögő riffjei és szép bontásai-hangulatai csak nehezen körvonalazódnak. Kár érte, mert sok helyen vártam, hogy robbanjon a gitár és nem robbant. Ettől függetlenül abszolút élvezhető a lemez, a dobos Miricz Attila hozza a biztos kettő-négyeket, az elszállós részeknél színezni is tud, pont amit az adott dal megkíván. Másik kedvencem a monstre hosszúságú (7perc 20mp) „Welcome to my Cradle” amiben az ízes gitárszóló mellett a Hammond-orgona félreismerhetetlen futamai is felcsendülnek. Szépen felépített nóta, élőben biztosan nagyot üt. Amit furcsállottam a debüt hallgatása közben, hogy a tökös, izzadságszagú rock and roll-ból (ami kifejezetten jól áll a csapatnak!) képesek átváltani egy kissé komolytalan, poénkodós attitűdbe. Ehhez hasonló komikumot körülbelül Alien Ant Farm videókban láttam (eléggé vizuális típus vagyok) és akkor sem értettem, hogy ezt most kinek szól és miért muszáj.
Időközben rá vitt a lélek, hogy meghallgassam a kislemezt, pusztán kíváncsiságból, mert a „Cellophane” eléggé megtetszett a lemezen. Végighallgattam és kikerekedtek a szemeim. Nem akarok senkit megbántani, de nekem a „Vulcan Death Grip” jobban bejön. Úgy allezusammen. Ennek tükrében vizsgálva a „Pillars Of Creation”-t , másra számít az ember, de én, mint laikus zenekritikus, visszafelé ismerkedtem meg a Hód munkásságával. Mi hiba.
Mindent egybevetve, a Hot Beaver ékes bizonyítéka a szépen fejlődő magyar stoner-sludge-desert-post rock színterünknek (Apey & the Pea, Angertea, Hegy, Trillion, Grand Mexican Warlock, Red Swamp, Witch Bone Garden, Dungaree, Barbears, Room Of the Mad Robots, Uzipov, stb.) és egyben azt mutatja, hogy van igény az efféle zenére itthon is, nem csak külföldön. A Forró Hódot, amúgy épp EU turné közben tudjátok nyakon csípni, melyet október 26-án kezdtek el és december közepén fejeznek be az Ektomorf vendégzenekaraként.
Kíváncsi vagyok, merre sodorja őket a víz majd a kettes lemezen.
Lupus Canis